Római katolikus gyászmise keretében elbúcsúztatták a február 17-én 88 éves korában elhunyt dr. Fenyvesi Mátét, a Ferencváros 76-szoros válogatott balszélsőjét. A misét Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta a Szent István-bazilikában.
A gyászolókat a ravatal mellett a labdarúgó fényképe, egy nemzeti színű és egy Fradi-zászló, továbbá egy zöld-fehér labda alakú urna fogadta. Az érkezők főhajtással és egy-egy szál fehér szegfűvel vagy rózsával rótták le kegyeletüket. Kiss-Rigó László kiemelte, Fenyvesi Máté nem hivalkodott keresztény hitével, de abból merített erőt, hogy az élet két területén is helytálljon: mint labdarúgó és mint állatorvos, mi több, a megyéspüspök nem feledkezett meg a rövid haja miatt Tüskének becézett balszélső közéleti tevékenységéről sem. Igaz hittel végezte szolgálatát, banálisnak hangozhat, de igaz, amit Kiss-Rigó mondott: „Alázattal, hűséggel, intelligenciával, felelősségtudattal felvértezve játszhat mostantól a túlvilági pályákon.”
A Magyar Labdarúgó-szövetség nevében Berzi Sándor alelnök idézte fel Fenyvesi pályafutását, erényeit kiemelve, s arról sem megfeledkezve, hogy 1954-ben 21. születésnapján Románia ellen bemutatkozott a válogatottban, az Aranycsapatban. „Nem tartotta magát őstehetségnek, szorgalommal érte el eredményeit.” Korán reggel kezdett dolgozni állatorvosként, délután pedig edzett a Ferencvárosban. Berzi hangsúlyozta, az Aranycsapat utáni korszak klasszikus csatársorából (Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté) sem hiányozhatott. Példát mutatott, hogyan lehet a magas szinten űzött hivatást összeegyeztetni a szenvedéllyel. Berzi felidézett egy történetet a hallgatag Fenyvesiről, aki Sándor Károly 70. születésnapját köszöntő összejövetelen legalább tíz percig méltatta Csikart. A kiváló jobbszélső meg is jegyezte, az együtt töltött hosszú évek során nem hallotta ennyit beszélni Tüskét… Nekem pedig egy történet jutott eszembe: Sebes Gusztáv a vele éppen faséban lévő Czibor Zoltánnal beszélgetett az 1954-ben Glasgow-ban 4:2-re megnyert skót–magyar után, s a balszélső megkérdezte, mennyivel jobb futballista a Kinizsi csatára, mint ő. Mire a szövetségi kapitány ezt válaszolta: „Semmivel, te jobb játékos vagy. De ő sokkal különb ember. Majd rájössz, hogy az életben ez milyen sokat jelent, de a futballpályán is.” Didaktikus válasz, de jól rávilágít Tüske emberi tulajdonságaira. Vagy ahogyan már a zöld-fehér klubban 16 évet játszó futballistáról Kubatov Gábor, az FTC elnöke mondta: „Jó ember, sziklaszilárd jellem.”
Kubatov felidézte a csatár – mi több, a honi labdarúgás – két emlékezetes pillanatát 1965-ből: június 13-án sorsdöntő fejes góljával 1:0-ra győzött a válogatott az osztrákok ellen a Práterben, tíz napra rá ugyancsak győztes gólt fejelt a Stadio Comunaléban a Juventusnak a VVK-döntőben. Becsülendő, hogy a jánoshalmai születésű fiú Kecskemét után a politika által kitaszított egyesületet, a Ferencvárost (Kinizsit) választotta, pedig nem más, mint Bozsik József a Bp. Honvéd vezetőinek figyelmét is felhívta a fürge csatárra. Kubatov kiemelte: „Nem gyorsasága, küzdőképessége volt a legnagyobb erénye, hanem az önzetlen játéka.” A klub első embere hangsúlyozta, „hatalmas, csendes, békés sziklaként” magasodott föléjük az erkölcsileg kikezdhetetlen sportember. Majd fejét meghajtva így fejezte be búcsúját: „Az utolsó beadás is elszállt.”
Fenyvesi Máté hamvait az Ave Maria dallamára kísérték az altemplomba.
