Jégkorong: tucatnyi gól, a mieink kikaptak Ausztriától

Ha már egyszer első és egyetlen edzőmeccsünket játszottuk a jövő heti olimpiai selejtező előtt, kihasználtuk a lehetőséget, és bevetettünk mindenkit. Jó, majdnem mindenkit, hiszen a felkészülésre elhívott három kapusból Arany Gergely nem öltözött be, másik két kollégája, Hetényi Zoltán és Rajna Miklós viszont megfelezte a hatvan játékpercet.

A mezőnyben is jutott feladat mindenkinek, nem a szokványos 12, de még csak nem is 13, hanem 14 csatárt neveztünk be: a sérült Galló Vilmos helyére sürgönnyel behívott „szapporói hősünk”, Benk András, illetve Papp Kristóf természetesen forgott a többiek mellett, és Sean Simpson szövetségi kapitány amúgy is bele-belenyúlt a játékkapcsolatokba.

Mindenesetre szakaszokban egész pofásan játszottunk, az első negyedóra például úgy telt, mint az álom: Sofron István kétszer is betalált emberelőnyből (0–2), ami sok tételben örvendetes hír. Egyrészt a gólérzékenysége a régi – 62, illetve 29 másodperc kellett neki az eredményhez –, másrészt a fórjáték nem szokott az erősségünk lenni, harmadrészt ritkán vezetünk kettővel Bécsben.

Most is meglett a böjtje, mert négyet kaptunk rá egymás után.

Az ugyancsak az ötkarikás kvalifikáció utolsó szakaszára, csak Riga helyett Pozsonyba készülő „sógorok” egy kipattanóból szépítettek; alapvonal mögül feltett, kapu elől bekalimpált találattal egyenlítettek; saját emberelőnyös góljukkal már átvették a vezetést; majd a szintén duplázó Kilian Zündel révén kettővel mentek (4–2).

Viszont az eddigiek tudatában aligha lehet meglepetés, hogy ez a különbség is eltűnt gyorsan.

Erdély Csanád is a helyére tett ugyanis egy kipattanót, aztánHári János emberhátrányban lőtte ki a rövidet, hogy legyen mínuszos gól is (4–4), egyúttal mindkét edző homlokán sokasodjanak a ráncok. Mert a naptárra nézve teljesen normális, hogy augusztus idusán mindenki a góllövésre figyel, a védekezésre sokkal kevésbé, ám jövő héten enélkül esélye sem lesz egyik csapatnak sem: nekünk például a házigazda Lett-, valamint Francia- és Olaszország előtt kellene megnyernünk a csoportot, hogy kijussunk a téli olimpiára, az 1964-es óta az elsőre...

A záró harmadra végképp elszállt minden taktikai fegyelem, és még fel is borult a pálya: sokszor nyomoztuk a korongot, s amíg a meccs elején kiváló letámadással mi kényszerítettük hibára meg kampózásra az ellenfelet, addig a finisre a mieink csúsztak el egy-egy lépéssel, amit a bottal igyekeztek kompenzálni, így sokasodtak az emberhátrányok is. A mi utolsó gólunk speciel egyenlő létszámnál esett, de akkorra kaptunk még kettőt, fórból, úgyhogy a hátrányos védekezésünkre sem lehetünk büszkék, miként az üres kapussal záruló 7–5-ös vereségre sem.

Ám egyelőre utaljuk mindezt a felkészülés címszava alá, a lényeg jövő héten következik a Baltikumban.

JÉGKORONG
FÉRFI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG 7–5 (2–2, 2–2, 3–1)
Bécs. V: Siegel, Smetana, Riecken, Seewald (osztrákok)
AUSZTRIA: Starkbaum – Strong, Unterweger / Heinrich 1, Schumnig / Pallestrang, Ulmer / Wolf (2), ZÜNDEL 2 – Ganahl 1 (1), Hunderptfund, SCHNEIDER 2 (1) / T. Raffl, Baumgartner, Herburger (1) / ZWERGER (2), Rossi, LEBLER / Wukovits, HAUDUM 1 (1), Huber. Szövetségi kapitány: Roger Bader
MAGYARORSZÁG: Hetényi Z. (Rajna) – Maculay, Stipsicz / Pozsgai, Horváth M. / Szirányi B. 1, Garát / Tóth Gergely, Szabó Dániel – Bartalis (1), Sebők, Magosi B. / ERDÉLY CS. 1 (1), HÁRI J. 1 (2), SOFRON I. 2 / Nagy K., Nagy G. (1), Terbócs / Mihály Ákos, Vas J., Szita / Benk, Papp K. Szövetségi kapitány: Sean Simpson
Kapura lövések: 52–18
Gól – emberelőnyből: 6/4, ill. 5/2