Erste Liga: megint egyenlített a BJA, hetedik meccs dönt a fináléról

Nem tört meg a sorminta, az Erste Liga elődöntőjének budapesti párharcában továbbra sem nyert a hazai csapat, csak ha nagyon csűrjük-csavarjuk a tényeket, hiszen az előző kiírásban még MAC HKB Újbuda néven induló Budapest Jégkorong Akadémia még az FTC-Telekomhoz hasonlóan a Tüskecsarnok bérlője volt. Ahol hétfőn harmadszor is nyert, így kivívta a hetedik, magyar bajnoki címét (hiszen a másik ágon két erdélyi együttes maradt talpon) és ligadöntőbe jutást eldöntő összecsapást.

A hazai zöld-fehérek szurkolói szokásukhoz hűen hamar dalra fakadtak, „Ferencváros, győzni kell” – szólt a rigmus, s bár a Fradi nyilván győzelmi szándékkal lépett jégre, a BJA-ra hatványozottan igaz volt az állítás, hiszen egy vereség az évad végét is jelentette volna neki. A nagy tétre való tekintettel a játékvezetők Gőz korai, nagyot csattanó és nagy felhördülést kiváltó ütközésénél jelezték, ők ezúttal csak akkor fognak belenyúlni a mérkőzésbe, ha nagyon muszáj, s mindenki maradhatott a pályán.

Ez alapvetően a Ferencvárosnak kedvezhetett volna, hiszen a BJA a speciális csapategységes játékban sokkal meggyőzőbben teljesítettek az egész évadot, de a rájátszást tekintve is – ezt illusztrálta tökéletesen az első hazai fór, amely során a vendégek szereztek gólt. Mondjuk, bohózatba illő körülmények között, a Fradi támadásvezetését először a védőjébe belefaroló Babic Vladimir vezetőbíró akadályozta meg, aztán a két bekk egymást ütötte ki, a támadó zűrzavarra pedig Molnár Bálint csapott le, végigszáguldott a pályán, és az egész playoffban ihletett formában védő Arany Gergely mellett a hálóba juttatta a korongot.

A kirobbanó öröm azonban elmaradt a vendégek szektorában és kispadján is, tudták, messze még a vége, s egy pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert az a továbbjutásba kerülhet. A harmad utolsó percében aztán újabb komikus Fradi-hibára csapott le a BJA, egy elrontott cserénél hátrafelé, keresztbe küldték el a korongot, hogy leülhessenek egy gyors pihenőre – azonban ott csak a párharc legeredményesebb játékosa, Kirils Galoha várt türelmesen, s megduplázta a BJA előnyét.

A második harmad eleinte főleg brusztolós játékot, majd egyre veszélyesebb Fradi-lehetőségeket hozott, Nagy Gergő gyors leindítása után például Kornakker Dánielnek háromszor is bravúrral kellett leérnie a botos kezével az alsó sarokhoz, hogy megőrizze csapata előnyét, majd a kapuvasat is „megcsengették”, aztán Nagy emberelőnyből a keresztvasat találta el.

„Lődd már be!” – sikította egy Fradi-szimpatizáns – persze, ha ez ilyen könnyű lenne, mind jégkorongozók lennénk, ugye.

A harmadik harmadban a fradisták egyre nagyobb tűzi játékot rendeztek a vendégkapu előtt, de valahogy, mint az egész meccsen, s talán az egész idényben is, az utolsó érintések egyszerűen nem sikerültek tökéletesre, vagy akár „csak elég jóra”. Ettől aztán egyre türelmetlenebbé vált mind szurkoló, mind játékos a zöld-fehérek oldalán, ez a lelátón egyre gyakoribb hőbörgés, a jégen elkapkodott döntések formájában nyilvánult meg. Matias Sointu Szita Donáttal „dzsúdózott egyet”, Nagy bottal akasztott, így négy a háromban dönthette volna el a találkozót a BJA, amely példaértékű fegyelemmel tette a dolgát, csúszott-mászott, blokkolt, egyre inkább úgy tűnt, hogy Kornakker újabb shutouttal zárhat egy mérkőzést az elődöntőben (a negyediken már sikerült).

„Nem sikerül semmi...” – panaszolta lemondóan öt perccel a vége előtt egy ferencvárosi szurkoló, s nem elég, hogy igaza lett, a mérkőzés legvégén (pont, mint az előző legelején) ismét Arany egészségéért aggódhattak, miután egy támadó letarolta, s fejével a kapuvasnak esett. A Fradi egyetlen öröme ezek után az lehetett, hogy a kapusa be tudta volna fejezni a mérkőzést, ha nem hozták volna le az utolsó másfél perces üres kapuzás miatt – ami visszaütött, Galoha ugyanis még egyszer betalált.

A magyar bajnoki cím sorsa tehát pénteken, a Vasas Jégcentrumban dől el, ahol a BJA azért tesz majd meg mindent, hogy megtörjön a sorminta, a Fradi pedig azért, hogy ne.

JÉGKORONG ERSTE LIGA
ELŐDÖNTŐ, 6. MÉRKŐZÉS
FTC-TELEKOM–BUDAPEST JÉGKORONG AKADÉMIA HC 0–3 (0–2, 0–0, 0–1)
Tüskecsarnok, 1612 néző. V: Soós, Babic, Muzsik, Kis-Király
FTC: Arany G. – Hrabal, Marva / Boros, Mesikämmen / Kärmeniemi, Seregély Máté / Kozma D., Kucsma – Kulmala, NAGY G., Turbucz / Betteridge, Sailio, Sointu / Bán, Farkas Lőrinc, Tóth Gergő / Galántai, Kreisz B., Tóth A. Edző: Fodor Szabolcs
BJA: KORNAKKER – Pozsgai, Szabó B. (1) / Garát, Vorobjov / Uimonen, Gőz / K. Varga, Dóczi – Culigin, GALOHA 2, Djumics / Elo, Viikilä, Schlekmann / NAGY KRISZTIÁN, Szita, Tóth Richárd / MOLNÁR B. 1, Ritter (1), Ravasz. Edző: Kangyal Balázs
Kapura lövések: 43–29
Gól – emberelőnyből: 3/0, ill. 4/0
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 3–3
MESTERMÉRLEG
Fodor Szabolcs: – Ötven percig jól játszottunk, de az első harmad második felében tíz perc fejetlenség elég volt ahhoz, hogy két gólt kapjunk. Hétfőn akármivel próbálkoztunk, nem sikerült gólt lőnünk, de le a kalappal a fiúk előtt, mert sokat küzdöttek. Pénteken hatvan percig kell összpontosítanunk, és úgy hokizni, ahogy kedden a mérkőzés nagy részében, addigra testileg és lelkileg is regenerálódnunk kell.
Marton Tibor másodedző: – Az eredménytől függetlenül az első öt meccsen mi kezdtünk jobban, nekünk volt több helyzetünk, ezúttal viszont a Fradi volt fölényben ilyen szempontból. Ráadásul emberhátrányba kerültünk az első harmadban, érdekes, hogy ezek ellenére mégis mi szereztünk gólt. Ez lélektanilag felemelt minket, fegyelmezetten kezeltük a mérkőzést.