Bátorság – Bodnár Zalán jegyzete

Az 1994-es futball-világbajnokság úgy ért véget, hogy Roberto Baggio az égbe vágta a labdát a tizenegyespárbajban, így Brazíliáé lett a trófea, a torna olasz csillagának pályafutásán pedig örök bélyeg maradt a sorsdöntő hiba. De amikor a következő vb első csoportmeccsén Chile ellen büntetőhöz jutottak az olaszok, természetes volt, hogy Baggio áll oda, és persze be is vágta. A 2000-es Eb-elődöntőben a holland Frank de Boer az olaszok, a 2010-es vb-negyeddöntőben a ghánai Asamoah Gyan Uruguay ellen járt úgy, hogy a mérkőzésen büntetőt rontott, de a tizenegyespárharcnál természetesnek tekintette, hogy az elsőhöz neki kell odaállnia (előbbi azt is kihagyta, utóbbi viszont javított). De a „műfaj” koronázatlan királya az argentin Martín Palermo, aki 1999-ben a Kolumbia elleni Copa América-meccsen három tizenegyest is elvállalt – és mindhármat kihagyta.

Az ő örökükbe lépett most hétvégén Kovács István, aki a Videoton–Újpest bajnokin hagyott ki két tizenegyest. Lehetne most ezen kiválóan ironizálni, kigúnyolni a játékost, még azon is elmerengeni, hogy mi lett abból a tehetséges gyerekből, akit hat-hét éve még a magyar futball legnagyobb ígéretének tartottunk. Most mégis inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy „Kiskokó” milyen bátor volt. Egyrészt azért, mert az elrontott büntető után megint odaállt a mészponthoz, és újra elvállalta a tizenegyest, másrészt pedig azért, mert miután így járt, másnap magától értetődő természetességgel fogadta lapunk megkeresését, és készséggel adott interjút Babják Bence kollégámnak. Nyolcéves sportújságírói tapasztalatom alapján meggyőződéssel mondhatom, hogy tízből kilenc magyar futballistának hasonló esetben aznap épp lemerült volna a telefonja; véletlenül nem vette volna észre, hogy keresték; ha elérhető lett volna, nem adott volna interjút, és ha adott volna, akkor is kikötötte volna előre, hogy erről a témáról nem kérdezhetjük.

Persze dicshimnuszt sem kell zengeni egy futballistáról, aki egy meccsen két tizenegyest elront, és nem is akarok most jönni mindenféle olcsó Facebook-bölcsességgel meg Rocky-idézettel arról, hogy a padlóra kerülés milyen szerepet játszik a nagy sportemberek bajnokká válásában. De azt megjegyzem, ha Kovács István nem is futotta be azt a karriert a pályán, amelyet előre jeleztünk neki, szerencsére normális ember maradt, és ez manapság ugyancsak nagy hiánycikk.

Nem menekült el, hanem „beleállt” a kérdéseinkbe. Elhihetik, ez sokszor jóval nehezebb, mint tizenegy méterről berúgni a labdát egy hétméteres kapuba.