Korai gól döntött Pakson

Nem mondható el, hogy a csapatok megszakadtak volna a győzelemért ezen a mérkőzésen, és a lanyha iram volt jellemző a játékra az első félidőben.

Mégis, ha azt lehet mondani, hogy valamelyik csapat is erősebben kezdett volna, az mindenképpen a Pécs gárdája volt.

A hatodik percben Kovács még kapufára tolta Balaskó fejesét, de Lantos közeli góljánál, melyet Salamon szerencsétlen labdaérintése előzött meg, már ő is tehetetlen volt.

A gól után visszavettek a vendégek, bár a játék képét nézve nagyon nem kellett és alig volt miből, mindenestre a hazaiak így kiegyenlítették az addig pécsi mezőnyfölényt, de többre nem futotta az erejükből.

Lengyel Ferenc még a szünet előtt cserére szánta el magát, és egyrészt taktikai okokból, másrészt az eddig kissé unalmasra sikeredett játékot felfrissítendő Bálót küldte a pályára, de maradék nyolc percben ennek már nem mutatkozott semmilyen jele.

A szünet után sem pörgött fel túlságosan a találkozó irama, de a hazaiak nem egyszer kerültek helyzetbe, különösen az aktívnak – ha nem a legaktívabbnak számító – Kiss Tamás veszélyeztetett többször is, vagy indult el tőle akció.

Érezhette ezt a megingást Keszei Ferenc, a vendégek trénere is, mert öt percen belül két cserét is foganatosított a Pécs csapatában.

Ezek a cserék végül is elérték céljukat, amennyiben az arra vonatkozott, hogy a hátralévő időben már semmi lényeges ne történjen, hiszen a játék a végére ismét leült, és jelentős történés nélkül kellett végigüli a mintegy ezer nézőnek az utolsó perceket.

Összességében elmondható, hogy megérdemelten vitte haza a három pontot a Pécs, leginkább azonban az első félidő alapján lehetne mérlegelni, és elmondható, hogy alacsony színvonalúra sikeredett a mai összecsapás.