Rátgéber László: „A lelkembe tiportak!"

– Már értesítették?
– Igen, felhívott az elnök.

– Talán nem lapunktól kellett volna megtudnia...
– Én is így gondolom, mindazonáltal az elnökség tagjai közül senkinek sem volt kötelessége engem tájékoztatni. Nem a rokonaim, nem is a barátaim. Az, hogy a jó modor hiányzott, más kérdés...

– Dühös?
– Az eljárás bosszant. Ez ám a szemtelenség! Elmondhatom röviden az észrevételeimet?

– Ezért hívtam.
– Az Európa-bajnokságot követően kifejezetten tartalmas szakmai beszámolót készítettem, amelyet a szakmai bizottság, a sportág legegészségesebb testülete egyhangú szavazással elfogadott. Aztán jön hat ember, Bodrogváry Iván, Horváth Frigyes, Kiss Lenke, Tóth Tamás, Farkas Balázs és Berényi János, akik szakmai okokra hivatkozva leváltanak.

– Joguk van rá, ők az elnökség tagjai.
– Igaz. De ezek az emberek a szakmai részletekbe jobb, ha nem mennek bele! Amúgy nem véletlenül maradnak távol az ilyen ülésektől azok, akiknek súlyuk is van az elnökségben, nem csak hatalmuk...

– A hatok három kardinális pontot említenek. A...
– ...bocsásson meg, hogy közbevágok, de felesleges belemenni a témába, mert nevetségesnek tartom őket, nem is reagálok rájuk. Inkább megköszönném az elnök úrnak a szakmai észrevételeit, s hálám jeléül hamarosan átküldöm neki a nyugat-magyarországi vasúti közlekedés átalakításának kvalitatív és kvantitatív szempontjaival kapcsolatos szakmai álláspontomat.

– Hm. A vágányok helyett: túlerőltetett volt a felkészülés?
– Kérem szépen, tényleg nem mennék ebbe bele, szánalmas indokok. Európa legjobb edzőjének, itthon az év edzőjének választottak, a kontinens legjobb csapatát vezetem, soroljam még?

– Az Európa–bajnoki szereplést, a három vereséget is a szemére vetik. Abszurd a felvetés, mely szerint ha nem jut ki a válogatottal a kontinensviadalra, talán még mindig ön a kapitány?
– Jó felvetés.

– És?
– Nem én lennék, mert azonnal lemondtam volna. De abban igaza van, az elnökségtől minden bizonnyal folytathattam volna a munkát.

– Csűrhetjük-csavarhatjuk, de a sikeres kvalifikáció lökte olyan verembe, amelyből nem sikerült kimásznia.
– Voltaképpen igen. Tudja, rendkívül kegyetlen feladat a fiatalítás akkor, amikor ezzel párhuzamban kiemelkedő eredményt is várnak az embertől. Őszintén sajnálom, szomorú vagyok, hogy ez a csapat már nem az én kezemben lesz akkor, amikor pont a legjobb lesz, amikor beérik a munka.

– Sejt valamit a döntés hátterében?
– Őszintén? Nem érdekel.

– Önt ismerve nehéz ezt elhinni.
– Megszállott vagyok, hiú, úgyis tudja mindenki. Most a lelkembe tiportak! A többi nem érdekel.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.