Akpe Victory: Mindennap erősebb és jobb akarok lenni!

– Abujában, Nigéria fővárosában született: már gyerekként is labdarúgó akart lenni?
– A futball mindig része volt az életemnek – válaszolta lapunknak Akpe Victory, a ZTE 19 éves nigériai védője. – Eleinte az iskolában és az utcán játszottam, ekkor egyáltalán nem gondoltam arra, hogy profi leszek. Csakhogy egyre jobban ment a futball, s felfigyeltek rám kisebb helyi tornákon. Abujában és Lagosban több utánpótláscsapatban játszottam, s mindenhol tanultam valamit a nyomás kezelésétől kezdve a taktikai alapokon át a közös munkáról az edzőkkel. Gyerekként szerettem nézni Sergio Ramos és Antonio Rüdiger játékát, de sok más hátvédre is felnéztem. Tisztelem azokat, akik jól olvassák a játékot és hátulról irányítanak. Róluk példát véve megtanultam a fegyelem, a koncentráció és a pozíció fontosságát.

– Tavaly télen aztán a litván Banga csapatához igazolt: hogyan jött ez a lehetőség?
– Az ügynököm szólt, hogy van esélyem Litvániába szerződni, s úgy gondoltam, jól tudok alkalmazkodni az európai futballhoz. Gyorsan zajlottak a tárgyalások, örültem, mert jó lehetőség volt a fejlődésre. Eleinte nagy kihívás volt megszokni az új országot és életvitelt, ráadásul a hideg sem nyerte el a tetszésemet. Igyekeztem minél előbb beilleszkedni, meg akartam tanulni az edző taktikáját és jó kapcsolatba kerülni az új társaimmal. Megkaptam az esélyt, éltem vele, hamar a kezdőbe kerültem.

– Milyen a litván bajnokság?
– Erőteljes. A tempó gyorsabb, mint Nigériában, sokat tanultam taktikai fegyelemből és következetességből.

– Alapvetően középső védő, de Litvániában szerepelt védekező középpályásként is. Melyik posztot kedveli?
– Mindkét pozíciót élvezem, más-más képességeimet teszik próbára. Belső védőként átlátom az egész pályát és tudok szervezni, míg védekező középpályásként jobban részt veszek a támadásépítésben. Középső védőként vagyok a leginkább magabiztos, de készen állok bárhol játszani.

– Januárban szerződtette a ZTE: meglepődött a magyar klub ajánlatán?
– Amikor először hallottam róla, izgatott és büszke voltam, mert ha érdeklődnek irántam, az azt jelenti, hogy jól végzem a munkámat. Elgondolkodtam, vajon mi lehet a ZTE terve velem, majd az ügynökömmel egyeztetve elfogadtam az ajánlatot.

– Előzetesen tudott bármit a magyar futballról?
– Tudtam, hogy erős az NB I, a védőknek itt is sok párharcot kell megvívniuk, illetve ügyesen kell bánniuk a labdával. Van néhány barátom, akik játszottak a magyar élvonalban, ők azt mondták, labdával és anélkül is gyorsan kell gondolkodni a pályán.

– Milyenek voltak az első benyomásai Magyarországról?
– Magyarország gyönyörű, az emberek barátságosak, a kultúra érdekes. A ZTE-nek szenvedélyes szurkolói vannak, a klub háttere pedig profi. Máris otthonosan érzem magam, a beilleszkedés jól ment, a srácok barátságosak, sokat beszélgetünk. A szakmai stáb és néhány rutinos játékos sokat segített abban, hogy elsajátítsam a csapat stílusát és megfeleljek az elvárásnak. Az a célom, hogy minél előbb meghatározó játékos legyen, segítsek a védelem stabilitásában és fejlesszem a tudásomat.

– Első magyarországi meccsén egy nullás vereséget szenvedtek a Nyíregyházától a legutóbbi fordulóban: gyanítom, nem erre számított…
– A bemutatkozás különleges pillanat volt, de jobb eredményt akartam elérni. Ez a múlt, már a Puskás Akadémia elleni hétvégi meccsre fókuszálunk. Keményen edzünk, én pedig mindennap erősebb és jobb akarok lenni.