„Három olimpiai aranyam is lehetne” – interjú a 75 éves Jónyer Istvánnal

Megkértük Jónyer Istvánt, idézzen fel öt olyan történetet, érdekességet, amely neki valamiért különleges és nagy hatással volt a pályafutására.

1. Kjell Johansson barátsága     
„Az 1964-es Európa-bajnokság idején még csak kezdőnek számítottam, de természetesen már figyelemmel kísértem a legfontosabb eseményeket. Nagy hatással volt rám a férfi egyes döntője, Berczik Zoltán és a svéd Kjell Johansson csatáját utóbbi nyerte meg, később mindkettejükkel szoros kapcsolatba kerültem. Berczik Zoltánt magyaráznom sem kell, szövetségi kapitányként óriási szerepe volt a sikereinkben. Ami pedig Johanssont illeti, mindössze tizenhat éves voltam, amikor már Stiga-ütőt adott nekem, idővel nagyon jó barátok lettünk, s a tizennégy évvel ezelőtti haláláig tartottuk is a kapcsolatot.”

2. Pingpongmeccs Pelével     
„Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság idején éppen a németországi barátainknál voltam. Az edzésről ott sem mondtam le, esténként kijártam a közeli erdőbe futni, alkalmanként tíz-tizenkét kilométert teljesítettem. Az egyik este szóltak, melegítő helyett inkább öltönyt vegyek fel, mert elvisznek vacsorázni. A viszonylag hosszú autóút végén megérkeztünk egy sportcsarnokhoz, de még akkor sem gyanítottam semmit, elvégre ilyen helyeken is vannak éttermek. Amikor beléptünk, a csarnok közepén állt egy pingpongasztal. A hangosbemondó a nevemet mondta, ütőt nyomtak a kezembe, aztán megérkezett az ellenfelem is, a brazilok háromszoros világbajnok futballistája, Pelé. Olyat előtte és azóta sem láttam, mint ami akkor történt: az öt pontig tartó mérkőzés első két labdamenetét neccel, a harmadikat pedig csuszával nyerte meg Pelé. Gondolhatja, mit éreztem, ott vagyok világbajnok asztaliteniszezőként, és Pelé 3:0-ra vezet… Azután már nem volt szerencsés poénja, én is igyekeztem összekapni magam és 5:3-ra nyertem, a végén pedig Pelével jót nevettünk a történteken.”

3. Veszélyben Kalkutta     
„Az 1975-ös világbajnokság előtt vámkihágás miatt eltiltottak. Elég nagy ügy lett belőle, mert amellett, hogy egy ideig nem mehettem a válogatott edzéseire, elvették az útlevelem, pénzbüntetést kaptam, és úgy volt, nem vehetek részt az indiai világbajnokságon sem. Ráadásul Klampár Tibi hasonló cipőben járt, ő is az eltiltását töltötte. Ettől függetlenül megszállottan edzettem, megfogadtam, ha valahogyan mégis kijutok Kalkuttába, megnyerem a világbajnokságot. A mai napig nem tudom, miért változtatták meg a döntést, de a lényeg, hogy nem sokkal a rajt előtt szóltak, mégiscsak mehetek. Tartottam magam a fogadalmamhoz, sőt nemcsak egyesben, Gergely Gáborral párosban is aranyat szereztünk, csapatban pedig Klampár nélkül is ötödikek lettünk. Meggyőződésem, ha ott van velünk, a csapatot is megnyerjük.”

4. Aranyat érő ígéret     
„Az 1979-es phenjani világbajnokság előtt megint gondban volt a csapat, mert Klampár Tibit ismét eltiltották. Jó formában voltunk, tudtuk, hogy végre van esélyünk legyőzni a kínaiakat, de ez Klampár nélkül sansztalan. Bercziket is győzködtük, majd elmentünk Buda Istvánhoz, az OTSH elnökeként akkoriban ő volt idehaza az első számú sportvezető. Elmondtuk neki, ha már mindenképpen büntetni akarnak, pénzbüntetést adjanak Klampárnak, ne vegyék el a lehetőségét, hogy világbajnokok legyünk. Végül meg kellett ígérnünk, hogy nyerünk, csak így mehettünk teljes csapattal Phenjanba. Igazunk lett, Kínát a csoportban, majd a döntőben is legyőztük, az aranycsatánál huszonkétezren szurkoltak ellenünk, de hiába, láttuk, hogy a kínaiak összecsinálták magukat, mert pontosan érezték, ezúttal képtelenek legyőzni minket.”

5. Klampár nélkül is bronz     
„1983-ban ismét az eltiltott Klampár nélkül utaztunk a világbajnokságra Tokióba, és bronzéremmel jöttünk haza. A verseny előtt ütőborítást cseréltem és ezzel alaposan megleptem az ellenfeleket, a csapatversenyek során tizennyolc meccset nyertem meg úgy, hogy például több ázsiait, közte a japánok világbajnokát, Ono Szejdzsit is megvertem. A csoportban ugyan kikaptunk az angoloktól, a bronzmeccsen viszont legyőztük őket, így lettünk harmadikok. Azt mondom, Klampárral itt is legalább döntőt játszhattunk volna, ott pedig, mint tudjuk, bármi megtörténhet.”