Hétfátyoltánc – Malonyai Péter jegyzete

Nincs optimistább ember Bartosz Grzelaknál, a Mol Fehérvár frissen kinevezett edzőjénél, hiszen 2025. június 30-ig érvényes szerződést írt alá a klubbal. Több mint két évet remél tehát ott, ahol átlagban évente jönnek és mennek a trénerek. Egyébként is magabiztos, lapunknak adott interjújában határozott igennel felel a kérdésre, hogy benn marad-e a csapat, igaz, azzal folytatja, hogy legalábbis nagyon bízik benne.

Hogy a Svéd Királyságból (Konungariket Sverige) importált edző megváltja-e a világot a Vidinél (nekem csak az marad), meglátjuk, azt viszont tudjuk, hogy a világ arrafelé nemigen hajlik rá, hogy megváltsák.

Példa rá a (közel)múlt, szűkebben 2022 októbere, amikor Michael Boris vehette a kalapját a szebb napokat látott és szebb napokat érdemlő klubnál. Akkor Huszti Szabolcs jött, s mellette licencbirtokosként Toldi Gábor, Huszti pedig ugyanazt mondta, mint most a lengyel-svéd mester. A lényege, hogy egy irányba kell húznia mindenkinek a csapatnál és körülötte, s ha így lesz, akkor kiderül(het), hogy a társaság igenis erős, tudja, mi a feladata. Arra is fény derül – mondta akkor Huszti –, hogy ő jó edző, aki Debrecenben rutint szerzett. Ott 2021 márciusától októberéig, most 2022 októberétől 2023 márciusáig ül(dögél)hetett a kispadon, jelentem, legalább Huszti edzői kvalitásaira fény derült.

Arra nem, mit tud a csapat, legalábbis a mai állás szerint alig többet a semminél, mert fürödhetnek a fehérváriak az új edző kavarta dús habokban, mégiscsak kieső helyen áll a társaság.

Az is megegyezik Huszti és Grzelak székfoglalójában, hogy először is a fejekben kell rendet tenni. Nagyszerű ötlet, de ilyenkor mindig kérdés, ki lehet-e, érdemes-e kihozni onnan, ami benne van, de főként, hogy van-e ott egyáltalán annyi, hogy megéri bányászgatni. Elvégre az eddigi külszíni fejtés nem járatta csúcsra a termelést.

Grzelak elszánt, három edzés után, az érkezés izgalmai közepette mond mindent, amit csak hallani akarnak a klub hívei. Akiknél azt szeretné elérni, hogy borítsanak fátylat a múltra, s mostantól kéz a kézben, vállt vállnak vetve, a felső határ a csillagos ég.

Jut eszembe minderről Richard Strauss operája, a Salome, amelyben a címszereplő tánca közben megszabadul mind a hét fátylától, felfedve ezzel bájait, s elérve célját. Nem olyan rossz, túlzó hasonlat ez, mint gondolják, hiszen olvasom, hogy napjaink modernnek szánt rendezéseiben a klasszikus hétfátyoltáncnak már nincs feltétlenül helye.

És ha már hely: 11. Mol Fehérvár.

Nem az operakalauzban, a tabellán.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!