Hippnózis – Sinkovics Gábor jegyzete

Futballedzőnek lenni egyre inkább olyan, mint a rodeózás. Mint amikor Joe, a texasi Brownfield enyhén pocakos, kopaszodó villanyszerelője hat doboz sör után felpattan az idegbeteg, rángatózó, hullámzó ló hátára a karámban, és megpróbál minél tovább a nyeregben maradni. Mindkét történet vége általában pofára esés. De kevésbé vicces téma ez mifelénk, mert Magyarország nemcsak az öngyilkosok, a depressziósok, az alkoholisták és az elhízottak számában tartozik a világ élvonalába, hanem a menesztett futballedzők tekintetében is. Nálunk Arsene Wenger talán Hejőcsabán lehetne hosszú évekig a kispadon, úgy, mint az Arsenalnál, Budapesten vagy nagyobb vidéki városainkban a rossz eredmények miatt idő előtt elköszönnének tőle. Az itteni edzők többet repülnek, mint a most már dél felé tartó gólyák. Hogy ez a sok kirúgás, eltanácsolás, közös megegyezéses szerződésbontás valóban szakmai alapon történik-e, vagy a tulajdonos éppen rosszkedvűen ébredt, esetleg súgtak neki, az most lényegtelen.

Követni sem lehet már a váltásokat.

Még csak szeptembert írunk, a nyár makacsul tartja magát, de már csere történt a Kisvárda, a Ferencváros és most legutóbb a Szombathely kispadján. És akkor még nem beszéltünk az NB II-ről, amelyen – mint a francia forradalomban – kivégzéshullám söpör végig. Győrben, Zalaegerszegen, Cegléden, Kazincbarcikán cseréltek trénert, sőt az NB III-as Gyöngyöstől is elküldték a korábbi szövetségi kapitány Csank Jánost. Ha az ember unalmában újra meg újra megnézi például az ETO és ZTE meccseit, akkor sem talál logikus magyarázatot Mészöly Géza és Nagy Tamás elküldésére.

Ennél azért több türelem járna.

De ugyanezt leírhatnánk Michal Hipp-pel kapcsolatban is, aki tavaly megmentőként érkezett a Haladáshoz, és sikerült is felráznia, bent tartania a szombathelyieket. Tűzoltómunkát kértek tőle, mint a legtöbb olyan szakembertől, aki a tizenkét csapatos NB I-ben vállal munkát – abban a szűk mezőnyben, amelyben legalább nyolc csapat retteg az osztályváltástól. Hipp mester mágiája – csakúgy, mint az elődeié – nem hatott, s közben nézi az ember az első osztályú meccseket, és az az érzése, hogy a legtöbb futballistának a hipnózis és a talicskányi pénz sem segítene szerény képességei miatt. De majd jön az új edző, a mindig új és még újabb edző, aki megpróbál változtatni ezen. Tulajdonképpen egyetlen szakember képviseli Magyarországon az állandóságot: Csertői Aurél, aki a hangulatos Paksi Atomerőmű árnyékában végzi munkáját.

A jelek szerint itthon ő a legjobb rodeós.