Haladás: közös döntés volt, hogy Radó nem szerződik a Genkhez

Péntek. Pofonegyszerű történet, a Haladás vezetői amondóak, csatáruk, Radó András nem szeretett volna kölcsönbe menni a belga élvonalbeli Genkhez – mint néhány napja a francia első ligás Nantes-ba sem –, így megbukott az üzlet. Tiszta sor. Csakhogy...

Szombat. A húszesztendős tehetség másképp emlékszik, mint ahogyan a szombathelyi klubvezetők.

„Hogy mentem volna-e vagy sem a Genkhez, arról már nem szeretnék beszélni, hiszen nem valósult meg a klubcsere – mondta Radó András. – A klub nem szeretett volna kölcsönadni, csak eladni, innentől kezdve már nem nagyon volt miről beszélni. Egyáltalán nem zavart meg, hogy egyelőre nem álltam légiósnak, arra koncentrálok, hogy jól sikerüljön a tavaszom, meglátjuk, ez mire lesz elég."

Hol az igazság? A játékos ment volna kölcsönbe (erről ugye már nem szeretne beszélni), és a klub lépett vissza? Miért nem valósult meg a bombaüzlet? A Haladás ügyvezetőjét, Tóth Miklóst kérdeztük.

„Igazából nem is Radó Andris nem egyezett bele a kölcsönadásba, hanem mi, vezetők – de úgy is fogalmazhatnék, közösen döntöttük el a játékossal – így a Haladás ügyvezetője. – A kölcsönjátékban számos veszély rejlik, így például az, hogy a futballista megsérül, valamilyen oknál fogva nem tudja beverekedni magát a kezdőcsapatba, vagy csak nem játszik jól, nekünk viszont őt pótolnunk kellett volna, s az sincs ingyen. Meg, ugye, nem is ezért a néhány hónapért kaptunk volna igen jelentős összeget, hanem akkor, ha megveszi a Genk – erre amúgy opciós joguk lett volna a belgáknak. Azon vagyunk tehát, hogy futballistánkat ne kölcsön-, hanem eladjuk a nyáron."

Mégpedig – magyar szinten – sok pénzért. De ne csak az a fránya pénz, hanem a szakma is kerüljön előtérbe. Érdekes szemszögből figyelhette az eseményeket Artner Tamás, a hatodik helyen álló szombathelyiek vezetőedzője.

„Nagyon meggyengültünk volna Radó Andris távozásával, viszont a szakmai munkára nézve elismerés, hogy ilyen nagy érdeklődés mutatkozott futballistánk iránt – mondta a tréner. – Úgy tudom, Andrisnak pillanatok alatt kellett döntenie, nem lehetett egyszerű helyzet, ilyen lépést jól át kell gondolni. Rendkívül jó ajánlat érkezett érte, de pontos összeget nem mondanék. Annyit azért elárulok, hogy többet kaptunk volna, mint Kovács Istvánért..."