„Még ma is fáj!” – kvalifikált, mégsem játszhatott a magyar női kosárlabda-válogatott az 1984-es olimpián

Majd 40 évvel ezelőtt, 1984 májusában női kosárlabda-válogatottunk olimpiai selejtezőnek vágott neki Kubában. A nyolcas döntőben negyedikként végzett, amivel kvalifikált a Los Angeles-i játékokra. A lányok hazafelé, a zürichi repülőtéren tudták meg kétséget kizáróan, nem veszünk részt az olimpián…

A korabeli erőviszonyok jellemzésére jó támpont, hogy együttesünk az 1980-as moszkvai játékokon – az egyetlen olimpia, amelyre női csapatunk kijutott (a Szovjetunió afganisztáni agressziója miatt visszalépő Egyesült Államok helyén) – a jugoszlávoktól elszenvedett 68–65-ös vereséggel 4. lett. Killik László válogatottjában már helyet kapott többek között Kiss Lenke, Németh Ágnes, Gulyás Ildikó, Winter Ilona, Beloberk Éva, Boksay Zsuzsa, utóbbi sérülése miatt nem lehetett ott 1984-ben Kubában. Az 1983-as magyarországi Eb-n bronzérmet nyert az együttes, az éremért éppen Jugoszláviát legyőzve 82–79-re. Az olimpiai ciklusban Boksay Zsuzsát 1982-ben Európa legjobbjának választották, 1983-ban a BSE a Ronchetti-kupa döntőjében kétszeri hosszabbításban győzte le 83–81-re a Szpartak Moszkvát, rá egy évre ugyancsak döntőbe jutott. A Tungsram 1984-ben a BEK-ben a legjobb négy közé került.

A kubai selejtezőtorna első csoportmérkőzését május 5-én Santiagóban Svédország ellen játszottuk, Németh Ágnes 33 (!) pontjával 78–66-ra győztünk, a lengyeleket 75–65-re vertük meg, a Dominikai Köztársaságot 106–59-re. A két utóbbi meccs eredményét május 9-én közölte a Népsport, a címlapon a szovjet olimpiai bizottság állásfoglalásával, amely szerint „az Egyesült Államokban az olimpiai játékok előkészületei során kialakult helyzet nem teszi lehetővé a szovjet sportolók részvételét”, ergo a testület elnöksége a távolmaradás mellett döntött. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de ezen a napon már nem az szerepelt a felcímben, hogy olimpiai selejtező, csupán annyi, selejtező, az olimpia szó innentől elmaradt… Noha utolsó csoportmérkőzésén Magyarország Santiagóban nem várt, 83–67-es vereséget szenvedett Ausztráliától, a csapat az „auszik”, Jugoszlávia, Kína, Kanada, Kuba, Dél-Korea és Csehszlovákia társaságában a vereségért járó egy ponttal jutott a havannai nyolcas döntőbe. Az NS nem véletlenül írta: „Nehézzé tettük döntőbeli szereplésünket.” Ráadásul Los Angelesben a rendező Egyesült Államok és a világbajnok Szovjetunió helye adva volt, mellettük még négy válogatott vehetett részt a hatcsapatos olimpiai tornán.

A mieinknek nem sikerült a folytatás sem. A Nemzeti Sport szerint: „A magyar csapat eddigi legjobb játékát nyújtva sem tudott nyerni, ami annyit jelent, hogy a négy közé jutás lehetősége gyakorlatilag elérhetetlen messzeségbe került.” Kanada egy ponttal, 86–85-re verte meg Németh Ágnesékat, akik a 6. helyen álltak a tabellán. A Kína elleni találkozó után hasonló volt az értékelés, de sajnos az eredmény is: „(…) szoros küzdelemben, az eddigi legjobb kubai játékával maradt alul.” A vége 78–66 oda. Hiába szerzett Kiss Lenke és Borka Ágnes 15-15 pontot, Németh Ágnes „különösen lelkesen és jól játszott”, de a 25. percben kipontozódott – a kubai nézők bírók elleni tüntetése miatt percekig állt a játék… 

Kuba ellen viszont a mieink „kifejezetten látványosan, jól játszottak”, 74–61-re nyertek Németh 26 és Kiss Lenke 16 pontjával. A csehszlovákok ellen viszont rosszul kezdtünk, az első félidőben 9 ponttal vezetett az ellenfél, a második játékrészre „a kezdőcsapat állt fel, de felfogásában más együttes”. Hatékonyabban támadtunk, a „védekezésünk is egyre hatásosabb lett”, de talán ami a legfontosabb, „Németh Ági higgadtsága most is döntött”. Magyarország–Csehszlovákia 72–69, „Galamb” 35 pontot termelt! Dél-Korea 66–63-as legyőzésekor is jól ment a centernek (21 pont), Kiss Lenke pedig 18 ponton tartotta Kim Hva Szunt, aki nagy csatában állt Németh­tel a torna pontkirálya címért. A lányok a jugoszlávok elleni utolsó fordulót az olimpiai szereplést érő 4. helyről várták.

Ám az NS május 17-i száma nemcsak erről számolt be, hanem közölte a MOB nyilatkozatát: „A Magyar Olimpiai Bizottság osztja a Szovjetunió és más szocialista országok olimpiai bizottságainak aggodalmát és szolidaritást vállal döntésükkel. (…) úgy foglal állást, hogy a kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét a XXIII. Nyári Olimpiai Játékokon.”

Mintha mi sem történt volna, az NS tudósított a Jugoszlávia elleni 74–59-es győzelemről, „egyre jobban elhúzott a csapatunk, elsősorban nagyszerű védekezésének köszönhetően (…) Winter a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa lett”, Németh pedig a pontkirály(nő). Az összegzés: „A lányok megtették a magukét, csak dicséret illeti őket ezért a kitűnő helytállásért.” Killik László – akit a lányok a siker után feldobáltak a levegőbe – azt mondta, a kubaiak elleni győzelem jelentette a fordulópontot, később persze mondott mást is. „Ahogy bejutottunk, azonnal ki is estünk… Ez persze Kubától jó távol, Moszkvában, majd Budapesten dőlt el, s nem a pályán… El kellett fogadni: »Éljen a bojkott!« El kellett fogadni?”

A kubai selejtező végeredménye: 1. Kína, 2. Jugoszlávia, 3. Kanada, 4. Magyarország, 5. Kuba, 6. Dél-Korea, 7. Ausztrália, 8. Csehszlovákia.

A csapatkapitány, a 328-szoros válogatott Kiss Lenke – akit négy alkalommal is az év kosárlabdázójának választottak – így emlékezett: „Az év januárban Mátraházán kezdtük a felkészülést, Boksay Zsuzsa bokasérülése miatt nem volt velünk. Killik László ezt úgy kommentálta, hogy az esélyeink megcsappantak. Sohasem voltam belenyugvó típus, mint cséká összehívtam a lányokat, megfogadtuk, kijutunk. Kubában viszont rémesen kezdtünk, nem kaptuk el a fonalat. Elment a hajó… Ám éppen Kuba ellen – hiába ült Fidel Castro is a lelátón – talpra álltunk, legyőztük a csehszlovákokat is, úgy vártuk a jugoszlávok elleni utolsó mérkőzést, ha nyerünk, biztos résztvevők vagyunk. Utólag kiderült, ekkor a vezetők már tudtak a MOB május tizenhatodikai döntéséről, de nekünk nem szóltak. Úgyhogy mi az utolsó körös sikerünk után a levegőbe dobáltuk a szövetségi kapitányt.”

A center nemcsak a pontjaival járult a sikerhez, rendre az ő feladata volt az ellenfél legjobbjainak kikapcsolása a játékból. „Imádtam védekezni, pluszmotivációt adott, a dél-koreaiak ellen Kim Hva Szunt fogtam, a jugók legjobbja, Jaszmina Perazics is nekem jutott.”

A csapat a havannai repülőtéren Horváth Frigyes főtitkártól tudta meg, hogy Magyarország nem vesz részt a játékokon, előtte egyetlen gyanús jelet tapasztalt: „A kanadai kosarasokkal egy liftbe kerültünk, mondtuk nekik, hogy viszlát, Los Angelesben! Mire ők tágra nyílt szemekkel visszakérdeztek: »Biztos?« A zürichi csatlakozásnál magyar újságokhoz jutottunk, akkor már tényként kezelték a bojkottot, más kérdés, nem akartam elhinni, hogy a politika beleavatkozhat a sportba. Mi több, még az olimpiai formaruhát is megkaptuk. Akkor vált világossá, hogy nem mehetünk, amikor a magyar bírók, sportvezetők delegációja elutazott, a mi utazásunk fel sem vetődött… Még ma is fáj, hogy így alakult!”

Kiss Lenke a jelenlegi magyar válogatott esélyeit latolgatva hozzátette: „A soproni selejtezőn Japán, Spanyolország és Kanada ellen nagyon nehéz lesz megszerezni a kvótát, de azért is leszek ott a tornán, hogy személyes példámmal erősítsem, ki lehet harcolni a részvételt!”

Ha sikerül, politikai szempontok már nem akadályozhatják meg a párizsi szereplést…

Állambiztonsági jelentésekből kiderül, az emberek nem értettek egyet a távolmaradással. „A III. Főcsoportfőnökség 98. számú összefoglaló napi operatív információs jelentéséből, 1984. május 21. (…) Ismeretlen személy (…) Székesfehérvárott egy 10.5x15 cm nagyságú papírt helyezett egy parkoló személygépkocsi szélvédőüvegére. »Los Angeles 84. A talpnyaló kommunista vezetők undorító politikájuknak már a sportot is felhasználták. A demagóg propagandájukkal már sok embert megtévesztettek, de már nem lehet tűrni a demokrácia földbe tiprásának ilyen mértékét!« Intézkedés: jelentették a BM III/III Csoportfőnökségének, s az anyagot szakértői vizsgálatra megküldik.” Kalocsán „ismeretlen tettes, fehér krétával, kb. 50 méteres falszakaszra, 15-20 cm-es betűkkel, folyóírással az alábbi szöveget írta: »Lázadás! Ne tűrd el az elnyomást, támadás, ne hajtsd igába a fejed. (…) Szemét állatok, miért fáj nektek Los Angeles? Lázadjatok fel!« Intézkedés: tájékoztatjuk a BM III/III-3. Osztályt.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 3-i lapszámában jelent meg.)