Három korszakban is a csúcson – ismét BL-győztes lett a Magdeburg

Tökéletes születésnapi ajándékkal lepte meg saját magát és népes rajongótáborát az egyik legnagyobb múltú német kézilabdaklub. A hetven éve, 1955. szeptember 10-én alapított SC Magdeburg nem számított a Bajnokok Ligája kölni négyes döntője favoritjának. Mégis sikerült előbb a sorozat 12-szeres győztesét, a címvédő Barcát egy utolsó másodpercben dobott Tim Hornke-góllal 31–30-ra legyőznie, majd másnap a világ legjobb játékosával, Mathias Gidsellel felálló Füchse Berlint is 32–26-ra felülmúlnia.
Az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén fekvő Magdeburg Berlintől alig 150 kilométerre található. Június 15-én a két város kézilabdacsapata játszotta a Bajnokok Ligája-döntőt, ahogyan a világ legerősebb bajnokságának számító Bundesligában is ez a két együttes végzett az első két helyen – igaz, ott fordított sorrendben.
Amíg a BL-ben belefért, hogy a csapatot sújtó sérüléshullám miatt gyengén kezdje az idényt, a német ligában már nem tudta utolérni a Füchsét. Viszont a második félévben egymás után visszatérő kulcsembereivel Bennet Wiegert vezetőedzőnek sikerült csapata formáját a kölni idényzáró hétvégére tökéletesíteni. A március közepén éppen a Füchse ellen 33–30-ra elbukott bajnokija óta megállíthatatlanul menetelt a Magdeburg, 17 meccses veretlenségi sorozattal érkezett meg a négyes döntőre, amelyen aztán nem hibázott.

HA MAGDEBURG,  AKKOR WIEGERT 

A siker letéteményese egyértelműen a kispad előtt mindig ezer fokon pörgő Bennet Wiegert volt. Hogy megértsük, mennyire kötődik a klubhoz, 1957. november 3-ig kell visszarepülnünk az időben. Akkor született meg édesapja, Ingolf, aki hozzá hasonlóan Magdeburgban, a napjainkban már 244 ezres lélekszámú városban látta meg a napvilágot. Csupán két esztendővel korábban alapították meg a klubot, amely 1958-ban már a keletnémet első osztályú ligában is megmérethette magát. Még a sportág nagypályás változatát is játszották, amelynek utolsó keletnémet bajnoki címét 1967-ben az SCM vihette haza.

Az 1970-es években az edzőlegenda Klaus Miesner irányításával a 40x20-as kézilabdában is beindult a trófeahalmozás. Ebben a pályán az egyik kulcsember Ingolf Wiegert volt, aki az 1978-as és az 1981-es BEK-győztes garnitúrának is oszlopos tagja volt. A beálló 1980 és 1985 között az NDK-s ligában sorozatban hat bajnoki címhez segítette csapatát. Miesner 21 éven át vezette az együttest, amely 1974 novembere és 1986 májusa között 107 mérkőzésen keresztül veretlen volt hazai pályán.
Hogy mennyire számított korszakos csapatnak az akkori Magdeburg, jól mutatja, hogy az 1980-ban olimpiai bajnok NDK válogatottjának Hartmut Krüger, Wieland Schmidt, Günter Dreibrodt, Ernst Gerlach és a nemzeti csapatban 225-ször pályára lépő Ingolf Wiegert is a tagja volt. 

A VESZPRÉMET IS MEGÁLLÍTOTTÁK 

Németország újraegyesülése után az 1990-es években a Wiegert vezetéknév ismét előtérbe került. Amikor Ingolf az 1994–1995-ös idényben vezetőedzővé avanzsált, az 1982. január 25-én született fia, Bennet már a klub utánpótlásában pallérozódott. A büszke apuka útja innen a német női válogatotthoz vezetett, így már nem volt az együttesnél, amikor gyereke 1998-ban a felnőttcsapatban bemutatkozott.

Bennet még csak 20 éves volt, amikor az SCM 2002-ben bejutott a BL-döntőbe, amelyet a Veszprémmel játszott. Aztán két évvel az Építők ellen megnyert finálé után rövid időre elhagyta szülővárosát, de a Wilhelmshavener AGM (2004–2006) és a VfL Gummersbach (2006–2007) után nagyon hamar visszatért, és 2013-as visszavonulásáig már nem is játszott máshol.

A második sikerkorszak, amelyben a 2002-es BL-trófea mellett 1999-ben és 2001-ben az EHF-kupát is a magasba emelhették, valamint 1996-ban Német Kupát, 2001-ben Bundesligát nyertek, nem jöhetett volna létre Alfred Gíslason nélkül. Az izlandi szakember a THW Kiel és a német válogatott előtt az SCM-nél tette le a névjegyét. Itt bizonyította először, hogy a sztárok menedzselése legalább annyira az erőssége, mint a domináns taktika kialakítása.

Stefan Kretzschmar, Ólafur Stefánsson, Nenad Perunicsics, Oleg Kulesov és Joël Abati egyaránt fantasztikus képességekkel megáldott kézilabdázó volt. A látványos játékra egyre többen voltak kíváncsiak, 1997 októberétől immár a Bördelandhalléban (mai nevén GETEC Arena) már nyolcezren buzdíthatják kedvenceiket. Az 1921-ben felépített Hermann-Gieseler-Halle kezdettől fogva az SCM életének része volt, és az új aréna felépítése után is az maradt – az ifjúsági és a juniorcsapat a mai napig itt készül. Az akadémiáról olyan tehetségek kerültek ki, mint Steffen Stiebler, Tim Zechel és Yves Grafenhorst, vagy a 2020-as évek együttesének alapemberei közül Matthias Musche és Philipp Weber.

AZ EGY AZ EGYEZÉS FORRADALMA

A 2007-es EHF-kupa-győzelem után a klub nyolc éven át folyamatos útkeresésben volt, amelynek végét a szurkolók nemigen látták. Egy olyan sikercsapat életében, mint a Magdeburg, a sorozatos 6–11. hely csalódásnak számított. A megváltó, mint ilyen esetben oly sokszor, ezúttal is „belülről” érkezett. 2015 novemberében az akkor csupán 33 éves Bennet Wiegert megkapta a bizalmat, és egy évtized alatt a kézilabdázás történetének egyik legizgalmasabb kísérletével nemcsak felért a csúcsra, de ott is maradt.
Korábban is voltak gyorsan játszó csapatok – elég csak a 2007-es, a fiatal Nikola Karabaticcsal a világot letaroló THW Kielre gondolni –, de olyan még nem volt, hogy valaki ennyire domináns védekezésből indulva próbált meg számolatlan mennyiségű könnyű gólt szerezni. Mindezt alacsony szerkezetű játékoskerettel, amely mindig is tele volt fürge, jól egy az egyező átlövőkkel. Ez a beállói mozgékonyságával és a szélsőiben benne lévő gyilkos ösztönnel kiegészülve kivédhetetlen kombinációnak tűnt.
A forradalmi újításnak rögtön az első idény végén meglett az eredménye, a jobbszélső Robert Weber 22 gólt szerzett a Német Kupa 2016-os négyes döntőjében. A Flensburg-Handewitt ellen 32–30-ra megnyert fináléban már kis ízelítőt kaphattunk abból, ami az elmúlt négy esztendőben csúcsosodott ki.

A trófeahalmozás a 2021-es Európa-liga-győzelemmel kezdődött, majd utána ősszel a klubvilágbajnoki címmel folytatódott. Ezt a sorozatot sokan lebecsülik, de az SCM ezután kétszer is megvédte a címét. Olyan kettős terhelés elején elutazni Szaúd-Arábiába, amit a Bundesliga és a BL, illetve a válogatottakkal idényenként megvívott összesen 65-70 meccs jelent, nem a legkellemesebb. Viszont az önbizalom növelése és anyagi szempontból sem jön rosszul… 

A sérüléshullám nem a mostani idényben érte el először az együttest. Wiegert gyors cselezésre épülő taktikája, a sok mérkőzés és az időnként csere nélküli, meccsenkénti 50-60 játékperc nagyon „nyírja” az ízületeket. Ám sikerült olyan komplex keretet kialakítania, hogy ha kiesik egy kulcsember, a helyére lépő játékos is képes ugyanolyan szinten ellátni a rá bízott feladatot.

Jó példa erre Ómar Ingi Magnússon esete, aki 2021-ben és 2022-ben Gidsel és Dika Mem mellett a világ legjobb formában lévő jobbátlövője volt. Az izlandi játékos Bundesliga- és Eb-gólkirályként a 2023-as világbajnokságon súlyos sérülést szenvedett, így klubja az évad második felét nélküle volt kénytelen megvívni. A helyébe lépő Kay Smits azon a tavaszon valósággal szárnyalt: a BL négyes döntőjében a Barca ellen hetesekkel megnyert elődöntőben tizenkétszer volt eredményes, másnap a Kielcével szemben hosszabbításban megnyert fináléban nyolcszor.

A legutóbbi kölni hétvégén sem biztos, hogy a két kapus közül Sergey Hernándeztől vártuk volna, hogy a döntő hajrájában sorozatban három Gidsel-lövést kivédjen… A védőspecialisták közül ezúttal Oscar Bergendahl fogta össze a Wiegert-játékrendszer kulcsának számító védekezést. Gísli Kristjánsson 2023-hoz hasonlóan ismét óriásit játszott, aki vele szembekerült, megverte egy az egyben. Nem véletlenül lett megint ő a final four MVP-je! Ha ez nem lenne elég, az izlandi irányító-átlövő szerezte a Veszprém elleni negyeddöntőben is a továbbjutást érő gólt…

Magdeburg (és Berlin) a következő évadban is a kézilabdázás erőtere lesz, de a 2022-ben és 2024-ben is megnyert Bundesliga erősségét figyelve semmilyen garancia sincs rá, hogy ismét a BL-indulást érő első két hely valamelyikén zár. Az elmúlt évek helytállása a „darálóban” azonban mindenképpen jó kiindulási alap lehet hozzá. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. június 21-i lapszámában jelent meg.)