Üzenet, érték – Deák Zsigmond jegyzete

„KIS PÉNZ, KIS FOCI”, vagy épp az ennek némileg ellentmondó „nem a pénz focizik” – s van még bőven félig-meddig igaz(nak tűnő) mondás a futball és az anyagiak kapcsolatáról, amelyeket mindig akkor citálunk, ha úgy gondoljuk, megerősíti az aktuális véleményünket. Abban, azt hiszem, széles körű konszenzus van, hogy a mai modern labdarúgás a korábbi évtizedekkel ellentétben egyértelműen üzleti alapon nyugszik, s az eredményességet legalább annyira meghatározza a gazdasági helyzet, mint a szakmai tudás. Ideális esetben ha a kettőt egyre feljebb srófolják, egymást erősítve meghozhatják a sikert, s vele a még magasabb anyagi és szakmai nívó elérésének lehetőségét. A határ a csillagos ég, a sok pénznél és sok sikernél jobb a több...

A sportban, azon belül a fociban természetesen ott a világos és egyértelmű mérce, az eredmény. Ha szűkítjük az objektívet Magyarországra, a távolabbi múlt csillogása, majd a közelebbi sivársága után válogatott szinten, merjük nyugodtan kimondani, új sikerkorszak látszik kibontakozni. Klubszinten egyelőre egy fecske csinál nyarat, na jó, még csak tavaszt, a Ferencvároson áll vagy bukik a felemelkedés meredeksége. Piaci elemzésünk szerint szerencsére az egész NB I elkezdett kapaszkodni felfelé, s ez nem érzés vagy vágy, hanem tény. Sohasem volt még ekkora a magyar bajnokságban szereplő csapatok kereteinek becsült értéke, sohasem volt ekkora a klubok nyári bevétele játékoseladásból, miközben szignifikánsan nőtt a labdarúgóink iránti kereslet.

Ezek a pozitív fejlemények üzenetértékűek, de még mielőtt nagyon megnyugodnánk, egyrészt gondoljunk a néhány sorral korábban leírtakra (nincs felső határ az anyagi növekedésben és szakmai fejlődésben), no meg arra, hogy több régiós vetélytársunkat lehagytuk ugyan, ám néhányan még messze előttünk járnak. Ráadásul senkinek sincs megtiltva, hogy hozzánk hasonlóan a felfelé vezető útra lépjen, s elkezdjen rajta kocogni. Kimondani egyszerű, megcsinálni kevésbé, de azért rögzítsük: ha az FTC mellé más klubunk is csatlakozik nemzetközi eredményességben, ha a magas légiósarányt csökkenteni tudjuk minőségi honfitársakkal, ha a válogatott rendszeres résztvevője lesz a világversenyeknek, a szekér gyorsulva haladhat tovább.

Az anyagi és szakmai komponens mellé behozzuk még az érzelmit is: hajrá, magyarok!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!