Eb 2016: Az nem motivál, hogy a kispadon ülök – Nikolics

– Európa-bajnokság előtt állunk. A posztján sok riválisa van a válogatottnál, hogyan látja most a helyzetét?
hogyan látja most a helyzetét?
– Mindenki  azt várja tőlem, hogy ugyanúgy teljesítsek a válogatottban, ahogy a  klubcsapatomban, a két együttesben azonban más stílusban játszunk – mondta Nikolics Nemanja. – Ezt  nem kifogásként akarom felhozni, ez így van. Ha valaki megnézi, hogyan  játszom egyik, illetve a másik helyen, láthatja a különbséget. Szeretnék  a nemzeti tizenegyben is ugyanolyan eredményes lenni, de tisztában  vagyok vele, ott nem jönnek úgy a gólok, mint Lengyelországban. Én  lennék a legboldogabb, ha másképp lenne. Sajnos a szerencse is elkerült a  selejtezők során, ha gólt lövök a románoknak vagy a görögöknek, hős  lettem volna. 
– Elfogadná az epizódszerepet az Eb-n?
– Meghatározó  ember szeretnék lenni, az nem motivál, hogy a kispadon ülök és a  tizenötödik, tizenhatodik játékos vagyok. Ha így lenne, szembeköpném  magamat, nem lennék az a profi játékos, az a Nikolics Nemanja, akivé  váltam. Az motivál, hogy a kezdőben legyek és fontos szerepet kapjak. Ha  nem így lesz, természetesen nem leszek boldog.
| A Nemzeti Sport Online végiglátogatta a Lengyelországban játszó légiósainkat – az összes cikk és videó ide kattintva érhető el! | 
– A pótselejtezőn nem játszott, pedig kiváló formában volt. Hogyan dolgozta fel?
– Nehezen.  Mindent megtettem azért, hogy ott legyek a pályán. A klubcsapatomban  olyan formát futottam, amellyel az Aranycipő-verseny élmezőnyébe  kerültem. Biztos voltam benne, hogy szerepet kapok, a mai napig nem  értem, miért nem játszottam, mit tettem rosszul. A Legiánál ment a  játék, a válogatott edzésein pedig kevés rosszat tehettem, mert főleg a  taktikáról volt szó. Igyekeztem a partvonal mellől mindent megtenni,  természetesen biztattam a fiúkat, és reméltem, hogy sikerül túljutni a  pótselejtezőn, mert hittem, hiszem, hogy idővel nekem is kulcsszerep jut  a nemzeti csapatban. Ugyanakkor azt nehéz volt látnom, hogy a formám  ellenére a norvégok ellen nem volt helyem csapatban. Valamiért a sors  nem akarta megadni nekem ezt a lehetőséget. Ennek ellenére nem adtam  fel, visszajöttem Lengyelországba, és tovább rugdostam a gólokat, így  mentálisan nem okoztak mély sebeket a történtek. Attól, hogy kihagytam  azt a két meccset, nem lettem rosszabb játékos, továbbra is bízom  magamban, és remélem, fontos szerephez jutok a válogatottban.    		            








