(Fotó: Sebestyén Blanka) |
Ez a szubkultúra egyre népesebb és népszerűbb, tenni akaró és tenni tudó emberek lakják, akik tisztában vannak vele, hogy mi mindent értünk el eddig is, és akik mindig komoly célokat tűznek ki maguk elé. De olyanokat, amelyek elérhetők! El is érjük őket – ugyanis a jégkorongban a csoda maga a valóság.
A 2016-os év az A csoportos jégkorong-világbajnokság éve is volt. Legújabb kori történetünk során másodszor jártunk a legjobbak között – első kalandunkra 2009-ben Svájcban került sor, élénken emlékszünk Szuper Levente, Szélig Viktor, Peterdi Imre és a többiek hősies helytállására az elitben –, és bár ezúttal sem sikerült megkapaszkodnunk, így is letettük névjegyünket. A csapat is – amely Fehéroroszország legyőzésével megszerezte első pontjait ott fent –, a szurkolók is. Odaadásuk, hitük, feltétel nélküli szeretetük az egész világ elismerését kiváltotta.
Jégkorongunk fejlődése nem csupán A csoportos szereplésekkel mérhető. Hanem azzal is – természetesen minden mindennel összefügg alapon –, hogy a bázis egyre szélesebb, nő a pályák, a csarnokok, a klubok és a gyerekek száma. A szövetség adatai beszédesek. A 2010–11-es szezonban 20 klub három korosztályában – U8-ban, U10-ben és U12-ben – 1015 gyermek tanulta, művelte, élvezte ezt a sportot. Öt évvel később, a 2015–16-os idényben már 44 klub nevelgetett 2850 hokis palántát. Pompás számok, amelyek – bár a legnagyobb hokinemzetekéivel nem vethetők össze – arra biztatnak bennünket, hogy ígéretes jövőről álmodjunk.
Ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ha nem is lesz minden gyermekből NHL-sztár vagy válogatott játékos, akkor is egy olyan sportban pallérozódhatnak évekig, amelynek hála egyszerűen jobb és egészségesebb emberekké válnak. Tényleg: miért jó a gyereknek, ha hokizik? – tettük fel a kérdést, majd arra jutottunk, az a legjobb, ha a legilletékesebbek válaszolnak erre. Például az edzők.
Ha kíváncsi vagy, hogy az edzők szerint miért tesz jót a gyerekeknek, ha jégkorongoznak, vagy elolvasnád a témához kapcsolódó többi cikket, kattints ide!