„Annyira erős volt a mezőny, hogy még a Vízművek csapatában is három jobb futballista volt nálam. Olyan csatárok, támadó középpályások futballoztak, hogy arra az egy válogatott meccsre is büszkének kell lennem” – felelte Szuromi Antal a Magyar Nemzetnek, amikor arról faggatták, érez-e keserűséget amiatt, hogy bár 108 gólt szerzett az NB I-ben (a nela.hu szerint 106-ot – a szerk.), csak egyszer lehetett válogatott.
Aztán a Dorog és a Tatabánya után az MTK kulcsjátékosává váló támadó sorolta a kor klasszisait.
„Albert Flóri még bőven játszott, Varga Zolival együtt voltam ifjúsági válogatott, Bene Feri, Dunai Anti mind-mind egyidős volt velem vagy majdnem egyidős, Fazekas Laci, Kocsis Lajos, Kozma Misi, reggelig sorolhatnám – mondta Szuromi, majd részletesebben is kifejtette a mellőzés vélt okait. – Megvoltak a klikkek, a Vasasé, a Fradié, a Dózsáé, a Honvédé, nem is csak a klubtársaké. MTK-sként nehéz volt bekerülni. Emlékszem, a bázeli meccsen Kocsis és Bene csak egymásnak passzolt. Annak ittam meg a levét, hogy amikor Illovszky hívott a Vasasba, nemet mondtam, amikor Lakat doktor a Fradiba, azt is visszautasítottam, és amikor Baróti hívott a Dózsába, akkor sem álltam kötélnek.”
Szuromi arról is beszélt, mitől volt jó az akkori MTK.
„Nekem a futballban az MTK volt a nagy iskola, gyerekként sokat néztem Hidegkutiék játékát, Bukovi Marci volt az edző, arról lehetett megismerni azt az MTK-t, hogy mindig nálunk volt a labda. Manapság mindenki a tikitakát isteníti, az ötvenes évek MTK-ja már ugyanazt a focit játszotta, Bukovi ötven évvel megelőzte a korát.”
A korábbi klasszis az újpesti gyerekkoráról, a nagy góljairól és a Gong presszóról is mesélt a Magyar Nemzet interjújában.
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
