– Mit szól ahhoz, hogy a nyáron Király Gábor visszatér Szombathelyre?
– Örülök neki. Kiváló pályafutást tudhat maga mögött, amerre csak járt, letette a névjegyét. Érthető, hogy tizennyolc év külföldi szerepvállalás után szeretett volna hazatérni, s ott befejezni, ahol felnőtt. Ahhoz persze kétség sem fér, hogy nem levezetni tér vissza nevelőegyesületébe, a Haladásba. Én is úgy látom, két-három jó szezon még áll a válogatott kapusa előtt.
– Lehet, hogy mégsem találkoznak, elvégre a nyáron lejár a szerződése. Hogy állnak a tárgyalások?
– A szombathelyi vezetőség valóban azt szeretné, hogy hosszabbítsam meg a megállapodásomat. Többször tárgyaltunk, egyezség azonban nem született. Még nem dőlt el semmi, továbbra is napirenden tartjuk a témát, s rendszeresen beszélünk a folytatás feltételeiről, részleteiről.
– Ha marad, kétségkívül nem lesz könnyű dolga, mégiscsak Király Gáborral kellene megküzdenie a helyéért.
– Igen, ez valódi kihívás, jelentős feladat lenne, az biztos.
– Most, a télen sem riadt vissza a nagy megméretéstől, nem?
– A szakmai stáb igyekezett versenyhelyzetet teremteni kapusposzton, ezért is érkezett Laurentiu Branescu. Megmondtam, ha kell, harcolok a helyemért, s bizonyítom, hogy helyem van a kezdők között. Tudom, hogy az ősz nem úgy sikerült, ahogy szerettem, szerettük volna. Remélem azonban, sikerült megmutatnom, hogy a hullámvölgy ellenére nem lettem rosszabb kapus. Megőriztem a helyem a kapuban, úgy néz ki, ezt a csatát megnyertem.
