67-es út – Sinkovics Gábor jegyzete

Remélve, hogy nem szakad rám és a mellettem horkoló kutyára a plafon a rokokó csillárral együtt, óvatosan leírom: van némi hasonlóság a mostani Fradi és a Ferencváros 1967-es aranycsapata között. Nem a langymeleg napsütés vagy valamiféle tudatmódosító szer hatása ez, egyszerűen csak a szigorú statisztika. Merthogy a jelenkor Fradija kilenc meccs után éppúgy veretlen, mint annak idején a legendás Lakat doktor klasszisokkal, zsenikkel teletűzdelt alakulata. Ötvenegy esztendővel ezelőtt kilenc fordulót követően egy döntetlen rontotta a tökéletes statisztikát, most kilenc kör alatt két iksz – így várta szombat este a Debrecent a Fradi. Valószínűleg még az idősebb szurkolók közül sem jutott eszébe senkinek az a '67-es csapat, más idők voltak, más futballal, másfajta szenvedéllyel és elvárásokkal.

A futball szépsége mindenekfölött – ezért mentek ki akkoriban rendszerint több tízezren a Fradit nézni. Mára a szurkoló megelégszik a fogcsikorgató küzdelemmel, a hajtással, a mindenáron való győzni akarással. S ezek a tulajdonságok pontosan jellemzik most a Ferencvárost. Szerhij Rebrov tanítványai emberhátrányban is támadtak, beszorították az ellenfelet, a három pontért hajtottak. Ezt nem lehet elvitatni tőlük. Az is szembetűnő volt, hogy pluszt, valami váratlant, a sablontól, a kiszámíthatótól eltérőt csak a hangulatember Davide Lanzafamétól várhattak.

Az olasztól, aki most nagyon egyedül volt.

Lakat doktor csodálatos csapata a tizedik fordulóban behúzta a kilencedik győzelmét is, sőt, a 25. forduló után huszonkét győzelemmel és három döntetlennel veretlenül vezette a tabellát. Persze a „Géczinovákmátraipáncsicsjuhászszűcsszőkevargaalbertrákosikatona” összeállítást szerte az országban, sőt a világ különböző pontjain is fújták kívülről.

Az egységes, összeérett, minden poszton kiemelkedő képességű futballistával rendelkező Ferencváros volt. Kérdés, hogy lesz-e ilyen valaha. Mindenesetre Szerhij Rebrovra még rengeteg munka vár, hogy csapata a 67-es út közelébe érjen. A veretlenség egyébként akkor az utolsó előtti és utolsó körben is megszakadt a Csepel és a Szombathely ellen. Igaz, akkor már bajnok volt az FTC, nyolc ponttal megelőzve a mezőnyt. Idén talán megismételhető, amit Albert Flórián, Varga Zoltán és a többiek csináltak.

Azért persze óvatosan nézem a plafont azzal a rokokó csillárral.