Nekünk nem kell... – Somogyi Zsolt jegyzete

Szerdán és csütörtökön is bekerült a hírekbe Kassai Viktor. A korábbi játékvezető harmadik munkahelyén dolgozhat, amióta letette a sípot: az Orosz és a Bolgár Labdarúgó-szövetség után az osztrák kérte fel technikai igazgatónak. Túl azon, hogy a hírt elképesztő és józan ésszel felfoghatatlan gyűlöletáradat fogadta, sajnos az sem meglepő, ha a magát a középpontnak nevező oldal „mindenhol megbukott” emberként írta le a kinevezésről szóló beszámolóban – emberi és szakmai mélypont egyszerre.

Miközben gyorsan a lista végére érünk, ha azokat a magyar sportembereket vesszük számba, akik a határokon túl jelentős fel­adatot kapnak sportvezetőként, edzőként vagy labdarúgóként. Azon persze maga Kassai Viktor sem lepődik meg, hogy ennyire nem szeretik: túl sokáig vezetett, mindenki ellen befújt tizenegyest, nincs klub, amelynek játékosa ellen ne lépett volna fel erélyesen, de azért érdemes vizsgálódni. Az orosz szövetség hatalmas, befolyásos szervezet, világszinten meghatározó cégek milliárdjaiból működik, és mondhatjuk, gáz ez a szitu, de a pénz mindenhol úr. A konglomerátum vezetői, a moszkvai gigaklubok fejesei csapatuk sikeréért a játékvezetőket is minden eszközzel manipulálták, érthetőbben: bírókat, meccseket adtak-vettek. E szisztéma ellen lépett fel a magyar futballbíró, idő kérdése volt, mikor ütköznek végletesen az érdekek, és bár éppen a Kassai által felkészített játékvezetők sajnálták leginkább a távozását, a rendszert nem lehetett érdemben megváltoztatni.

A bolgár munkalehetőséget úgymond jobb híján fogadta el, a játékvezetés ott sem magas színvonalú, azok után, hogy a szerdai búcsú után csütörtökön Ausztria labdarúgása köszöntötte új munkatársát, máris megérthettük, miért nem kívánta meghosszabbítani szerződését – ezt is lehet bukásnak nevezni, bár nem könnyű.

Ami viszont jogos kérdés: hogyan létezik, hogy Puhl Sándor 1994-es vb-döntője óta a messze legsikeresebb magyar játékvezető (2010-ben vb-elődöntő, 2011-ben BL-döntő) tapasztalata, kapcsolatrendszere immár három futballszövetség szerint is rendkívül értékes, de a magyar nincs közöttük? A BL-ben, de még a hazai rendezésű U17-es Eb-n sem volt magyar játékvezető, miközben arra vagyunk büszkék, hogy a román szövetség által delegált Kovács István szerepet kap az isztambuli BL-döntőn, éppen nekünk nincs szükségünk rá a sportdiplomácia területén.

Mondjuk, ez érthető, ha a kommentelők javaslatai alapján döntenek az illetékesek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!