IHF: „szellemszövetségek” a sorsdöntő elnökválasztás előtt – miközben rejtély, hogy Musztafa elnök miért hagyta ki a vb-döntőt

Mint arról korábban már írtunk, Musztafának a szlovén Franjo Bobinaccal, a német Gerd Butzeckkel és a holland Tjark de Langéval kell megküzdenie „hazai pályán”, ugyanis a küldöttgyűlést Kairóban rendezik december 19. és 22. között.

Az IHF-et immáron 25 éve egyhuzamban irányító egyiptomi sportvezető a következő választáson is nagy esélyesnek számít, azonban az rejtély, hogy miért hagyta ki a női világbajnokság döntőjét, ahol a társrendező Németország Norvégiával találkozott. A Bild megszellőztette, hogy a 85 éves Musztafa nincs jó egészségi állapotban, Amal Kalifa, a szövetség főigazgatója szerint viszont a kongresszus körüli előzetes teendők miatt volt szükséges a távolmaradása: „Sajnos a kongresszus megszervezése nehézkesnek bizonyul, különösen az egyiptomi vízumszabályozás miatt. Jelenleg, egyéb szervezési kérdések mellett, több mint harminc vízumot nem adtak még ki, további biztonsági ellenőrzésekre is szükség van” – fogalmazott. 

Ami tény: merőben szokatlan, hogy az első számú vezető elmulassza a sportág legfontosabb eseményét.

„Szellemszövetségek” az IHF-en belül

Miközben az IHF már a sorsdöntő elnökválasztásra készül, a színfalak mögött kérdések merülnek fel arról, hogy valójában hány szövetség felel meg egyáltalán a szavazáshoz szükséges kritériumoknak. A nemzetközi szövetség a jelenlegi adatok szerint 211 tagországot számlál (ami kétségkívül jelentős, lásd, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség is ugyanennyi tagszövetséget foglal magában), közülük számos nemzetet azonban tulajdonképpen inaktívnak, „szellemszövetségnek” tekintenek, mivel nem felelnek meg a kritériumoknak: azaz vagy nincs észlelhető kézilabda-tevékenység az országban, nincsenek működő szervezetek, edzők, bírók vagy játékosok, vagy nem folytatnak semmilyen kommunikációt – hívta fel a problémára a figyelmet elemzésében a gohandball.com portál.

Az inaktív országok között szerepel például Bhután, Kambodzsa, Grenada, vagy a Salamon-szigetek. A 211 tagországból 154 nemzetnek (vagyis közel a háromnegyedének) nincs semmilyen világranglista-helyezése az IHF hivatalos honlapja szerint, míg 126 nemzetnek nincs működő weboldala, naprakész kezdőlapja, vagy aktív jelenléte a közösségi médiában, ami megnehezíti az aktivitás vagy az alapvető kommunikációs kapacitás ellenőrzését.

Egy tanulmány rávilágított arra a másik problémára is, hogy sok szövetségnek nincs nemzeti bajnoksága vagy hivatalos nemzeti csapata.

Az IHF továbbá 2016 óta nyolc új országot üdvözölt tagjai között, például Angliát is. Az új tagokra azonban egyaránt jellemző a hallgatásba burkolózás, a hiányzó kapcsolatok és az átláthatatlanság. Ezt jelzi a gohandball.com kutatása is, amely kérdésekkel kereste volna meg az említett új tagországokat a szavazás előtt, választ azonban egyedül Jamaica adott, a maradék hét tagország (Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság, Fidzsi, Eritrea, Réunion, Mayotte, Anglia, Skócia) elérhetetlennek bizonyult.

A karibi ország képviselői levelükben hangsúlyozták: felülvizsgálják az elnökjelölteket, és remélik, hogy a kézilabdát a gyermekkortól a felnőttkorig be tudják majd ágyazni a helyi kultúrába. 

A kézilabda sportdiplomáciai hátterét jól ismerők nagyon valószínűnek tartják az időről időre sokat kritizált, Musztafa újraválasztását, mivel az Európán kívüli IHF-tagországok nagy többsége továbbra is őt támogatja, az európaiak pedig megosztottak lesznek, ha a német, a holland és a szlovén jelölt közül kettő nem lép vissza. 

És csak a rend kedvéért: az új elnök megbízatása a következő négy évre szól.