Csordás Szabolcs: nemzetközi szemlélettel a hazai közegben
A 33 éves Csordás Szabolcs labdarúgóként stabil NB II-es karriert futott be, a Nyíregyháza Spartacusszal a 2013–2014-es idényben megnyerte a másodosztályú bajnokságot, az élvonalban is bemutatkozott, és bár még évekig játszhatott volna, fiatalon felismerte a saját határait.
„Huszonhat esztendősen éreztem úgy, hogy akár még hosszú éveken keresztül tarthatom ezt a színvonalat, viszont egyre erősebben mocorgott bennem a gondolat, hogy azokat a célokat, amelyeket korábban kitűztem, aligha érem el: nem lesz belőlem válogatott szintű labdarúgó. Fájt belátni, ugyanakkor hosszú távon az volt az észszerű lépés, hogy új irányba terelem a karrierem. Már a játékos-pályafutásom során nekiláttam a tanulásnak, edzői licencet szereztem, különböző tanfolyamokra jártam, hogy képezzem magam. Nem az volt a célom, hogy valahogy benne maradjak a futballban, hanem hogy egy nemes cél érdekében minél nagyobb hatással legyek arra a területre, amelyben dolgozom.”
Visszavonulása után hamar világossá vált számára, hogy nem az edzői pálya az ő útja, sokkal inkább a háttérfolyamatok és a sportvezetői feladatok érdeklik.
„Elkezdtem edzőként dolgozni, ám viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem az én terepem – sokkal inkább az érdekelt, hogyan működik egy klub, miként hoznak döntéseket, hogyan épül fel a rendszer. Engem az egész folyamat érdekelt, nem csak az, ami a pályán történik. Úgy szoktam mondani, hogy átkerültem a »sötét oldalra«, de valójában ez inkább tudatos irányváltás volt.”
Miután elküldte az önéletrajzát rengeteg klubhoz, a Vasas adta meg neki az első lehetőséget: az átalakulóban lévő angyalföldieknél videóelemzőként és scoutként dolgozott. Fél év elteltével korábbi csapatához, a Puskás Akadémiához került, amelynél hat évet töltött, és amely meghatározó időszak a karrierjében.
„Nemcsak én fejlődtem sokat, hanem a klub is, és a kettő nagyon jól erősítette egymást. Rengeteg lehetőségem nyílt tapasztalatszerzésre, rendszereket építeni, és közben folyamatosan tanulni. Az elején scoutként és videóelemzőként dolgoztam, később egyre inkább vezető szerepkörbe kerültem. Akadémiai menedzserként és vezető játékosmegfigyelőként a klub működésének nagy részére ráláttam: a kiválasztástól kezdve a keretek kialakításán át a második csapatig én feleltem. Komplex feladatot láttam el, ami sokkal többet adott, mint egy szűkebb pozíció, a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet megalakulása révén pedig rengeteg, a szakmában dolgozó, értékes tudás birtokában lévő emberrel találkoztam. Ezzel párhuzamosan minden lehetőséget megragadtam, hogy külföldre járjak képzésre és konferenciára, így hamar széles nemzetközi kapcsolatrendszerre tettem szert. A legfontosabb talán az volt, hogy rendszerszinten kezdtem el gondolkodni. Nem egy-egy játékosban, hanem folyamatban: hogyan kerül be valaki a rendszerbe, hogyan fejlődik és mi történik vele a különböző szinteken. Büszke vagyok arra, hogy olyan kiválasztási szisztémát hoztunk létre, amely – így visszatekintve – regionális szinten kiemelkedő volt, illetve hogy sok játékos került ki az akadémiáról, aki ha nem is feltétlenül a PAFC-ban, de az NB I-ben vagy külföldön szerepel: gondoljunk csak Vitályos Viktorra, Gruber Zsomborra, Corbu Máriuszra, Miljan Krpicsre, Olekszandr Piscsurra, Kern Martinra vagy éppen Pécsi Árminra.”
Szakmai gondolkodásának egyik központi kérdése a tehetségazonosítás dilemmája.
„Az utánpótlásban az egyik legnagyobb kérdés, hogy mit nézel a játékosnál: a jelenlegi teljesítményt vagy a potenciált. Egy tizenöt-tizenhat éves fiatalnál rengeteg olyan tényező van, ami befolyásolja a teljesítményt: biológiai érettség, relatív életkor, mentális háttér. Ha csak a jelenlegi teljesítményt nézed, könnyen lemaradhatsz olyan játékosokról, akik később kiemelkedőek lehetnek. Sokat köszönhetek Paulo Nogának, a Sporting CP korábbi vezető játékosmegfigyelőjének, aki beavatott a klub know-how-jába. Gyakran beszélgethettem vele arról, hogyan gondolkoznak a tehetségfejlesztésről, a kiválasztásról. Ezeket a tapasztalatokat igyekszem átültetni a munkámba.”
Időt és energiát nem sajnálva járta be Európát, hogy inspirálódjon, egyúttal elmélyítse tudását: járt tanulmányúton a Real Madridnál, a Benficánál, a Köbenhavnnál, a PSV-nél, az AZ-nél, a Bayernnél, a Nordsjaellandnál, a Monacónál, a Lech Poznannál és a Slavia Prahánál is. Ugyanakkor nemcsak tanult a nemzetközi közegből, aktívan részt is vett benne.
„Nem az volt a célom, hogy egy-egy konferencián csak fényképkészítés céljából legyek jelen, hanem hogy valódi kapcsolatokat építsek – olyanokat, amelyekből később tanulni tudok és aktívak maradnak. Megesett, hogy a Sporting meghívására egy egész hétvégét végigscoutoltam Portugáliában, tíz meccset néztünk meg, elemeztük a szakmabeliekkel a látottakat. Ezek azok a tapasztalatok, amiket semmilyen könyvből nem lehet megszerezni.”
Szaktudása elismeréseképpen egyedüli magyarként tagja az európai labdarúgóklubok hivatalos érdekvédelmi szervezeteként működő EFC elit utánpótlásképzéssel foglalkozó munkacsoportjának, valamint a nemzetközi labdarúgó-tanácsadással foglalkozó Double Pass projektjein keresztül több országban is dolgozott: részt vett az ír klubfutball átvilágításában, előadást tartott a román szövetségben, valamint örmény klubvezetőknek képzést a tehetségfejlesztésről. Tudását a Magyar Labdarúgó-szövetség is igyekszik kamatoztatni: ő alkotta meg az utánpótlás-játékosmegfigyelésről szóló képzés tananyagát, illetve ő látja el a vezető instruktori feladatokat.
Csaknem két éve új kihívás találta meg: a DAC sportkoordinátoraként dolgozik.
„Az utánpótlásban egy pontig nagy hatásod van, ám a végén nem te döntöd el, hogy egy játékos eljut-e a felnőttfutballba vagy sem. Úgy éreztem, a felnőttfutball irányába kell lépnem, hogy igazán befolyásoljam a teljes folyamatot. A DAC-nál az első csapattal dolgozom napi szinten, van, amikor a scoutinggal, van, amikor stratégiai projektekkel foglalkozom, illetve időnként az a feladatom, hogy segítsem a fiatalok átmenetét a felnőttfutballba. A lényeg, hogy a sportszakmai oldalon ott legyek, ahol éppen szükség van rám. A szakmai fejlődésemet segítette, hogy olyan szakemberekkel dolgozhattam együtt, mint Branislav Fodrek, Xisco Munoz vagy Martin Skrtel. A klubnál erősen jelen van egy európai szemlélet, főleg a játékospolitikában és az átigazolásokban. Ez engem inspirál, közel áll ahhoz, ahogyan én is gondolkodom a futballról. Én is azt képviselem, hogy koros labdarúgók szerződtetése helyett fiatal átlagéletkorú keret kialakítására van szükség, amelyben a futballisták motiváltak, hogy magasabb szintre jussanak. Törekszünk arra, hogy »high performance kultúrát« hozzunk létre a klubnál, ami elősegíti a fejlődést.”
Elmondta, hogy Jan Van Daele ügyvezető igazgató kapcsolatrendszere miatt nagyon érdekes piacokhoz és ügynökökhöz férnek hozzá a DAC-nál, ennek is tulajdonítható, hogy az egyesület immár olyan referenciajátékosokat adott el erősebb bajnokságba, mint a télen értékesített Redzic Damir, a klubrekordot jelentő 8.15 millió euróért a Serie A-ba igazoló Nikola Krsztovics, az Union Berlinhez kerülő Schäfer András vagy a Crvena zvezdának eladott Mahmudu Bajo és a Celtichez szerződő Vakoun Bayo.
„Nem az a kérdés, hogy eladsz-e egy játékost, hanem az, hogy hova. Ha rossz helyre kerül, nemcsak neki rossz, hanem a klubnak is, mert hosszú távon nem segíti a piaci megítélését – márpedig a piaci bizalom kulcskérdés, amit nem lehet egyik napról a másikra felépíteni. Ha folyamatosan jó döntéseket hozol, egy idő után a klubok tudják, hogy érdemes hozzád fordulni. Éppen ezért a magyar futballnak elsősorban a topligák felvevőpiacaira kell játékost értékesítenie. Az elit bajnokságok egyesületei jellemzően huszonkettő–huszonnyolc éves játékosokat szerződtetnek, ami azt a feladatot jelöli ki otthon, hogy húsz-huszonegy éves futballistákat juttassunk el a köztes lépcsőfokot jelentő bajnokságokba. Nálunk, a DAC-nál időnként az elit ligába is sikerül labdarúgót értékesíteni az említett korosztályból, és az akadémia is olyan szintre jutott, hogy az első keretnek ad játékosokat, ami segít minket a saját nevelésű fiatalok felfelé áramoltatásában, beépítésében. Reméljük, hogy ez a projekt minél magasabbra emel minket.”
Csordás Szabolcs így foglalja össze saját pályáját: „Sokan korán külföldre mennek karrierépítés céljából, én viszont inkább itthon maradtam, miközben a rendszeren belül dolgozva próbáltam minél több nemzetközi tapasztalatot gyűjteni. Talán ez az, ami a legjobban jellemzi az utamat. Amikor abbahagytam a játékot, nem a középszerűség volt a célom. Azt szerettem volna, hogy legyen hatásom a magyar labdarúgásra, és hogy hozzátegyek valamit a fejlődéséhez. Lehet, hogy ezek túl nagy szavaknak tűnnek, de én ebben hiszek, minden döntésemnél ezt próbálom szem előtt tartani.”
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 18-i lapszámában jelent meg.)
