Szépségtapasz a vereség után

Hogy emiatt voltak-e jóval kevesebben a szerdai meccsen, avagy a fehérváriak biztos 4–0-s győzelme miatt, az más kérdés. Mindenesetre alig több mint kétezren ültek, vagy álltak dideregve az ETO-stadion nézőterén, és figyelték, ahogy a tiszta fehérben játszó hazaiak nekirugaszkodnak. Sőt, a nézők csak néztek nagyokat, hogy a hazaiak védője, Stark Péter miért nincs a kezdőcsapatban. Aztán kiderült, hogy a hátvéd a délelőtti fél órás tréningen sérült meg, méghozzá egészen sajátságos körülmények között, lehajolt, de kiegyenesedni már nem tudott, "bekattant” a deraka. Nagy veszteségnek tűnt ez az ETO szempontjából, ám Varga Zoltán, aki a Videotontól elszenvedett súlyos vereség után megbüntette a csapatát, ezúttal is azt nyilatkozta, hogy csak a győzelem, és csakis a győzelem!
Nem csupán Stark hiányzott a táncból, hanem az eredetileg kirendelt játékvezető, Juhos Attila is. Ôt nemes egyszerűséggel letiltották a találkozóról, mert a legutóbbi fordulóban döntő hibája volt a Kispest–Dunaferr találkozón (akkor Marius Sasu a kispesti győzelmet jelentő gólja előtt kézzel vette le a labdát…). Ám most hagyjuk is az előző fordulót, hiszen nagy dolgok voltak itt készülőben ezen a szerdán. Először is bejött a beígért hidegfront, fáztak az emberek a városban, és persze a stadionban is orkánszerű szél fújt, ám mindenki azt remélte, hogy a fiúk majd felmelegítik a nagyérdeműt. Az első félidőben nem így történt: a viharos kezdés ezúttal csak a szél járására volt érthető, a pályán hosszú-hosszú ideig nem történt semmi említésre méltó, azaz lelket melengető, vért pezsdítő esemény. A fuvallat a zalaegerszegieket támogatta, akik messze tavalyi önmaguktól, megpróbáltak is élni ezzel a lehetőséggel, ám a távolról eleresztett lövések rendre célt tévesztettek. Valamelyest többet birtokolta a labdát a vendégcsapat, de szó sem volt ZTE- fölényről. A játékosok rengeteget hibáztak és vagy a szél tette, vagy a dekoncentráltság, mindenesetre tény, folyamatos játék rövidke percekre sem alakult ki. Pedig… Varga Zoltán megfelelő taktikát dolgozott ki a jobb erőkből álló zalaegerszegiekkel szemben (akiknél egyébként hiányzott Urbán Flórián és Vincze Ottó, mindketten a lelátón szurkoltak a csapatuknak), az ETO ugyanis három védővel, két úgynevezett szűrővel, három középpályással, és két csatárral próbált meg területet és gólt szerezni. Mindebből az első játékrészben gyakorlatilag semmi sem valósult meg. A győri drukkerek, valamint a Zalaegerszegről ide kirándult szurkolók dideregve vették tudomásul, hogy nemcsak az eredményjelzőn szerepel két nulla: a látnivaló éppen ennyit ért.
A második félidő jó magyar szokás szerint sokkal gyorsabb és látványosabb volt. Kenesei Krisztián mindjárt a játékrész kezdetén bevágta a bal alsóba a jogosan megítélt büntetőből a labdát az ETO kapujába, vezetéshez juttatva ezzel a Zalaegerszeget. Néhány pesszimistább győri drukker már az újabb nagy zakóról mesélt, ám az ETO játékosai mindezt másként gondolták. Varga Zoltán csapata óriási elánnal és nagy-nagy lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, és sorra vezette veszélyes támadásait a vendégek kapuja felé. Az már csak a sors gonosz fintora az ETO irányába, hogy Egressy Gábor a nagy hazai támadássorozat közepette egyszer csak ott találta magát tökéletes helyzetben, és ha ő belövi a ziccert, akkor gyaníthatóan biztos győzelmet arat a ZTE. A vendégcsatár azonban hibázott, újabb lendületet adva ezzel a hazaiaknak.
Ment, ment előre becsülettel a győri gárda, és próbálkozásait siker koronázta, hiszen Szanyó Károly megérdemelten szerezte meg az egyenlítő találatot. De még ezzel sem volt vége a fordulatoknak, hiszen előbb Herczeg Miklós lőtt látványos támadás végén kapufát, majd a hajrában Radu Sabo szerezhette volna meg közvetlen közelről fejjel a zalaegerszegiek győztes gólját. Maradt azonban a döntetlen, amely a látottak alapján igazságos eredmény, ám biztosra vehető, hogy sem Bozsik Péter, sem Varga Zoltán nem elégedett az egy ponttal, egyrészt mindkét szakvezető mindig győzelemre játszatja a csapatát, másrészt, ha valóban a dobogó felé araszol a Zalaegerszeg, valamint a Győr, ahogy a rajt előtt ezt mindkét csapatnál hangoztatták, akkor az ilyen meccseket illik megnyerniük. Ettől függetlenül az ETO-t dicséret illeti, hiszen a szombati mélyütés, valamint az első félidő kocogása után valódi futballal rukkolt ki a második félidőben – és a mi bajnokságunkban már ez is valami.

Mestermérleg

A mérkőzés első félidejében meglehetősen mérsékelt színvonalú játék zajlott. A fordulás után nagyobb sebességre kapcsolt csapatom, erőteljesebben, jobban játszott, és ekkor bebizonyította, hogy a Videoton elleni vereség csak kisiklás volt, és azt, hogy lényegesen több van a gárdában.
Varga Zoltán, a Győr szakmai igazgatója

Alacsony színvonalú, nagyon gyenge játék zajlott az első játékrészben. A szünet után egy "talált” tizenegyessel megszereztük a vezetést, és Egressy Gábor lábában volt a lehetőség, hogy eldöntse a mérkőzést, de elhibázta az óriási helyzetet. A Győr ezután nagyon feljött, erőteljesen rohamozott és fordíthatott volna. Összességében a döntetlen megfelelt a játék képének.
Bozsik Péter, a ZTE vezetőedzője

Percről percre

6. perc: Nicsenko átadására Bajevszki ráfordult, 14 méterről jobbal lőtt, majd a labda a közbelépő Balog lábát érintve a léc mellé vágódott.
16. perc: Vukosavljevics felszabadításnak szánt rúgása magasan, kifliszerűen szállt át a másik oldalra, ahol Egressy lekezelte az ajándékba kapott labdát, majd 18 méterről megcélozta a győriek kapuját. Jól is célzott, de a bal felső sarokba tartó labdát Sebők a léc fölé ütötte.
23. perc: "Egyenlített” az ETO – és még mielőtt valaki csodálkozna ezen, elárulhatjuk, hogy eddig a győriek még a kaput sem találták el, az egyenlítés nem az eredményre, hanem csupán a szögletarányra vonatkozik. Mi több, az egyenlítés (4:4) után még a vezetést is megszerezték a győriek.
45. perc: Nicsenko a jobb oldalról ívelt az öt és feles és a tizenegyes pont közé. A lendületből érkező Bajevszki rácsapott a labdára, majd a védők szorításában elesett, a közönség egy része tizenegyest reklamált, de Arany játékvezető – helyesen – továbbot intett.
48. perc: A győri kapu előterében berobbanó Nagy Lajost Vukosavljevics buktatta. Tizenegyes! A büntetőből Kenesei jobbal, élesen a bal alsó sarokba bombázta a labdát.
0–1
62. perc: Kenesei pontosan tálalt a bal oldalon futó Egressy elé, a középpályás lendületesen tört a győri kapura, de 14 méterről, laposan ellőtt labdáját a kiinduló, és a szöget jól záró Sebők Zsolt bravúrral hárította.
64. perc: Németh Norbert a középen előretörő Szanyó elé adott jó labdát, aki átvette azt, majd a kifutó Turi mellett elvitte, de túlságosan balra sodródott, s a védők felszabadítottak.
70. perc: Nicsenko csaknem a kezdőkörből "nyerő” passzt adott a jobb oldalon felfutó Baumgartner elé, aki bevezette a büntetőterületen belülre a labdát, de az felpattant előtte, és így magasan a léc fölé bombázott.
75. perc: A sokadik győri támadás góllal végződött. Jäkl a jobbszélen vezette a támadást, a lapos beadását követően Bajevszki lövését a kimozduló és vetődő Turi még kiütötte, de az érkező Szanyó négy méterről az üres kapuba továbbított.
1–1
84. perc: Bajevszki ügyesen perdített Herczeg elé, aki 14 méterről jobbal egyből kapura lőtte a labdát, de az a bal oldali kapufa külső élét érintve elhagyta a játékteret.
88. perc: Csaknem gólt szerzett a vendégcsapat, ugyanis Nagy Lajos középre passzolt labdájánál a győri védők elméláztak, a berobbanó Sabo hat méterről nagy erővel fejelt kapura, de Sebők Zsolt bravúrral hárítani tudott.

Fény és árnyék

Kenesei Krisztián ahányszor Győrbe jön, rugdossa a gólokat. Eredményes volt persze akkor is, amikor még az ETO szerelésében futballozott, és most vendégként sem spórol a találatokkal. Három nap híján egy esztendővel ezelőtt a Zalaegerszeg 3–1-re nyert az ETO-stadionban, és Kenesei akkor mesterhármast vágott. Most újra bevette a győri zöldek hálóját, pedig többször is hangsúlyozta, jól érezte magát a városban. Képzelhetik mi lenne, ha dérrel-dúrral, nagy haraggal távozott volna innen…


Úgy tűnik, Győr és Székesfehérvár immár örökre kiásta a csatabárdot. A szombati ETO–Videoton bajnokin is jókora balhé volt, csakúgy mint a két csapat tavaly őszi találkozóján. Sem az egyik, sem a másik tábor nem felejt, gyűlnek az indulatok, amit pontosan jelzett, hogy a szerdai találkozó unalmasabb periódusaiban a hazai tábor a Videotont szidta. Félő, hogy lesz még csetepaté a két tábor között – és így, sajnos, a hazai botránykrónika újabb fejezettel bővül.