Nevében rangos – Kohán Gergely jegyzete

„Rangos nemzetközi jégkorongtornaként” lett beharangozva a héten Káposztásmegyeren megrendezett Hat nemzet tornája, de a végeredményt látva azért joggal fogalmazódtak meg kételyek a nagyérdeműben az esemény valódi értékét illetően. Mert az odáig tiszta sor, hogy egy felkészülési torna „csak” felkészülési torna – ezt maguk a főszereplők sem mulasztják el kiemelni, a kötelező „ilyenkor nem az eredmény a lényeg” kísérőszöveg társaságában –, de azért akadtak itt furcsaságok.

Eleve kérdéseket vet fel, mi értelme van egy nemzetközi tornának úgy, hogy a jelentősebb bajnokságok közben vidáman robognak (így eshetett meg például, hogy az EBEL-es Fehérvár játékosa, Mihály Ákos papíron ott volt a keretben, valójában viszont kedden és pénteken is bajnokit játszott sok-sok kilométerre a Vasas Jégcentrumtól), így a legutóbbi vb-csapatunkból, írd és mondd, hárman tudtak ott lenni a 30-as keretben – és a riválisoknál is hasonló volt az arány. De olyat sem nagyon láttunk még rangos tornán, hogy az egyik esti mérkőzés 17 perccel hamarabb érjen véget, mert addigra a vesztésre álló válogatott mindkét kapusa megsérül, újabb kettőt meg csak másnapra tudnak idereptetni. Azt is tudjuk, hogy az ifjúság mindenekelőtt, és fiatal játékosainknak kell a motiváció, kellenek az ingerek és a tapasztalatok a nemzetközi színtéren is (főleg, akik alapesetben nem biztos, hogy odakerülnének a felnőttválogatott közelébe), hiszen remélhetőleg övék a jövő, de hogy a novemberi, gdanski EIHC-torna után most megint egy C-válogatottal álltunk ki, miközben kevesebb mint két hónap múlva már olimpiai selejtezőtornát vívunk, áprilisban meg egyenesen itt a világbajnokság, megint csak erősen vitatható.

Ezekről persze nem a fiatalok tehetnek, ők a lengyelországi meglepetés tornagyőzelem után megint igyekeztek helytállni – hogy most nem mentek be a helyzetek, és egy győzelemmel végül csak az ötödik helyen végeztek, tulajdonképpen édesmindegy, igazuk van abban, hogy ilyenkor nem a helyezés az elsődleges. Az más kérdés, hogy egy hazai rendezésű tornán, ahová nagy nehezen sikerül kicsalogatni ezer–ezerötszáz nézőt – ez egyébként ugyancsak beszédes szám, ha azt vesszük, mégiscsak a honi jégkorong „prémiumtermékéről” van szó – mennyire mutat jól, hogy a hattagú torna ötödik helyéért játszhatunk munkanapon, délután fél egytől. De hogy pozitív legyen a végkicsengés: február elején már bizonyosan nem a kísérletezésé lesz a főszerep. A nottinghami olimpiai selejtezőtornára a hadra fogható legerősebb keretünkkel utazunk majd – remélhetőleg sikeres taktikai-összeszoktató gyorstalpalót követően.