Drága porszem – Somogyi Zsolt jegyzete

Szombaton új időszak kezdődik a Ferencváros futballcsapatának történetében: bemutatkozik a kispadon Dejan Sztankovics. Nagyecseden, ahol egyébként valójában csak buknia lehet, mert ha 0–10 a vége, akkor is vállat vonogatnak a nézők, nagy eredmény, az elődje nagyjából nemzetközi kupameccseken hozott négyes gólátlagot. Nyilván bemelegítésnek, felhozó összecsapásnak jó lesz ez, a szerb tréner is tapasztalhatja, a fővárostól messzebb mit jelent a Fradi érkezése – a magyar futball szurkolóiként sok sikert kívánunk a milánói Inter egykori csillagának, kiváltképp a nemzetközi porondon.

Az más kérdés, Máté Csaba nézi-e a mérkőzést, és ha igen, milyen érzésekkel.

Egy évtizeden át stábtagként fontos láncszem volt, de a végső döntés sohasem volt az övé, most a hirtelen leváltott Sztanyiszlav Csercseszov helyére kellett beugrania, és amíg a vezetők a következő edzővel tárgyaltak, a magyar szakember vélhetően nem várt sikereket, látványos győzelmeket aratott – ám nem maradhatott. És az előző mondatban, attól tartok, szerepe volt annak, hogy magyar – a klub akkor is ragaszkodott egy külföldi szakvezetőhöz, amikor látta, hogyan szárnyal a csapat Máté Csaba irányításával. Ez az időszak porszem a klub történetében, mondta a távozó szakember, de számára drágakő. Az edző furcsa helyzetbe került: több mint tíz évig maradhatott a legsikeresebb klub kispadján, de néhány héttel azután, hogy főnök lett, és megmutathatta, mire képes (meg is mutatta, ezt még a tőle elköszönők sem vitatják), máris munkanélküli. A vele készült beszélgetésben tőrdöfést emleget, és biztosra vehető, nemsokára ismét egy kispadon ülhet, kivívta magának a bizalmat, lesz, aki őt keresi meg. Máté Csaba elérzékenyülve emlegette, hogy a Groupama Aréna közönsége kórusban éltette, nem zárható ki, hogy erre lesz még alkalom: az első, rosszul sikerült hazai tétmérkőzés idején a közönség, ebben nagyjából biztos lehet mindenki, az ő nevét skandálja, mintegy azt üzenve, vele más, sikeresebb lenne az őszi Fradi...

Ezzel párhuzamosan az is világos, hogy ha ellenfélként tér vissza az Üllői útra, vastaps köszönti.

És ha belegondolunk, ez sem kevés.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!