A marhaszegy titka – Malonyai Péter jegyzete

Szerelmi bánatra rengeteg receptet hallottam kamaszkoromban, nyilván egy sem használt, de ez már egy ilyen műfaj. Ahol a szív, ott leginkább az idő az orvosság.

Nem hittem, hogy jó néhány évtizeddel később rálelek a gyógyírra, és tessék. A brazilok kiesése kellett hozzá, hogy – ha nem is megosszam – elraktározzam a későn jött tapasztalatot.

Amikor a tizenegyeseknél Mislav Orsic a kapu jobb oldalába lőtte a labdát, Marquinhos viszont a jobb kapufára, éppen végeztem egy egészen kitűnő marhaszeggyel az Akácfa utcai barbecue étteremben, így sokkal kevésbé rendített meg a brazilok kiesése, mint egyébként előfordulhatott volna. Az elmúlt napokban ugyanis folyamatosan kalapot emeltem a brazil futballisták előtt, akik most nem annyira rám, mint inkább önmagukra cáfoltak – kikaptak a horvátoktól.

Hogy miért? Mert a horvátok jobbak voltak. Jöhetnek nekem (jöhetnék magamnak) azzal, hogy a brazilok mennyivel jobb futballisták, de ott a végeredmény. Nulla egy után egy egy, hosszabbítás után is iksz, a tizenegyesek közül pedig a horvátok berúgtak négyet, a brazilok kettőt. Szembejön a lelátó egykoron skandált igazsága: „Nézzetek a táblára!”

Továbbra is tartom, hogy a brazilok remek futballisták, mindent tudnak, amit szeretek látni a pályán, de hát hiába, a horvátok többet tudtak náluk, nevezetesen azt, hogyan lehet túljárni az eszükön. Egy átlagos csapatot megbénított volna a brazil gól, a tehetetlenség, hogy Neymar a fizika törvényeit (egyensúly, stabilitás) kihasználva szerzett vezetést, ám a horvátok fittyet hánytak a lelkeket (is) támadó mozdulatsorra. Tették tovább a dolgukat, s rendíthetetlenségük végül üdvösséget szült.

Biztos sok hozzáértő (és persze hozzá nem értő, de hangos) okoskodik majd, hogy mit kellett volna tenniük a braziloknak. Ne figyeljenek ide, mert megsúgom: nyerniük kellett volna. Nem győztek, így minden okoskodás csak duma, hiszen esélyesként a nyolc között búcsúztak Katarban. Marad a tény, hogy immár két évtizede nem nyert világbajnokságot az örökké esélyes selecao, van újabb négy esztendejük, hogy kitaláljanak valami újat, olyat, amit nem győzhet le a szervezettség, a hit. A tizenegyest pedig be kell rúgni, ez alapszabály, a csúcson éppen úgy, mint a futball legalacsonyabb osztályában.

Egyszerűbb feladat, mint olyan marhaszegyet tálalni, ami visszarántja a valóságba az idealistát.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!