Kajak-kenu: Nem csak kiugró időszak volt – Varga Ádám

– Sok versenyzőnk panaszkodott az Európai Játékok körülményeire, legalábbis ami a kajak-kenu-pályát illeti. Ön miként élte meg az eseményt?
– Nem volt ideális, máshoz szoktunk, de nem éreztem, hogy hátráltatna. Kicsi volt a bemelegítésre, evezésre rendelkezésre álló vízfelület, de engem az egyes hajómban nem annyira zavart – bár megértem, ha a négyes egységek panaszkodnak miatta – felelte a Nemzeti Sportnak a K–1 500 méteren Európa-bajnokká avanzsáló Varga Ádám. – Kifejezetten élveztem, hogy strand érzetét keltette a helyszín, a szentendrei Lupa-tóra emlékeztetett. Amikor verseny következett, akkor viszont igazi Eb-hangulat uralkodott el mindenkin.

– Szemmel láthatóan nem akadt gondja az összpontosítással, ötszáz méteren esélyt sem adott a többieknek.
– Mindenképpen nyerni akartam az előfutamban, ne kelljen délután is kint maradnom a pályán a középfutamra. Mivel valós sanszom volt az aranyéremre, úgy döntöttem, már ekkor teljes erőbedobással megyek, hogy sikerüljön a futamgyőzelem. Háromszáz-háromszázötven méternél láttam, nagy az előnyöm, ezért visszavehetek a tempóból. Aztán a döntőben igyekeztem legnkább a rajtra figyelni. Körülbelül háromszátötven méterig tartottam a sebességemet, aztán hirtelen elsavasodtam – ez az ötszázas táv sajátossága, ezren inkább szép fokozatosan fáradok el. Utólag visszanéztem videón a futamot, szerencsére az utolsó százötvenen sem csúsztak fel rám az ellenfeleim, tehát „elkötve” is hatékonyan tudtam evezni.

– A futam több mint másfél perce alatt milyen gondolatok járnak a fejében?
– Sokat készülünk, hogy mindvégig csak arra koncentráljunk: evezek, evezek, evezek. Általában a rajt előtt húsz perccel szállunk vízre bemelegíteni, a versenyen pedig csak az edzéseken eltervezett taktika megvalósítására fóluszálunk.

– A duisburgi kvótaszerző világbajnokságon ezer méteren indul, mennyire jelzi előre az Európai Játékokon elért siker, mire számíthatunk augusztusban?
– Ha megfigyeljük az elmúlt évek eredményeit, látható, az ötszázas és az ezres élmezőny javarészt megegyezik, még ha a sorrend nem is. Én inkább azt helyezném előtérbe, hogy mostanra már hónapokon keresztül kitartott a versenyszezon elején, a világkupafutamokon mutatott formám, megmutattam, nem csak egy kiugró időszak volt.

– Kivel kell még számolni az ezres mezőnyben, akit Krakkóban nem láthattunk?
– Lengyelországban „lyukas” volt a névsor, azt mondanám, többen nem jöttek el, mint ahányan igen, például a tavalyi ötszázas világbajnok, a cseh Josef Dostál sem, vagy a német Jacob Schopf, aki tavaly legyőzött az Eb-n – ő idén a négyesre és csak arra készül. Az ausztrál Thomas Green tavaly második lett mögöttem az U23-asok között, remek kajakosnak tartom, de ő, ugye, nem európai. A világkupaversenyek viszont közel teljes létszámmal zajlottak, abból kiindulhatunk.

– Mikor tudta meg, hogy idegen terepen, kétszázon is önt vetik be az Európai Játékokon?
– Egy héttel az esemény előtt tartottak egy válogatóversenyt Szegeden, amire nézőként elmentem. Akkor kért meg Hüttner Csaba szövetségi kapitány, mivel a kvóták miatt mást nem utaztathatott ki, és a többi versenyszámmal kevésbé lehetett összehangolni a kétszázas futamokat. Mivel későn tudtam meg, külön felkészülni nem tudtam rá, de örültem, hogy tét nélkül még egy, a szokásostól teljesen eltérő kategóriában megmérethettem magam egy Eb-n. Ráadásul a táv lényege éppen az, ami a „saját” számaimban nem a legnagyobb erősségem, a rajt. A kétszáz méter gyakorlatilag egy rajtolásból áll, én meg éppen a skála másik végén helyezkedem el, minél hosszabb egy táv, annál komfortosabb.

– Tanult valamit a sprintszámból?
– Nagyon hasznosnak éreztem, hogy gyakorolhattam az elindulást, főleg, hogy edzéseken nem nyílik lehetőségünk rá. Rajtgép sincs, és a versenyhelyzet egy teljesen más mentális állapot. Egyébként kifejezetten élveztem, könnyebb rajthoz állni, ha tudom, nem fog annyira fájni a vége. Az ötszáznál és az ezernél azért a bemelegítés alatt megfordul a fejemben, hogy pár perc múlva nagyon rossz lesz, de akkor is meg kell csinálni. Hozzáteszem, ennek ellenére ugyanúgy szeretem ezeket a távokat is.

– Hogyan folytatódik a felkészülés az augusztusi világbajnokságra?
– Majdnem két hónapunk van még addig, versenyünk viszont egy sem. A világkupafutamokat, válogatókat és az Európai Játékokat is összezsúfolták másfél-két hónapra, ezért erre a hétre pihenőt kaptunk. Utána viszont teljes gőzzel vágunk bele, sőt, pontosítok, folytatjuk a munkát. Mindig találunk kisebb hibákat, és kijavítjuk őket az edzéseken, idén remek formában vagyok, nem hiszem, hogy pont most változtatnánk a rendszeren.