Török Ágnes: Bármennyire is furcsa, már a rutinosabbak közé tartozom

– Tudott pihenni a nyáron?     
– Igen, két hetet az idény lefújása után, azonkívül végig edzettem, nagyon szeretek egyedül készülni nyáron, sok kondival, egyéni képzéssel, és mellette a pihenés is belefért.

– Emlékeztek a hét elején arra, amit Lakiteleken tanultak?     
– Lakiteleken lefektettük a taktika alapjait, úgyhogy nem a nulláról kezdtük, leszámítva néhány játékost, aki most tudott csatlakozni. A lényegi része a munkának itt, Székesfehérváron egy hónappal a vébé első meccse előtt kezdődött el.

– Hányan vannak most az összetartáson?     
– Tizennyolcan, ez viszonylag magas létszám. Az edzéseken majdnem mindenki részt tud venni, néhányan sérüléssel bajlódnak, de semmi súlyos. Ekkora létszámmal kicsivel nehezebbek az edzések, nem szokványos helyzet, viszont a stáb és a játékosok is jól menedzselik, jó látni, hogy ennyi hadra fogható játékosunk van, aki tudja segíteni a válogatottat, és a hangulat is nagyszerű.

– Van légkondi a csarnokban ebben a pokoli melegben?     
– Felváltva edzünk az MKOSZ- és az Alba-csarnokban, ám a csaknem negyven fokot semmilyen légkondi sem tudja kompenzálni. Nem ezzel foglalkozunk, igyekszünk a munkára figyelni, és akkor elillan az összes probléma.

– Mi volt eddig a program?     
– Nagyon nagy hangsúlyt kap a fizikai felkészülés, a kondiedzések kellenek arra, hogy jó alapot teremtsenek a következő hetekre és a világbajnokságra. Az első néhány napban kontaktus nélküli edzéseink voltak, ami szépen rávezet minket a hangsúlyosabb részre, de emellett átismételtük a taktikai alapokat, amelyeket támadásban szeretnénk csinálni, és éppen most fordulunk rá az intenzívebb munkára. Mindemellett esténként egyéni képzések zajlanak, a nap közepén van a hosszabb edzés.

– Mi lesz műsoron a következő néhány napban, aztán a folytatásban?     
– Szombat délelőttig vagyunk itt, akkor lesz az utolsó edzés. Ez lesz a ritmus, másfél-két nap pihenő után megyünk vissza. Végig Fehérváron vagyunk, a jövő héten jönnek az első edzőmeccsek, kétszer játszunk a fehérvári férfi U20-as csapattal, utána Németországba utazunk, a harmadik hét végén, 22-én, szombaton és 23-án, vasárnap lépünk ott pályára a házigazda válogatottjával szemben.

– Hogy érzi, kezd már élesedni a harc a csapatba kerülésért?     
– Úgy gondolom, ezekben a napokban szoktuk a légkört, ráhangolódtunk az edzőtáborra, tehát most még nem ez van a középpontban, aztán ahogyan közeledik a keretszűkítés és a világbajnokság, élesebb lesz a küzdelem. Ami egyébként jót is tesz az edzések és az edzőmeccsek minőségének, mindenki a legjobbját adja, de hát ezért is jutottunk el idáig, élsportolók vagyunk, akik egészséges versengést folytatnak. Szuper a légkör a válogatotton belül, jó látni, hogy fiatalodtunk bőven, az újak nemcsak átmenetileg, hanem rendszeresen segítenek a válogatottnak, kitűnő az egyensúly, jó az összhang a csapatunkban.

– A saját helyzetét miként látja?     
– Bármenyire is furcsa, már a rutinosabbak közé tartozom, ezt szoknom kell. Ilyen négyesbe is raktak Aho Ninával, Kányási Verával és Barnai Judittal, ami egy kicsit szíven ütött. Ennek megfelelően igyekszem mindenkit támogatni, akit kell a pályán és azon kívül is. Sokszor ismétlem, a mentalitásom olyan, hogy ott segítek, ahol tudok, óriási megtiszteltetés ennyi év után is a válogatottban lenni. Kihozom magamból a maximumot, ez fontos nekem, és a csapatnak is hasznára van.

– Bajnokok lettek, de azért utána nem alakult fényesen a történet a Péccsel. Hogyan élte meg ezt a helyzetet?     
– Nem fogok hazudni, két napig nagyon rosszul. Annak ellenére, hogy a pályán mindent megtettünk azért, hogy a következő évadban magasabb szintre lépjünk, a körülmények ezt nem tették lehetővé. Viszont a pohár nálam mindig félig tele van, optimista vagyok, másféle idény jön nekem és a Pécsnek is, de kihozzuk ebből is a legjobbat. Heti egy meccsünk lesz, nem kell túlélésre játszani, spórolni a játékpercekkel, megmenteni és összefoltozni az embereket, csak a magyar bajnoki mérkőzések várnak ránk. Ez teljesen más fizikai felkészülést és formaidőzítést igényel, persze a nemzetközi porond hiánya mindig hiányérzettel jár, azonban ebből tudunk előnyt kovácsolni. Bőven vannak olyanok a csapatban és körülötte, akik miatt érdemes lesz továbbra is száz százalékot beleadnunk, nagyon jó a társaság, a hiányérzetet magam mögött hagytam. Nagyon várom a következő idényt és bár kevesebben leszünk a rotációban, versenyképesnek érzem a keretet.