Egyelőre még Boston Celtics- és Chicago Bulls-mezben, de keményen gyűrik egymást a jövő nagy MAFC-játékosai (Fotó: Földi Imre)

A MAFC felnőtt kosárlabdacsapata hétszeres magyar bajnok, ötszörös Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes. A korábbi sikercsapat eredményei, s nem utolsósorban az együttes körül kialakult közösségi légkör inspirálta, hogy 1972-ben létrejöjjön az egyesület utánpótlásbázisa. Első vezetője, Paulay Ferenc hat, az őt követő Bátor Vilmos hét évig irányította a kosársulit, egy-egy esztendeig Gorácz Árpád, Várady-Szabó Mihály és Kovács István is állt az élén. Leghosszabb ideig, 22 évig a 2003-ban fiatalon elhunyt Heisler Péter dolgozott szakmai igazgatóként, utána a sportági szövetség korábbi főtitkára, Horváth Frigyes vette át a nevelőmunka irányítását. A MAFC Kosársuli 2013-ban a szövetség elismerése alapján akadémiai státust érdemelt ki. Jelenleg a korábban a felnőttcsapattal többször is az NB I-be jutó Dinnyés Attila koordinálja a munkát, a szakmai koncepció végrehajtását. Kangyal Gergely a MAFC kosárlabda-szakosztály és egyben az akadémia vezetőjeként irányítja a teendőket. A kosársuli 50 éves működése alatt 24 bajnoki címet és számos dobogós helyezést szerzett. A jelenlegi, 16 tagú NB I/B-s keretben öt középiskolás, hét egyetemista (köztük egy műegyetemi hallgató) található, egy játékos egyetemet végzett. A 16 kosarasból 12 saját nevelésű!

Egyelőre fő a jókedv és a közvetlen hangulat a MAFC Kosársuli edzésein (Fotó: Földi Imre)

Ottjártunk idején a MAFC U14-es együttese edzett a XI. kerületi Gabányi László Sportcsarnokban, majd közvetlenül utána a felnőttcsapat, a kicsik közül néhányan belenéztek a nagyok gyakorlásába, hátha el lehet lesni valamit. A MAFC jelenleg az NB/B Piros-csoportjában szerepel, korántsem olyan erős, mint az az együttes, amelyben például a sportlétesítmény névadója is játszott. Az viszont tény, a felnőttkeret zömét az alapításának 50. évfordulóját 2022 novemberében ünneplő MAFC Kosársuli, illetve az idén tízéves jubileumához érkező MAFC Kosárlabda Akadémia „neveltjei” adják. De Báder Márton, a közelmúlt 98-szoros válogatott, 210 centis centere is a Kosársuliban tette meg az első lépéseket a palánk alatt.

A MAFC kosárlabda-szakosztályának vezetője Kangyal Gergely. Ha valaki az egyesületet és a vezetéknevet összepárosította, nem tévedett: Gergely a műegyetemi együttes korábbi legendás irányítója, a 2022 májusában 80. életévét betöltő Kangyal Tibor – vagy ahogyan sokan ismerik, Öcsi – fia. A 48 éves sportági vezető tulajdonképpen a pólyában megkapta a MAFC-os igazolását, mivel 1975-ben babakocsiban már ott volt az idény egyik MAFC–Bp. Honvéd rangadóján a Nemzeti Sportcsarnokban. Hivatalosan 1986-ban lett az egyesület tagja. Tizenhárom idényt játszott az NB I-ben, ebből 11-et a műegyetemistáknál, egyet-egyet Pakson, valamint a Honvédban. Mi több, 1994 és 1996 között tagja volt a válogatottnak, más kérdés, hogy abban az időszakban nemzeti csapatunk lemaradt az Európa-bajnokságokról. Talán ha nem bajlódik rendre térdsérüléssel, amely miatt 2005-ben befejezte aktív pályafutását, eljuthatott volna az 1999-es kontinensbajnokságra Clermont-Ferrand-ba. Civil foglalkozása építésztechnikus, közben a Testnevelési Egyetemen sportmenedzseri diplomát szerzett. Kétezertíz óta ismét a MAFC kötelékéhez tartozik, azóta „főfoglalkozásban” kosárlabdázik.

Az NB I/B Piros-csoportjának MAFC–NKA Pécs (81–83) rangadójára a Gabányi László Sportcsarnok is megtelt (Fotó: Árvai Károly)

Időnként a régi csapatról készült tablókra téved a tekintetünk, beszélgetés közben az 1981-ben elhunyt Gabányi Lászlóra mutatva meg is jegyzi: „A család jó barátja volt, gyerekként még beszélhettem vele.” Tudvalevő, az egykori műegyetemisták között olyan nagy volt a kohézió, hogy Kangyal Öcsi másik gyerekének, Bálintnak Gabányi a keresztapja. Kangyal Gergely nem tagadja, a MAFC Kosársuliban a hatvanas-hetvenes évek sikercsapatának szellemiségét szeretné feléleszteni. „Nem könnyű, mert generációk nőttek fel úgy, hogy még csak nem is hallottak a MAFC-ról, az egykor kialakult közösségi szellemről pedig pláne nem. Nemcsak a pályán segítették egymást, hanem az életben is. Kicsit talán meseszerűen hangzik, de jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. S nem csupán egy vagy két kosaras, generációk éltek hasonló módon.” Arra a felvetésre, hogy a kimaradt generációk után hogyan lehet a fiatalokba plántálni a régi mentalitást, logikus választ ad: „Edzőink zöme itt nőtt fel, s az aktív pályafutásuk után ebben az egyesületben maradtak trénerként is. Bármilyen furcsán hangozhat, MAFC-osnak lenni nem elsősorban szakmai kérdés – jó, persze a kosárlabdázás tartja össze a srácokat.” Az egyedi hangulatot, az életérzést és kollektív szellemet, a MAFC-os életformát igyekeznek megteremteni.

KINCSET ÉRŐ MEZ

A 30 esztendős Misek Levente a felnőttcsapat oszlopos játékosa, 23 évvel ezelőtt ismerkedett meg a sportággal, végigjárta a kosársuli és az akadémia grádicsait. Már 16 évesen bemutatkozott a felnőttek között az akkor másodosztályú MAFC-ban, az első osztályú együttest is erősítette. A TF edzőképzőjén végzett, 12 éve tréner az egyesületben. A Misek családban el lehet mondani, az alma nem esett messze a fájától. A nagypapa, a 89 éves Judik Zoltán 1950 és 1957 között volt a MAFC (Műegyetemi MEFESZ, Bp. Haladás és Műszaki Egyetem Haladás) bedobója, 1956-ban magyar bajnok, részt vett a római olimpián, építészmérnök (mind a mai napig be-bejár a KÖZTI-be dolgozni). Levente édesapja, Misek Csaba a BSE, a Bp. Honvéd és a Szolnok együttesét erősítette, Judik Zoltán fia, Béla honvédos volt – nem mellékesen a 2018-ban megalakult Kosarasok Klubjának alapítója. Szintén a műegyetemisták csapatában játszott a 33 esztendős Misek Márk, Levente testvére. Arra a kérdésre, milyen MAFC-osnak lenni, Misek Levente frappánsan reagált: „Nekem inkább az a kérdés, milyen nem MAFC-osnak lenni? Ebbe a közegbe születtem, ebben nőttem fel, kezdve attól, hogy amikor még gyerkőc voltam, a nagypapám is el-eljött a meccseimre. Sok edző keze alatt dolgoztam, Garai Péter nagy hatással volt a játékomra, de mondhatom, az életemre is – ám ugyanezt nem csak róla mondhatom el. A MAFC-hoz tartozni meghatározó élmény, ami egy életre szól. Mindig is itt kosaraztam – innen lettem utánpótlás-válogatott –, s nem is kívánok más klubban pályára lépni. Kétezertizenhat decemberében a Gabányi-csarnokban egy összejövetelen az egykori kosarasok egy régi MAFC-os bemelegítőmezzel ajándékoztak meg. Azóta is féltve őrzöm.”

Miből? – teszem fel a kérdést. „Ha nem lenne taotámogatás, nem tudom, hogyan léteznénk. A mi szintünk tartásához nélkülözhetetlen.” Ezenkívül a kosársulisok a szülők és az önkormányzat támogatására számíthatnak, utóbbi az infrastruktúrát adja. S hogy mire lenne szüksége a kosársulinak? Úgy is fogalmazhatnánk, mi Kangyal Gergely legnagyobb álma? „Szeretnénk, ha saját tulajdonban lenne az infrastruktúránk, a Gabányi-sportcsarnokot béreljük, s ugyan a Bogdánfy úti MAFC-sporttelepen a csarnok helye is megvan már, sőt, a tervek is, stabilitást adna, ha egy helyen lennénk, a saját ingatlanunkban. Végül is egy egész kerület, plusz az agglomeráció sportját szolgáljuk.”

Kangyal Gergely apja és Gabányi képe előtt (Fotó: Földi Imre)

Dinnyés Attila, a műhely 52 éves szakmai igazgatója elmondta, igyekeznek bevonzani a környék iskoláinak fiataljait, a 6 és 18 év közötti korosztályból ötszázan pattogtatják a labdát a kosársuliban. Az U12, az U14, az U16 és az U18 csapatai szervezett bajnokságban vesznek részt, a cél, hogy játékosok a „nagy” MAFC-ban kössenek ki. „Noha az NB I/B-ben lehetne egy légióst alkalmazni, a MAFC kerete magyarokból áll” – jelezte a szakmai igazgató.

Dinnyés Attila: 1980-tól a klub kötelékében (Fotó: Földi Imre)

Dinnyés – akinek az első MAFC-os igazolását 1980-ban állították ki, játékosként és a felnőttcsapat edzőjeként is szolgálta a klubot – igen nagy eredménynek tartja, hogy a Gabányi-csarnokban egész napos program keretében a kerületi iskolák részvételével minden hónapban megrendezik a MAFC-BEAC Alsós-kupát, amelyen csaknem 300 gyerek mutatja meg a tudását. Az igazgató szerint a jövőben nagy előrelépést jelentene a ­MAFC-os kötődésű fiatal edzők szakmai képzése. Egyébként nagyon jó a kapcsolat a pályájuk elején járó és a rutinos trénerek között, mindent összevetve 35 szakember segíti a munkát. Dinnyés Attila oroszlánrészt vállalt az U14-es együttes közelmúltbeli amerikai – ha lehet azt mondani – tanulmányútjának szervezésé­ben. Az utazás ötletét az adta, hogy a srácok Kölnben nézték meg a 2022-es Eb magyar vonatkozású csoportmeccseit.

A Gabányi-csarnokban azon dolgoznak, hogy minél előbb MAFC-os kosaras is legyen a nemzeti csapatban. A nevelőmunkát dicséri, hogy a kosársuliból induló Mócsán Bálint éppen csütörtökön mutatkozott be a válogatottban.

Edzés után a kosársulisok „beültek” a felnőttek meccsére (Fotó: Árvai Károly)

A KÉT KEDVENC: STEPHEN CURRY ÉS PERL ZOLTÁN

Németh Donát, az U14-es együttes játékosa kilencévesen kezdett kosárlabdázni. Hetente hat edzésen vesz részt, hétvégén általában három meccsen lép pályára. Irányító- és hátvédposzton szeret játszani, mérkőzésenként 11–18 pontot dob, 3-4 asszisztot ad társainak. „Nagyon kedvelem az itteni légkört, szeretek tréningekre járni” – mondta Donát, aki a Diana utcai általános iskola tanulója, hozzátéve, felnőttként a válogatottság a célja, továbbá szeretne Euroligában szereplő csapatban játszani. Tisztában van vele, addig a MAFC-ban kell megmutatnia a tehetségét. S hogy ki a kedvenc kosarasa? „Stephen Curryt, a Golden State Warriors irányítóját nézem a legszívesebben. Nagyon sokszínű a játéka, remekül védekezik is. A hazaiak közül a Falco irányító-dobóhátvédje, Perl Zoltán játéka áll hozzám a legközelebb. Jó a védekezése, a középtávoli dobásokból rendre betalál.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 25-i lapszámában jelent meg.)