A futballszuverenitás felé – Thury Gábor jegyzete

NEM AZ ELNÖKVÁLASZTÁS csigázza fel az itthoni futballtársadalmat – mint a múltban annyiszor – a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) soros közgyűlésén, hanem a testület ajánlásai a 2025–2026-os idényre. Az NB I-ben legyen egyszerre öt magyar játékos a pályán, köztük egy U21-es, a másodosztályban csak honi futballistákat – két U20-ast is –, továbbá magyar szakvezetőket foglalkoztassanak. Fontos tény: az NB II-ben ez kötelező érvényű, az élvonalra vonatkoztatva javaslat.

A 2010 óta hivatalban lévő elnök, Csányi Sándor a regnálása alatt grandiózus lépéseket hajtott végre a sportágban: érdemei elévülhetetlenek az infrastruktúra megteremtésében, a tömegesítésben, ugyanakkor nem tagadható, az akadémiai rendszer nem termeli olyan ütemben és főleg minőségben a fiatal labdarúgókat, mint azt a szakma – és persze a közvélemény – elvárja. Ez persze nem feltétlenül a szövetség mulasztása, ám lépni kell. Még úgy is, hogy az úgynevezett fiatalszabállyal az MLSZ eddig is támogatta a klubokat, s ezzel a jövőben sem hagyna fel.

A tervezet bevezetése az utóbbi évtizedek legmeghatározóbb döntésévé válhat.

Persze, lehet azt mondani, hogy nem a piac, hanem a központi akarat szülte – ám a hozadéka, hogy a belső piacot védi, ha nem is minimalizálja az importot, de drasztikusan csökkenti, idővel a magyar futballistákból is több juthat külföldre. Vagy ha úgy jobban tetszik, nő az export.

Hogy ez hová vezethet? A mai közbeszédben gyakran vetődik fel a szuverenitás kifejezés hazánkkal kapcsolatban. Ha csupán a magyar futballra vonatkoztatjuk az értelmezést, határozott utalást ad, mi lehet az elvárás: a nemzeti bajnokság két legfelső osztályában legyen meg a lehetőség, hogy a mieink domináljanak. A cél labdarúgásunk színvonalának emelése, az oda vezető út pedig ez. Sosem lett volna Sárosi Györgyünk, Tichy Lajosunk, Albert Flóriánunk, ha nem állítják be őket…

Tény, a tervezet számos kérdést felvet. Az egyik fő ellenérv, hogy ütközik a klubok érdekeivel – legfőképpen a Ferencvároséval, amely nemzetközi szereplésével éppen futballunk megítélésén javít – a másik, hogy nincs megfelelő számú bevethető fiatal. Továbbá az Európai Unióban érvényes Bosman-szabály garantálja a munkaerő szabad áramlását – igaz, a csak honi futballistákkal kiálló Paksnál ez nem generált feszültséget.

Azt mondom, ha a javaslat rövid távon ütközik is a klubok érdekével, hosszú távon a magyar futballt szolgálja.

És a cél szentesíti az eszközt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!