Drága sporik – Deák Zsigmond jegyzete

Van olyan portál, amelyik – bizonyára kattintásvadász megfontolásból – minden egyes, az idei labdarúgó-világbajnokságot játékvezetői szempontból kicsit is érintő hírnek olyan címet ad, mintha az összes Katarban működő bíró csaló, de minimum vak és elmebeteg lenne – egyszerre. Túl hosszúak a meccsek, túl kevés a büntető, ja, nem, túl sok a büntető, csak a nagy csapatoknak fújják be őket, túl sok a botrányos előéletű „feketerigó”, és így tovább... Őszintén szólva szerintem nem így van. A daliás idők huncutságait nem is sorolom, de húsz éve például a társházigazda Dél-Korea elődöntőig tuszkolásakor igazán övön aluli volt Moreno és al-Gandur urak teljesítménye, ezúttal viszont klasszikus bírói csalást egyelőre nem láttunk.

Ennek egyik oka hőn szeretett új kollégánk, a video assistant referee. Noha eszméletlen idegesítő tud lenni, amikor ellenőrizhetetlen vonalazási technikával, a focicipő hegyére hivatkozva vesz el szebbnél szebb gólokat, no meg hosszú perceket a meccsekből és az életünkből, viszont már nem lenne elég lefizetni a vezetőbírót, a VAR-szoba teljes személyzetét szintén meg kellene kenni a megfelelő ítélet meghozatalához. A partjelzőket csak azért nem mondom, mert az ő felelősségük gyakorlatilag elenyészett a VAR-korszakban. Nincs más dolguk, mint szépen átöltöznek, bemelegítenek, nehogy meghúzódjanak, futkároznak a vonal mellett, aztán vagy intenek, vagy sem (inkább az utóbbi), ha kell, úgyis jelez a videós. Ráadásul ezt Katarban enyhén szólva sem ingyen teszik, forintban számolva a játékvezetői alapfizetés 28 millió, a partjelzői tízmillió, a működésért az adott vb-mérkőzés tétjétől és a beosztásuktól függően videós társaikkal együtt további egy-két millióval gazdagodnak. Mindez cirka a triplája egy teljes BL-idény keresetének.

Mondjuk negyedik bíró így sem szívesen lennék. A szövetségi kapitányok és a kispadon ülők, ha valami nem tetszik nekik, nála reklamálnak, az ő anyját szidják, az ő hátát páholják, mindeközben figyelnie kell a cserékre, a hosszabbításra és egyéb adminisztrációra. S ő még a felgyülemlő adrenalint sem tudja levezetni némi szaladgálással, mint a pályán lévő kollégái, nem izzad meg ugyan, de nyelnie kell keményen. Persze van az a pénz, amiért csinálja, épp itt, a világbajnokságon, bár a sörözést így sem ajánlom lazulásként, 5400 forintos korsókkal számolva, meccsidőn kívül. Vagy kéredzkedjen be a VIP-be, ott persze ingyen és bármikor mérik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!