A csereember Bánáti Kevin a tabella élére lőtte az ETO-t az FTC elleni aranyrangadón

LABDARÚGÓ NB I
30. FORDULÓ
ETO FC–FERENCVÁROSI TC 1–0 (0–0)
Győr, ETO Stadion, 8360 néző. Vezette: Berke
Gólszerző: Bánáti (82.)

A mérkőzés online, szöveges tudósítása itt olvasható!

Hömpölygő tömeg, jókora rendőrségi készültség, mobilkerítéssel lezárt útszakaszok, fokozott ellenőrzés – a szokottnál jóval nehezebb volt megközelíteni vasárnap kora este a győri futballstadiont. Persze mindenki, aki személyesen akarta megnézni az év mérkőzését, tudta ezt, és időben elindult, ezzel párhuzamosan egy órával a kezdés előtt a győri és a ferencvárosi szurkolók már meglehetősen nagy hangerővel szidalmazták egymást. Noha Magyarország nyugati részén a hét utolsó napján délelőtt és délután is ragyogó napsütést élvezhettek az emberek, másfél órával Berke Balázs kezdő sípszava előtt eleredt az eső, és a mobiltelefon időjárás-jelentése is zivatarveszéllyel fenyegetett. A máskor gyönyörű naplementéből így nem lett semmi, és a mérkőzés jelentőségét az is jelezte, mekkora üdvrivalgás fogadta a pályára érkező csapatokat.

Bajnoki döntőként emlegették a legtöbben ezt az összecsapást már hetekkel ezelőtt, így nem okozott meglepetést, hogy minden jegy elkelt. Adva volt a kérdés: ki bírja jobban idegekkel a jókora téttel járó nyomást? Még mindig esett az eső, amikor elkezdődött a mérkőzés. Zászlóerdők mindkét táborban, füstbombák, görögtüzek, túlzás nélkül azt lehet írni, varázslatos futballhangulatban indult az összecsapás. Úgy tűnt, a játékosok is mindent meg akarnak tenni, hogy a lehető legjobb formájukat mutassák: nyolcvan másodperc telt el a találkozóból, és már mindkét csapat előtt nagy lehetőség adódott a gólszerzésre. Először a győri védelem jobb oldalán nyílt terület, Nagy Barnabás robogott el a szélen, de Corbu Marius kecsegtető helyzetből nem vállalta el a lövést, a másik oldalon Nadir Benbuali került a ferencvárosi védelem mögé, okos visszagurítását követően Nfansu Njie oda rúghatta volna a labdát, ahová akarja, de erős a gyanú, hogy nem a kapu fölé szerette volna küldeni – óriási helyzet volt!

Alig telt el öt perc, amikor Mariano Gómez fejjel célozta meg a hazai kaput, ha bármelyik sarkot szemeli ki, jó eséllyel gól születik, a labda középre ment, Samuel Petrásnak így is nagyot kellett nyújtóznia, hogy hárítani tudjon. Öt perc pörgött le, és volt három kecsegtető lehetőség a két kapu előtt – szenzációs tempóban indult tehát a bajnoki címre törő két együttes rangadója. Jól látható volt, hogy a Ferencváros Gavriel Kanikovszki és Mohammed Abu Fani révén a pálya középső zónáját próbálta ellenőrzés alatt tartani, innen indultak a vendégcsapat akciói, ha pedig a házigazda birtokolta a labdát, a két szélső hátvéd visszazárt a három belső védő vonalába, és öten próbálták lezárni a kapu felé vezető területeket. Ám ez időnként látványosan nem sikerült: Osváth Attila mögül Schön Szabolcs bújt ki, közeli fejesét Dibusz Dénes óriási bravúrral védte, majd egy felívelt labda után sima fejpárbajt megnyerve máris két győri vihette a labdát egy ferencvárosi védőre, és Nadir Benbuali lövését újabb kapusbravúr követte (a kapufára vágódott a labda). A nagy helyzeteket tekintve az ETO FC az első félidő közepén simán vezethetett volna három góllal. Idővel kiderült, mi lehet a ferencvárosiak esélye: ha az ETO a magasra feltolt letámadással nem tudott labdát szerezni, azonnal kontralehetőség nyílt a vendégek előtt, így került ordító helyzetbe Franko Kovacevic, de a csatár egészen gyatra módon fejezte be a támadást. Rengeteg volt a párharc, és talán az eddig leírtakból is kiderült, bőven volt látnivaló, mindkét kapu előtt adódtak helyzetek. Kiváló tempó, sok lehetőség, a vártnál talán mérsékeltebb ferencvárosi teljesítmény, leszámítva Dibusz Dénes szenzációs védéseit – így lehetett összegezni a bajnoki döntőnek nevezett összecsapás első félidejét.

Egyik szakvezető sem cserélt a szünetben, a második félidőt pedig egyértelműen az ETO FC kezdte aktívabban. A labda főleg a ferencvárosi térfélen pattogott, hol az egyik, hol a másik szélen próbálták megbontani a vendégek védelmét a győri támadók. Nfansu Njie lövése nem sokkal kerülte el a kapu jobb oldalát, majd Csinger Márk fejelhetett ígéretes helyzetben, de ő sem találta el a kaput. Kétszer is az ötösön belül kellett menteni a ferencvárosi védőknek, az lehetett tehát az ember érzése, hogy a hazai csapat áll közelebb a gólhoz, míg a ferencvárosiak támadójátéka kimondottan esetlegesnek tűnt. Meghökkentő volt látni, Lenny Joseph milyen csellel próbálkozott, Schön Szabolcs könnyedén szerelte a ferencvárosiak légiósát, és Franko Kovacevic is eltűnt a győri védők gyűrűjében. Más kérdés, hogy egy nagyon gyengén kivitelezett szögletvariáció után úgy veszítette el a labdát az ETO, hogy az összes védője a ferencvárosi kapu előterében tartózkodott, Mohammed Abu Fani és Gavriel Kanikovszki előtt a teljes győri térfél üresen maradt, a vendégek végig is vitték a kontratámadást, de utóbbi lövését Samuel Petrás védte.

Mindez jelezte, izgalmas, hullámzó az összecsapás: jobbnak tűnt az ETO, több helyzete volt, de a ferencvárosi ellentámadásokban is ott volt a gólveszély. Robbie Keane nem is nézte tétlenül formán kívül futballozó középcsatárát, lehívta Kovacevicet a pályáról, a helyén pedig Zachariassen folytatta. Nemsokára az ír szakvezető újabb két cserejátékost küldött pályára, és ez egyértelmű reakció volt a pályán zajló eseményekre, hiszen már a befejező csatár, Kovacevic helyére is egy küzdeni tudó, brusztolós fedezet érkezett (Franko Kovacevicet Varga Barnabás pótlására szemelték ki…). Cebrail Makreckis pályára küldése is azt a célt szolgálta, hogy a ferencvárosiak valahogy lassítsák a győrieket, mert az ETO folyamatosan támadott, nyomás alatt tartva ellenfelét. A vendégek egyáltalán nem tudták azt a játékot nyújtani, amit a legtöbb bajnoki mérkőzésen szoktak, nem tudtak fölénybe kerülni, sokkal inkább alkalmazkodásra kényszerültek. Továbbra is óriási volt a küzdelem, egyre nőtt a feszültség, és a félidő közepén Borbély Balázs is elérkezettnek látta az időt, hogy frissítsen csapatán. A második játékrész középső szakaszában kevesebb helyzet és több küzdelem jellemezte a játékot, a játékvezetői ítéletek is fókuszba kerültek, de ez annak is tulajdonítható, hogy a nagy tét miatt rendkívüli volt a feszültség a pályán és a kispadokon egyaránt. A Ferencváros a cseréket követően már többet birtokolta a labdát az ETO térfelén, de nagy helyzetet ebben az időszakban nem tudott kialakítani.

A találkozó hajrájában aztán góllá érett az ETO FC fölénye, egy szöglet utáni kavarodás végén a csereként beküldött Bánáti Kevin közelről a kapuba lőtte a labdát. Dibusz azonnal jelezte, hogy szerinte VAR-vizsgálatra van szükség, miközben a kispadokkal szembeni lelátó jókora hangorkánnal reagált a gólra. Berke Balázs játékvezető jelezte a ferencvárosi csapatkapitánynak, hogy mindenképpen megnézik, hogyan került a kapuba a labda, és három perc vizsgálódás után jött is az ítélet: a gól érvényes, mert szabályos körülmények között született. Ez pedig a modern futball, a videóbíró intézményének hozadéka: amikor Berke középre mutatott, újra „felrobbant” az ETO stadionja, Bánáti gólját tehát két gólöröm fogadta. Keane azonnal pályára küldte Lisztes Krisztiánt, a tartalék játékvezető pedig hét perc hosszabbítást jelzett.

Az év mérkőzése az iramot, a játék minőségét tekintve megfelelt a várakozásoknak, vagyis messze a magyar élvonal átlaga felett volt. Rengeteg helyzetet alakítottak ki a csapatok, de az ETO FC vasárnap este szervezettebben, veszélyesebben futballozott, egy góllal jobb volt ellenfelénél, így a győzelem megérdemeltnek mondható. Az ETO FC óriási lépést tett a bajnoki cím megszerzése felé. 1–0

A mérkőzés online, szöveges tudósítása itt olvasható!