A lista vége – Somogyi Zsolt jegyzete

Sztefan Drazsics, Aljakszandr Karnyicki, Libor Kozák, David Babunszki, Medgyes Zoltán, Gheorghe Grozav – így zárul lapunk osztályzatai alapján a játékosok rangsora. Minden évben leírjuk: így láttuk mi, tudósítók a sajtóhelyekről a bajnoki meccseket (már ahonnan látni az egész pályát, mert ez még a legújabb arénákban sincs mindenhol garantálva), szóval, ha valaki úgy érzi, lehet vitatkozni az értékeléssel, de... Vitaalapnak mégis megteszi, mert néhány érdekes részletre, sőt meghatározó tényezőre rámutat a listánk, amelyet a végén kezdtem, nyilván nem véletlenül.

Az MLSZ évek óta keresi a megoldást arra, hogy a milliárdokkal megtámogatott csapatok lehetőséget adjanak a magyar fiataloknak. Mondják a klubvezetők, hogy a magyar játékos drága, az akadémiák nem adnak fel megfelelő minőségű játékost, s mivel a tizenkét csapatot felvonultató bajnokságban két rossz meccsel a kiesés szélére lehet sodródni, az azonnali eredmény eléréséhez külföldi játékosok kellenek. Na ja, mondja erre az egyszeri szurkoló, miközben a rangsorunk végét böngészi, és a mezőnyt záró hat játékos produkcióján mereng. Az MTK Budapestnél több stratégiai döntést is elrontottak, emiatt esett ki a csapat, ezek egyike, hogy bíztak Gheorghe Grozavban, akit a Kisvárda páros lábbal rúgott ki az öltözőből, és aki tavaly a Diósgyőrrel is kiesett már. Pedig – mondják futballberkekben – kiemelkedő képességű légiós, de mintha a játéktudás önmagában nem lenne elegendő – azaz nagyszerű alap, ha valaki rendkívül technikás, de csak ez nem garantálja a sikert. Nem a román játékos a kritika célpontja, de örök vita a labdarúgásban és a jelenkori NB I-ben: mennyi légiósra van szükség? És főleg: milyenekre? Demagóg szöveg, hogy a rangsorunk végén magyar középiskolások is végezhetnek, kiesni velük is lehet, és bár egyetlen forintot (eurót) nem sajnálunk senkitől a jelentősen túlfizetett élvonalban sem, az első mondatban felbukkanókra elköltött összeget egy magyar tehetség atletikus, mentális és technikai képzésére is elkölthették volna – beljebb lenne a magyar futball.

Persze a listának nemcsak vége, eleje is van: Dibusz Dénes ötödször bajnok a Ferencvárossal, és káprázatos idényt zárt, Ádám Martin harminckét bajnokin harmincegy gólt szerzett, ezt a világon sehol sem kell megmagyarázni, Ryan Mmaee vagy Yohan Croizet helyezése is mutatja, minőségi légióst is lehet találni. Az NS-rangsorhoz jó böngészést kívánunk, s persze nem kell mindenben egyetérteni velünk, de... Ez a tükör talán nem torzít annyira.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!