Hoki-vb: az arénában minden tilos, azon kívül minden szabad

Már negyedik napja követjük a helyszínről a magyar válogatott szereplését, így már van miről beszámolni. Kezdjük talán azzal a képzavarral, amely a nemzeti csapatok kényszerű buborékjából fakad. A mérkőzéseknek otthont adó Hala Tivoliban ugyanis árgus szemekkel ügyel a szervező brigád, nehogy bármiféle – leginkább fertőzés – veszélynek kitegyék a játékosokat és edzőket.

A minap érkezett is egy levél, amelyben erélyesen felszólított minket a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF), hogy még a sajtósokat és a sportolókat, stábtagokat vegyítő mixzónában is tartózkodjunk mindenféle fizikai kontaktustól, szigorúan tilos az ökölpacsi is! A vétkesnek elkobozzák az akkreditációját, és kitiltják a további IIHF-eseményekről. Ezzel szemben a csapatok egy ötperces sétára található szállodában laknak, ahová rendszerint az aréna melletti parkon keresztül gyalogolnak. Sőt a szerdai, Litvánia elleni mérkőzést követően a közelben ünnepeltük a kollégákkal a győzelmet, amikor éppen a litván válogatott játékosaival futottunk össze, és néztük meg együtt a Real Madrid és a Manchester City labdarúgó Bajnokok Ligája-elődöntőjét… Összegezve: van buborék, de minek?

Persze a mieinknek nem szegik kedvét ezek a furcsaságok, egyrészt a szép számmal kiutazó szurkolók rendre (a hazaiakat is megszégyenítő) parádés hangulatot teremtenek a lelátón – bár egyértelműen a Szlovénia–Magyarország ütközeten számítunk ennek kicsúcsosodására –, másrészt a játékosok is jókedvűek. Persze ki ne lenne az két győztes összecsapás után, pláne, ha a másodikért foggal-körömmel kellett küzdeni, de végül meglett. A sajtónyilvános edzés végén még előre eltervezett tréfálkozásra is jutott energia: a válogatott 27 éves csatára, Sárpátki Tamás első világbajnokságán szerepel, s a kamerák előtt „rajongóktól érkező” kérdéseket szegeztek neki. „Milyen érzés ilyen fiatalon betörni a vébékeretbe? Milyen érzés egy ilyen erős válogatott legkisebb fegyverének lenni?”     

Sárpátki hamar gyanút fogott, s jól sejtette: a kérdések a Dél-Korea ellen mesterhármast jegyző, eközben a sajtófal túloldalán cinkostársaival kuncogó Erdély Csanádtól érkeztek.

MAGYARORSZÁG RÉGI MUMUS ELLEN LÉP JÉGRE PÉNTEKEN, S HOSSZAS NYERETLENSÉGI SOROZATOT TÖRNE MEG

A hangzatos tény, hogy ha győzünk Szlovénia ellen, máris feljutunk. A kevésbé rózsaszín, de ugyancsak helytálló, hogy ha kikapunk, még akkor is feljuthatunk.

A rosszabb hír, hogy tétmérkőzésen még soha, sehol nem nyertünk Szlovénia ellen.

Edzőmeccsen is kevésszer, legutóbb, szűk hónapja például sima hármast csúsztattak nekünk Székesfehérváron, és habár azóta mindkét keret feltöltődött jobb embereivel, azért a mi később érkezőink nem jobbak, mint az övéik, még akkor sem, ha Anze Kuralt például éppen a Fehérvárban légióskodik négy éve. Nagyjából ugyanúgy a régió bajnokságaiban, az osztrák központú ICEHL-ben és az alatta található Alpesi Ligában, a szlovák Extraligában, illetve a német és a francia első osztályban nyomják a szlovénok is – a legnagyobb sztár, az NHL-rájátszással elfoglalt Los Angeles Kings csapatkapitánya, Anze Kopitar, illetve a tengerentúli másodosztályhoz, az AHL-hez tartozó Grand Rapids Griffin játékosa, Jan Drozg nincs itt, és nekik is akad jó néhány sérültjük. Szóval a keretek szerkezete hasonló, csak ők sok-sok elit-vb-tapasztalatot szereztek, a tetejébe a 2014-es olimpiáról is, amelyen negyeddöntőt vívtak.

„Erős csapat, de ehhez a megállapításhoz nem kell nagy tudás – kezdte Szilassy Zoltán, válogatottunk másodedzője. – Van anyagunk a Fehérváron játszott edzőmeccsről és a két itteni vb-meccsüket is »szétcincáltuk«. Meglátjuk, hol tudunk gyenge pontot találni rajtuk. A pálya különböző pontjain adódó réseket és lehetőségeket kell kihasználnunk: a korongos és a korong nélküli játékban is megvannak a megoldásaik, nekünk ezekre kell trükköket kitalálnunk. Mivel jól korcsolyáznak és mindenre ráugranak, a támadó harmad negyedét a hosszú saroktól a bulikör tetejéig például túltöltik, nekünk ebből a nagy forgalomból kell gyorsan kijuttatnunk a korongot az előrébb álló embereinkhez, aztán minél hamarabb átérni a másik kapuhoz. Ezek nagyjából alapelvek, csak ezúttal mindent nagyon erőteljesen és gyorsan kell intéznünk.”

Ebből a szempontból a mi Litvánia elleni mérkőzésünk hasznosulhat, mert nagyobb volt a tempó, mint a nyitó napon, ráadásul kissé szenvedve sikerült nyerni, márpedig pénteken sem várhatunk könnyebb hatvan percet.

„A rivális eddigi mérkőzéseiből nem a Románia, hanem a Litvánia elleni a jobb alapanyag az elemzésre. Érdekesség, hogy a litván együttes minimum olyan sebességű csapat, mint a szlovén – csak utóbbi emellé játékban sokkal ügyesebb… –, ezért volt nagyon jó felkészítő a litvánok elleni meccsünk, mert ezután nem fog sokkolni, ami ránk vár” – zárta gondolatmenetét Szilassy.

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-KERETE
Kapusok:Arany Gergely (FTC-Telekom), Hetényi Zoltán (Debreceni EAC), Rajna Miklós (Újpesti TE)
Védők:Fejes Nándor (Gyergyói HK, romániai), Garát Zsombor (MAC HKB Újbuda), Horváth Milán (Hydro Fehérvár AV19), Kiss Roland (DVTK Jegesmedvék), Scott Macaulay (MAC), Pozsgai Tamás (MAC), Szirányi Bence (DVTK)
Csatárok:Erdély Csanád (Fehérvár), Hári János (Fehérvár), Kóger Dániel (FTC), Rasmus Kulmala (FTC), Magosi Bálint (Fehérvár), Nagy Gergő (FTC), Papp Kristóf (Michigan State University, amerikai), Sárpátki Tamás (Gyergyó), Sebők Balázs (Ilves Tampere, finn), Sofron István (SC Csíkszeredai, romániai), Terbócs István (Fehérvár), Tóth Richárd (MAC), Vas János (HC Presov, szlovák)
Szövetségi kapitány:Sean Simpson (kanadai)

A PROGRAM
Május 3., kedd:MAGYARORSZÁG–Dél-Korea5–1, Szlovénia–Litvánia 4–2
Május 4., szerda:Litvánia–MAGYARORSZÁG1–2, Románia–Szlovénia 1–9
Május 5., csütörtök:Románia–Dél-Korea 1–4
Május 6., péntek:Dél-Korea–Litvánia, 15.30. Szlovénia–MAGYARORSZÁG, 19
Május 7., szombat:Litvánia–Románia, 15.30.
Május 8., vasárnap:MAGYARORSZÁG–Románia, 15.30. Dél-Korea–Szlovénia, 19

A divízió 1/A mezőnyéből az első két helyezett jut fel a világelitbe, az utolsóként végző csapat kiesik a divízió 1/B-osztályba.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Dénes Szilárd (szöveg), Dömötör Csaba (fotó), Pusztai Viola (videó)