Lipcsei a Pápa ellen az FTC halhatatlanja lesz

– Ha valaki a tízéves kazincbarcikai Petikének azt mondja, egy napon a Portóban futballozik, válogatott játékosként, és később a Fradi csúcstartójává válik, mit szól?
– Természetesen nem hiszem el, a rekord persze még most alig felfogható, a térdsérülésemnél ugyanis tényleg lemondtam róla. Az ötszázadik után kezdtem el egyébként számolni, tudtam, az első tízben már benne vagyok, hogy Ebedli Zoli ötszázhatvankettőnél fejezte be, és hogy őt is nehéz lesz befognom, nemhogy Sárosi Györgyöt.

– Most pedig ott tartunk, hogy jöhet a hatszáznegyvenhetedik. Izgul majd?
– Hogyne. Elvégre amellett, hogy listavezető lehetek a meccsszám tekintetében, mégiscsak ez lesz az utolsó fellépésem az Üllői úton. Húsz éve volt az első... Tommy Doherty hazautazott a várandós felesége miatt, Rósa Dénes és Tóth Bence piros lapos, Jason Morrisonnak összegyűlt az öt sárga lapja, kiesett a komplett középpálya, úgyhogy sanszos, kezdőként kapok szerepet. 

– Ha egy űrlény az Üllői úton landolna, és el kellene neki magyarázni, mi az a Fradi, hogyan kezdene bele?
– Megmutatnám a három E-betűt, az mindennél többet elmond a klubról. És csak remélni tudom, hogy az erkölcs, erő, egyetértés a jövőben még inkább jellemzi majd a Ferencvárost. Az atmoszféra, amelyet a szurkolóink képesek teremteni, szinte egyedülálló, mondhatom, hiszen megfordultam néhány jelentősebb európai arénában. Aki idejön az Albert-stadionba, ma is sokszor csak tátja a száját, miközben tudom, szurkolóink mindenkinél jobban vágynak a sikerekre.

– Barcelonában nemrégiben találtak egy legendás játékost, aki edzői tapasztalat nélkül elfoglalhatta a kispadot, és mindjárt az első évében elég jól szerepelt csapatával…
– Csakhogy Pep Guardiolával szemben én már csak azért sem ülhetek le mindjárt a felnőttegyüttes kispadjára, mert a pro licencem még nincs meg.

– Mikor volt ez itthon akadály?
– Azért manapság már az, de ha a kérdés arra vonatkozott, elfogadnék-e egy ilyen felkérést, a válaszom igen! Persze magamhoz vennék egy tapasztalt trénert, s mindjárt felhoznék néhány tehetséget az utánpótlásból, végtére engem is bedobtak a mély vízbe tizennyolc éves koromban.

– Ma pedig már harmincnyolc, és készül a hatszáznegyvenhetedikre, az Albert-stadionbeli búcsúra. Mindenfajta hiányérzet nélkül?
– A két sérülést szívesen meg nem történtté varázsolnám, és a Fradival is szívesen szerepeltem volna a BL-ben, de a Ferencváros mellett játszhattam egy másik világhírű klubban, a magyar válogatottban. Azt mondom, soha rosszabbat.

A LIPCSEI PÉTERREL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚT, BENNE A BARCELONAI INVITÁLÁSRÓL – BOBBY ROBSON ÍGÉRETÉRŐL ÉS JOSÉ MOURINHO TELEFONHÍVÁSÁRÓL –, VALAMINT EBEDLI ZOLTÁN, LIMPERGER ZSOLT, NYILASI TIBOR, EISEMANN LÁSZLÓ ÉS LIPCSEI GÁBOR A KÖZÉPPÁLYÁSSAL KAPCSOLATOS EMLÉKEIT, KÖZÖS ÉLMÉNYEIT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!