A Tüskecsarnokban készül az olimpiai selejtezőre a jégkorong-válogatott

Vágólapra másolva!

2024.02.07. 10:27

Címkék

jégkorong magyar férfi jégkorong-válogatott

Mindössze két jeges edzés előzi meg a válogatott csütörtöki, Spanyolország elleni meccsét – az egyikre a sajtó is meghívást kapott

Ütőjével csapkodta a palánkot Hetényi Zoltán, a válogatott kapusa társai egy-egy nagyobb védése után, amikor éppen ő pihent a kollégák közül. Ebből a kis életképből is látszik, jó hangulatban, összetartó közösségként készülnek a mieink a rájuk váró kihívásra, az olimpiai selejtezőtornára Spanyolország, Litvánia és Japán ellen; a négyből egy csapat jut az utolsó selejtező körbe.

Hétfőn már mindenki megérkezett a nemzeti csapathoz, megbeszéléseket tartottak, és a játékosoknak lehetőségük volt a jégen is átmozgatniuk magukat, amivel azonban nem mindenki élt, sokan ugyanis még a bőröndjüket sem pakolták ki, vagy éppenséggel rengeteg meccsel a lábukban jobbnak látták pihenni – már amennyire egy konditermi átmozgató edzést pihenésnek lehet nevezni.

Az idő azonban szorít, hiszen csütörtökön már tétmérkőzést játszanak a mieink Spanyolország ellen. Addig két jeges edzésen kell összeállnia, amit a szövetségi kapitány és másodedzői (akik között ezúttal Kiss Dávid, a Volán vezetőedzője is ott volt) látni akarnak. Az alaptaktika gyakorlására a legjobb az öt az öt elleni szituációk modellezése, és a keddi edzésen főleg ezen volt a hangsúly. A stáb igyekezett olyan helyzetekbe hozni a játékosokat, amilyenek a meccseken is előfordulhatnak, hogy minél felkészültebben várhassák a csütörtöki rajtot.

A tréning azért nem meccs. Hiába egyértelmű ez mindenkinek, az edzést figyelve kirívó volt, sokkal kevésbé kemények egymással a csapattársak, mint élesben az ellenfelekkel. Kis túlzással ízelítőt kaphattunk abból, milyen lenne, ha nem csak a nőknél, a férfiaknál is szabálytalan lenne a bodicsek. Nem csak a testi küzdelmeket, a szabályok betartatását is rugalmasan kezelte Szilassy Zoltán másodedző, a játék folyamatossága érdekében alkalomadtán nagyvonalúan szemet hunyt egy-egy les felett.

A foglalkozás végén a két csoport a rávezetést gyakorolta, aminek tétje is volt. Gól esetén az ellenfél, védésnél pedig a hibázó csapat játékosainak kellett keresztbekorcsolyázniuk a pályát, de szép megoldásokat a támadóktól és a kapusoktól is láthattunk, így ha véletlenül szétlövésig tartana a csapat egyik meccse, már csak meg kell ismételni a keddi produkciót.

– Papíron egyértelműen a magyar válogatott a torna esélyese, nyomja ennek a terhe a vállukat?
– A világ minden sportágában ha egy csapat magas elvárással vág neki egy tornának, az teher lehet, de nevezhetjük kellemes tehernek is. Arra alapozunk, hogy a válogatott keret nagyon erős, szeretnénk mindhárom mérkőzésen a legszebb arcunkat mutatni, bizonyítani, hogy helyünk van a következő körben.
– Ez a csapatösszeállítás világbajnokságra készülő válogatottra hasonlít, ellentétben a novemberivel és a decemberivel. Van különbség az akkori és a mostani keret között?
– Hogy a világbajnokságra kik utaznak, azt még természetesen nem lehet tudni. Azt szokták mondani, mindig az a legerősebb keret, amelyik éppen összeáll, és mi is így gondolkodunk. Idény közben rengeteg a sérülés, a klubkötelezettség, de azért vannak a felkészülési tornák, hogy minél több játékost, fiatalt ki lehessen próbálni, és szerencsére nálunk is rengetegen vannak az ifjabbak közül, akik megmutatják, hogy képesek a válogatott szintjén teljesíteni.
– Három mérkőzés vár a csapatra, melyik lesz a legnehezebb?
– A papírforma szerint a Japán elleni lesz a legkeményebb, de azért a ljubljanai világbajnokságon a litvánokkal is nagyon megszenvedtünk, és a spanyol hoki fejlődéséről is csupa jót hallani. Szeretnénk a legjobbunkat nyújtani, nagy sebességgel játszani, sok technikás támadónk van, mi meg támogatjuk őket hátulról.

Az esélyesség kellemes teher