– Hogy van? Hazajutott Izraelből?
– Túl egy majd két hétig elhúzódó megfázáson, de lekopogom, most jól – válaszolta a 29 éves Krivacsevics Tijana, a szezont az izraeli Elitzurnál kezdő center. – Már decemberben befejeztem a Ramlánál, közös megegyezéssel szerződést bontottunk. s hazajöttem Magyarországra.
– Miért?
– Amikor kiestünk az Európa-kupából, akkor éreztem, egyáltalán nem vagyok motivált. Ennek oka részben a napi egy laza edzésekben, a bajnokság színvonalában keresendő. Izrael remek hely, nagy a szabadság, de a kosárlabda szempontjából nem találtam a megfelelő motivációt. Igazából csak azt éreztem, legbelül, hogy most szükségem van legalább egy féléves szünetre. A menedzseremnek is mondtam, ne ajánljon csapatoknak.
– Azért keresték?
– Persze, de az élet megoldotta a helyzetet, mielőtt túl sokszor kellett volna kifogást keresni, hová miért nem szeretnék menni.
– Mégpedig?
– Januárban kiderült, várandós vagyok, valószínűleg augusztusban lesz egy kisfiam.
– Ez aztán a meglepő hír! Gratulálunk!
– Barátommal, a nigériai-olasz kettős állampolgárságú Peter Olisemekával két éve vagyunk együtt, közös jövőben gondolkodunk, s februárban megkérte a kezem, amikor a válogatott szünetben Magyarországon volt.
– Akkor felpörögtek az események...
– Igen, csak aztán rossz irányt vettek. Peter a lengyel Stargardban játszik, ahová a szünet után visszament, s ahol szintén lefújták a szezont. Csakhogy nem tudott idejében eljönni, sajnos még most is ott van... A határokat lezárták, csak Olaszországba mehetne, de oda nyilván most nem szeretne, ahogy Nigériába sem. Ez elég szörnyű így. Szerencsétlen helyzet, hogy nincs velem ilyenkor, csak bizakodunk, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult vészhelyzet minél előbb véget ér.
– Most kivel él együtt?
– A családdal Budapesten.
– Esett szó esküvőről?
– Igen, de nem tervezünk semmit egyelőre, a helyzet miatt lehetetlen. Nem sietjük el, mert mi úgy érezzük, az sem gond, ha a gyermek születése előtt nem kelünk egybe. Nem stresszeljük túl a házasságot, elég azon idegeskedni, mikor lehetünk újra együtt.
– Akkor ön egy időre búcsút mond a kosárlabdának – de meddig?
– Noha tizenhat éves korom óta vagyok profi, nem kérdés, hogy szülés után szeretnék visszatérni – erre leghamarabb csak 2021 második felében lesz lehetőség. Ám nem bánom, boldog vagyok, próbálok vigyázni magamra és a bennem növekvő kicsire, és testben-lélekben is felkészülni az anyaságra. A tervünk az, hogy ha sikerül, Peter Magyarországon keres csapatot magának a következő idényre, akkor együtt lehetünk, mint egy igazi család.
