Egyes és tizenegyes – Deák Zsigmond jegyzete

Kubatov Gábor klubelnök: „A gyáváknak nem jár aranyérem!” Hajnal Tamás sport­igazgató: „Úgy kell felmenni a pályára, hogy minden körülmények között megszerezzük a három pontot.” Dibusz Dénes csapatkapitány: „Az előttünk álló két-három meccsen fontos lenne győznünk.” Botka Endre védő: „Szedjük össze magunkat, ez nem mehet így tovább!” Kristoffer Zachariassen támadó: „Egy a fontos, lendületet venni és újra ráérezni a győzelem ízére!”

Azt hiszem, az idézetek jól bizonyítják, hogy a szavak szintjén nincs hiba, mindenki tudja a Ferencváros labdarúgócsapatánál, hogy mit kell, egészen pontosan mit kellene tenni. Igaz, tudta korábban is, csak éppen nem sikerült, így jött össze olyan hosszú bajnoki nyeretlenségi sorozat, amilyen több mint egy évtizede példátlan az Üllői út környékén. A sporttörténelmi Európa-liga-menetelés jó hivatkozási alap, de lassan lejár a szavatossága. Amikor az elveszített nyolcaddöntős párharcot követően a Sportrádió stúdiójában megkérdezték tőlem, mit javasolnék a Ferencvárosnak a folytatásban, azt mondtam, koncentráljon most már az NB I-re, nehogy baj legyen. S akkor még több mint tíz pont volt az előnye, nem hat, mint momentán.

A lendületvételre (á la Zachariassen) a tabella alapján ideális ellenfélnek tűnhet a Honvéd, hiszen az első találkozik a tizenegyedikkel, vagyis az utolsó előttivel, ez azért már enyhén szólva sem az a rangadó a fővárosi szomszédvárak között, mint régen. Ám egyrészt a kiesés rémének fenyegetése pluszmotivációt mozgathat meg a kispestiekben, másrészt az aktuális teljesítmény nem igazolja a különbséget: a tavaszi szezonban a Honvéd eggyel több pontot szerzett, mint az FTC! Dean Klafuric edző felvezető nyilatkozata legalább akkora elszántságról árulkodik, mint a zöld-fehéreké: „Ki kell hoznunk magunkból a maximumot! A megfelelő hozzáállás, az akarat, a küzdeni tudás lehet a csapat erénye.”

Ha mindkét fél kihozza magából a maximumot, nem kérdés a végeredmény, ám ha csak a papíron gyengébb vendégek, miközben a horvát szakember a második mondatában taglalt lelki erényekből is többet mutatnak, van esélyük. Persze az a szép a fociban (meg általában az olyan sportágakban, ahol egymással kell küzdeni), hogy ott a rivális, aki a saját maximumra törekvésével a másikat minimumon tartaná. Szombat este a Groupama Arénában sem lesz másképp, miközben a nagy szavakat tetteknek kell követniük.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!