„Manque pierda”, avagy a Betis és Andalúzia a végsőkig – Hosszú Kávé Horváth Gergely Áronnal

– Talán nem túlzás, hogy ön Magyarország legnagyobb Betis-szurkolója. Honnan az andalúz klub iránti töretlen rajongása?     
– A történet nyolc évvel ezelőtt kezdődött, és rengeteg olyan eleme van, amire nehéz logikus magyarázatot találni. A rivális Sevilla éppen BL-mérkőzést játszott, amikor először jártam a városban. Csalódott voltam, mert nem jutottam be a meccsre, utólag azonban ez a puzzle-darab is a helyére került. Másnap a Betis stadionja körül sétálva megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Azt éreztem, hogy valami különleges rejlik a falak mögött. Két hét múlva visszamentem a Girona elleni találkozóra, és a hangulat teljesen magával ragadott. Ami pedig ezután következett, szinte sorsszerű. A repülőtérre menet egy Betis-drukker taxisofőrrel utaztam, majd az átszállásnál, Lisszabonban megpillantottam egy sportos, ősz hajú úriembert, akinek Betis-címeres kitűző volt a zakóján. Rémlett, hogy már láttam valahol ezt az arcot… A Budapestre tartó gépen megkérdeztem, talán ön is a Betisnek szurkol? Ő pedig felállt és bemutatkozott: „Ladinszky Attila vagyok.”

– Gondolom, tartalmasan telt a hazaút a rá jellemző sztorizgatással.     
– A Betis egykori nagyszerű csatárával egész úton beszélgettünk, majd ez a Fény utcai piac egyik sörözőjében folytatódott, amit ő viccesen csak az irodájaként emlegetett. Bohém életstílusa tökéletesen passzolt az andalúz hangulathoz. Imádott Sevillában élni, később nyitott egy bárt, ahol olyan legendák is megfordultak, mint Puskás Ferenc vagy Kubala László. Attila akkoriban kint olyan ünnepelt sztár volt, mint most Szoboszlai Dominik Liverpoolban. Hatalmas veszteség, hogy már nincs köztünk. A tiszteletére csináltattam is egy Ladinszky feliratú kilences mezt, a mai napig abban járok a mérkőzésekre.

– Csak a Betis ragadta magával, vagy egész Andalúzia?     
– Egész Andalúzia. Az emberek erősen őrzik a tradíciókat, tele vannak élettel, a fontossági sorrendjükben nem az anyagi helyzet az első, hanem a valódi közösségi élmények, a napsütés, a jókedv és a barátság. A kultúra elképesztően gazdag, finomak az ételek, a Betis szellemisége pedig tükrözi ezeket az értékeket, amelyek megjelennek egy flamencoritmusban, egy tánclépésében vagy  a szurkolói dalokban.

– Az első, 2017-es meccsélmény óta hányszor szurkolt a Betisnek a lelátón?     
– A következő idényben socio, azaz klubtag lettem, azóta pedig már nyolcvan körül járhat a mérkőzéseim száma. Köztük jó néhány maradt emlékezetes, például a Rayo Vallecano elleni Király-kupa-elődöntő visszavágója, vagy a Roma idegenbeli legyőzése az Európa-liga csoportkörében. Az idei Konferencialiga-menetelés szinte összes állomásán ott voltam, Mladá Boleslavtól, Firenzén át a Chelsea elleni wroclawi döntőig. Volt ebben a sporttörténeti utazásban téli fagyoskodás, fájó kudarc, könny, önfeledt ünneplés, kaland és rengeteg új barátság. A klub mottója a „Viva el Betis manquepierda” is ezt üzeni, a feltétlen hűség a lényeg, hogy bármi van, kitartunk a csapat mellett. A Betis által képviselt értékek túlmutatnak a pályán elért eredményeken.

– És ki a kedvenc játékosa?
– A mostani együttesből egyértelműen Isco. Sohasem láttam még élőben ilyen játékintelligenciával megáldott futballistát. Bár megcsodálhattam Zlatan Ibrahimovic, Cristiano Ronaldo és Kylian Mbappé játékét is, de egyikük sem volt rám ekkora hatással. Isco olyasmit is meglát a pályán, amit nagyon kevesen, és ez a tehetség elképesztő technikai képzettséggel párosul. Az elődök közül nem hagyhatom ki Joaquín Sánchezt, neki köszönhetően is lettem Betis-drukker. A klub és a spanyol liga mérkőzésrekordere nemcsak a játéktudása miatt lett népszerű, hanem a személyisége okán is, amely megtestesíti az andalúz karaktert: az erős érzelmeket, a humort, és azt, hogy mindenben képes meglátni a jót. Ha az ember eltölt vele öt percet, egyből elfelejti minden bánatát.

– Volt szerencséje vele találkozni?     
– Többször is, legutóbb éppen Gentben. A mérkőzés után, hajnalban hazafelé indultunk egy bárból, amikor az egyik pincér szólt, hogy a lenti részen vannak még Betis-szurkolók. Lementünk, és a drukkerek között észrevettük a hetvenötszörös spanyol válogatott Rafael Gordillót, a klub élő legendáját, mellette pedig ott mosolygott Joaquín. Ő jókedvében még egy pincérlánnyal is táncra perdült. Mondtam is neki, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer élőben látom táncolni. 

– Azt mondják, Joaquínt még Sevilla piros-fehér oldalán is elismerik.     
– Igaz, pedig a sevillai derbi a világ legszenvedélyesebb rangadói közé tartozik, és a két szurkolótábor finoman szólva sem kedveli egymást. Én is ismerek olyan Betis-szurkolókat, akiket ha megkérdeznek, hogy jussunk be a BL-be, vagy essen ki a Sevilla a másodosztályba, akkor habozás nélkül az utóbbit választják. Bennem ilyen szintű ellenszenv nincs, de a ruhatáramból az elmúlt években eltűntek a piros darabok…

– Hogy jutott el röpke nyolc év alatt odáig, hogy ma már a klub nemzetközi koordinátoraként szervezi a Betis július 15. és 17. közötti budafoki utánpótlás-futballtáborát?     
– Amikor beleszerettem a klubba, még a közmédia sportriportere voltam, és a Budafoki MTE kommunikációs vezetőjeként dolgoztam. A televíziós és rádiós feladataim mellett 2023-ban új lehetőség nyílt előttem, végzett sportszervezőként bekerültem a budapesti atlétikai vb szervezőbizottságába. Idén januárban egy sevillai barátomon keresztül megismertem a Betis Academy-program egyik irányítóját, aki beszélt a Sydney-től Johannesburgig, a világ több pontján zajló képzésükről. Arra gondoltam, segíthetek abban, hogy Magyarország, ezáltal a kelet-közép-európai régió is bekerüljön a helyszínek közé. Megbíztak, hogy találjak olyan partnerklubot, amely nincs kimondottan rivaldafényben, de minőségi munkát végez, és megfelelő infrastruktúrája van. A budafoki tehetségközpont megfelel a kritériumoknak, azért is, mert ismertem az általa képviselt értékrendet és gondolkodást, ami hasonlít a Betiséhez.    

– Mit profitálhat az együttműködésből a két egyesület?     
– A Betisnek fontos a márkaépítés, a klub képzési módszertanának és szellemiségének megismertetése. Emellett a spanyol edzőknek lehetőségük van a tehetségkutatásra, és a tábor végén kiválasztanak olyan ifjú magyar játékost vagy játékosokat, akik elutazhatnak Sevillába, egy nemzetközi táborba. Az együttműködés lényeges eleme, hogy a tanulásra nyitott budafoki edzői stáb a program ideje alatt betekintést nyerjen a Betis utánpótlásában zajló munkába, később pedig akár tanulmányúton is részt vegyen. Itthon még mindig kevesen tudják, hogy a zöld-fehérek több szálon kötődnek a magyar futballhoz. A mostani megállapodás újabb fejezetet nyithat ebben a történetben.

– Úgy tudom, hogy különleges programmal is készülnek erre a három napra.     
– Abban biztosan más lesz ez a tábor, mint a többi, hogy az edzések után lesznek a Betishez és Andalúziához kapcsolódó interaktív játékok, beszélgetések. Ezt a spanyol fél nem várta el, én álmodtam meg. Ha már van rá lehetőség, ismerjék meg a gyerekek, milyen nagy múltú és népszerű klub mezében edzenek, amelynek történelmét magyarok is alakították. Köztük az olimpiai bajnok Dunai Antal, akit meg is hívunk, hogy beszéljen a sevillai élményeiről.

– Érezhetően szívügye a Betis és a magyarok kapcsolata…     
– Valóban, jelenleg egy könyvön is dolgozom, amely Ladinszky és Dunai mellett a klub első európai légiósa, Kuzman József és a legendás edző, Szusza Ferenc Andalúziában töltött éveit mutatja be izgalmas történeteken keresztül. Ebben a munkában sok segítséget kapok Rafael Gordillótól és a Betis krónikásától, Manolo Rodrígueztől, aki interjúkat is szervezett nekem az 1977-es kupagyőztes csapat tagjaival.

– Bár Budapesten beszélgetünk, ha jól tudom, már Sevillában él.     
– Otthonra leltem a városban, ahol befogadtak, nagyon sok barátom lett. Őszinte, jó embereket ismertem meg. Az is büszkeség, hogy első külföldi tagja lehetek az egyik népszerű penának, azaz szurkolói egyesületnek. Már törzshelyeim is vannak a városban. Az ottani gondolkodásmód és életstílus tényleg magával ragadja az embert. Nem véletlen, hogy Szuszáék is azonnal beleszerettek a városba.

– Álmai klubjánál dolgozik, a mesés Andalúziában él, és hamarosan megjelenik a könyve. Mik a következő céljai?     
– Hálás vagyok, mert már most az álmaimat élem, és arra törekszem, hogy a munkámmal, a tudásommal visszaadjak valamit abból, amit a Betisnek köszönhetően kaptam a sorstól. A klub az elmúlt években szintet lépett, jelenleg is fontos fejlesztések zajlanak, és bízom abban, hogy ennek a folyamatnak a továbbiakban is részese lehetek sportszervezőként és szurkolóként egyaránt. Célom az is, hogy a készülő könyvem megjelenjen spanyol nyelven, mert a magyarok emlékezete a Betis élő hagyományai közé tartozik.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. július 12-i lapszámában jelent meg.)