Sisa Tibor nem találja viccesnek, hogy csapata „javuló formát” mutat

– A legutóbbi három vereség kapcsán a kárörvendő kívülállók azt mondják: egyre jobb a Honvéd. Ugyanis Újpesten három nullára kapott ki, a Siófok a Bozsik-stadionban kettő nullára verte meg a Honvédot, míg legutóbb a Haladás egy nullával küldte haza csapatát. Tényleg jól látható a javuló tendencia…

– Habár kedvelem a humort, talán elnézi nekem, ha ezen mégsem tudok jóízűen nevetni – mondta Sisa Tibor, a Bp. Honvéd vezetőedzője. – Tény, hogy hullámvölgybe kerültünk, és bár az említett három mérkőzés más és más volt, az igaz, hogy pontot nem szereztünk.

– A széria nem maradt visszhang nélkül. Beszámoltunk arról, hogy hét labdarúgó, köztük a korábban nagy kedvencnek számító Genito a Honvéd NB III-as csapatához került, de a meghatározó futballisták közül Szombathelyen nem játszott Abraham, Benjamin, Hercegfalvi Zoltán és Rabóczki Balázs sem. Ott volt viszont a kezdőben Hidi Patrik, Fazakas Géza, vagy a tizenhét éves Vólent Roland – nem nagy merészség ilyen tapasztalatlan játékosokat pályára küldeni?

– Lehet, hogy az, de… Mit veszthetek? Természetesen sohasem jó kikapni, ám arra gondoltam: bajnokok sajnos már nem lehetünk, a kiesést is elkerültük, az pedig, hogy a tizedik vagy a tizenharmadik helyen végzünk, kis túlzással teljesen mindegy. Így volt lehetőségem kipróbálni az általam tehetségesnek tartott futballistákat. Már csak azért is, mert az úgymond meghatározó játékosokkal szenvedtünk az utóbbi időben. És ki bízzon a fiatalokban, ha nem én, aki nemrég még a tizenkilenc évesek válogatottjának edzője voltam?

– Az MTK-t leszámítva kevés olyan klub van, amelynél ilyen bátran dobnák a mély vízbe a húsz év alatti labdarúgókat.

– Vállalom a kockázatot! Tudom, hogy a klub rengeteget áldoz az akadémiájára, és ennek természetesen az a célja, hogy a Honvéd a saját nevelésű futballistáival legyen majd sikeres. Márpedig a legnagyobb vizsga egy tizenhét éves játékosnak igenis az, hogy az NB I-ben mutathassa meg magát. Sajnáltam, hogy kikaptunk Szombathelyen, ám annak nagyon örültem, hogy például Vólent Roland az egyik legrutinosabb magyar védő, Kuttor Attila mellett is megtartotta, megjátszotta a neki passzolt labdákat. Azért tesztelem a fiatalokat, hogy tudjam, a nyáron kikre számíthatok. Lehet, hogy a magyar futballban nem divat tinédzsereket szerepeltetni az élvonalban, de azt mondom, a tehetség olyan, mint a dinnye: akárhogy nyomják a víz alá, előbb-utóbb úgyis felszínre tör.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL.