Békepipa – Deák Zsigmond jegyzete

„Martin, a Medveölő fia öblös indián kalumetet akasztott le a falról, és megtömte dohánnyal. Amikor mindnyájan ahhoz az asztalhoz telepedtek, ahol az indián ült, Martin felállt, rágyújtott a pipára, és hatszor megszívta, miközben szétfújta a füstöt előbb a mennyezet, majd a padló felé, végül a négy világtáj felé.” Karl May, az indiánregények német írólegendája így képzelte el a vadnyugati békekötést, s valóban, az észak-amerikai bennszülöttek kalumet nevű díszes pipája előkerült minden szerződésnél, szövetségnél arrafelé.

Tisztában vagyok vele, hogy a dohányzás nehezen egyeztethető össze az élsporttal, azon belül a profi labdarúgással, most mégis valami ilyesmit javasolok, mert különben nem egy jó Winnetou-filmet, hanem a Kórház a város szélén című egykori csehszlovák televíziós sorozatot lehetne leforgatni minden egyes Vidi–Fradi rangadón. A decemberi bajnokin inkább a ferencvárosiak húzták a rövidebbet, az e heti kupamérkőzésen a székesfehérváriak. A kölcsönös szándékokról, illetve a pályán érvényesített szankciókról megoszlanak a vélemények (az érintett felek között különösen), mégis az a lényeg, hogy súlyos sérülések történtek, folyt a vér, mint – hogy maradjunk a kezdő metaforánál – egy vadnyugati leszámoláskor.

Ez a két csapat kiemelkedik a magyar klubfutballból, ebben talán egyetérthetünk, s valószínűnek tetszik, hogy hosszabb távon zajlik tovább a párharcuk, jellemzően éremért, kupáért. A tét tehát nem csökken majd, a feszültség megmarad, mégis ki kell találni valamit, hogy a játékosok ne ilyen felfokozott idegállapotban lépjenek gyepre. Ha nincs kéznél békepipa, megteszi a (sport)pszichológus is, de nem akarok én tanácsokat osztogatni, csak kevesebb sérülést látni a hazai csúcstalálkozón. S nyilván mindkét csapatnak meg kell tennie a lépéseket, hiszen kettőn áll a vásár, békülni nehéz egyedül.

A félreértések elkerülése végett nem azt kérem, brómozzák be a játékosok kulacsának tartalmát, csak azt, hogy az óhatatlanul szükséges motiváció maradjon normális szinten. Van még néhány nagy rangadó világszerte, tán még nagyobb is, mint a Fradi–Vidi, amelyen általában nem az orvosi stábok kerülnek főszerepbe, hanem a labdarúgók. Szóval irány a pipabolt.