Gyilkos passzaival nyert a szbornaja - statisztikák

KELL EZ NEKÜNK?

Nagy divat manapság nagyítóval kivesézni, darabjaira szedni egy-egy mérkőzést, és olyan terjedelmű cikkeket írni, amelyek elolvasása alig valamivel tovább tart, mint maga a mérkőzés. Nem szeretnénk elvenni a mikroszkópos és bonckéses futballszakértők kenyerét (nem is tudnánk), hiszen a közvélemény szerint a labdarúgás maga csupán sok futás, technika és akarat kérdése, nyakon öntve egy kis mázli-faktorral – nézzük csak meg például, milyen szemkápráztató „összjátékos" gólokat tudunk szerezni mi magunk is egy-egy kispályás mérkőzésen, akár vadidegen társakkal összejátszva, ha pontosan rúgjuk a labdát és még éppen futni is bírunk.

A TUDOMÁNYOK KIRÁLYNŐJE

No de térjünk rá cikkünk alanyára, az Oroszország–Csehország mérkőzésre! A támadó szellemű felállás itt és a gyengébb forma ott sokat sejtetett már a mérkőzés előtt is, de a labdabirtoklási arány például nem támasztotta alá sem előfeltevésünket, sem magát a végeredményt. Azért a részeredmények árulkodóak: az oroszok akkor rugdosták a góljaikat, amikor feljövőben volt a labdabirtoklásuk, s amikor visszavettek a tempóból és pontatlanná váltak, a görbe csúcsán szépítettek a csehek. Lehet, hogy mégis van valami ebben az elemzés-dologban? Az oroszok dicséretére válik viszont, hogy a kapott gól után, ha nem is varázsütésre, de felpörögtek.

Egyébként hajszálra pontosan ugyanannyi pontos passzot adott a két csapat (422:422), míg a labdát összességében pár százalékkal többet és négy perccel tovább birtokolták a csehek.

A kapura lövések és a támadások ábráját is érdemes összevetni, és közben feleleveníteni a mérkőzés eseményeit: a csehek a szünet előtt feléledtek, a végső hajrá pedig az oroszoké volt, akik több gólt is szerezhettek volna – ezen próbálkozások közül szinte mindegyik veszélyes volt, az orosz kapusnak pedig csak egyetlen nagyot kellett védenie az egész találkozón.

Érdemes megfigyelni a passz-szektorokat is: az oroszoknál a félelmetes Jurij Zsirkov, Andrej Arsavin balszárny nem uralta éppen a mérkőzést (de utóbbi például egy élményszámba menő és egy „átlagos" gólpasszt adott, előbbit viszont rendre legyűrték a párharcokban), Tomás Rosicky próbálkozott ugyan, ám hiába harcolt (a legszebb cseh passzt Jaroslav Plasil jegyezte), miközben matematikailag a cseh jobbszárny nagyon erős volt (főleg a mérkőzés elején lehetett ezt szemmel is jól látni).

Az egyéni statisztikák is árulkodóak: az orosz védelem feje, Szergej Ignasevics nem volt csúcsformában, és két középpályásuk is sokat nyomozta a labdát...

... a cseheknél pedig csak hárman álltak nyerésre a kezdőből a párharcokban.

KARMESTERLÖVÉSZEK

Érdemes összehasonlítani a két karmester és a két előretolt ék mutatványait is. Előbbinél a csupasz számok egy kategória kivételével egyáltalán nem igazolják a végeredményt, utóbbinál pedig tanulságos a kapura lövések számát összevetni.

FEL, TÁMADUNK!

Az oroszoknál, talán már csak a közelmúlt történelme miatt is, a bal oldal volt jóval aktívabb, ha megvizsgáljuk a kontra- és veszélyes támadásaikat (a fehér belsejű karika a pontatlan, a tele a sikeres utolsó passz), ráadásul úgy, hogy a csehek messze legsikeresebb védője, Theodor Gebre Selassie éppen a jobb oldalon védekezett. A számokat böngészve érdemes megfigyelni, hogy az amúgy a párharcokban sokszor elvérző Konsztantyin Zirjanov mennyi támadást indított, Zsirkov viszont csak egyszer villant meg az egész mérkőzésen. Alan Dzagojev pedig egyenesen olyan volt, mint Bene Ferenc vagy Gerd Müller: „Semmit nem csinált egész mérkőzésen, csak rúgott két gólt″.

A csehek ugyanilyen jellegű táblája viszont maga a csoda, de eláruljuk, nem programhiba miatt ilyen üres az ellenséges frontvonal előtti terület: mit sem ér az enyhe (renyhe?) mezőnyfölény, ha a tizenhatos előtt megáll a tudomány, ezt láthatjuk most világoskéken-feketén is. Az egyetlen tele kocka természetesen Plasil, aki csodásan készítette elő a szépítő találatot. Ő egyébként is négy jó és egy rossz „veszélyes" passzal jelentkezett, Rosicky két jóval; rajtuk kívül egyedül Václav Pilar került fel a térképre, egyetlen labdával – a szbornaját hét játékos képviselte, összesen 13 sikeres és nyolc sikertelen indítással.

Ha az átlagos helyezkedést vizsgáljuk meg (ezek pikturális közlésétől most eltekintenénk), kiderül, hogy az oroszok az elméleti 4–3–3 helyett inkább a gyakorlati 4–5–1-es hadrendet alkalmazták; a csehek pedig egyenesen olyat, mint legutóbb a görögök Dél-Afrikában: 4–1–5-öt, Barossal a középpálya jobb oldalán, sokszor bizony konkrétan középcsatár nélkül operálva. Ha visszarévedünk a találkozóra, a statisztika itt is igazolja a látottakat.

FÓKUSZ

Pár száz adatot még citálhatnánk, de ha megengedik, zárjuk inkább egy némileg szubjektív vizsgálattal: a szerző oldalát azért is fúrta a kíváncsiság a mérkőzés előtt, hogy a torna kezdete előtt nem sokkal lesérülő Vaszilij Berezuckijt hogyan fogja ikertestvére, Alekszej helyettesíteni a védelem közepén. Nos, az „öcsi" meglehetősen pontosan passzolt, párharcai 78 százalékát megnyerte, 13 alkalommal szerzett labdát, emellett bátran lépett előre a középpályára. Nem csupán oldalra tologatta a labdát, hanem előrefelé is igyekezett azt megjátszani, és a fordulást követően nem is csak biztonsági passzokkal. Az előbbieket többnyire Igor Gyenyiszovnak, utóbbiakat klubtársának, Dzagojevnek postázta. A vér nem vált most sem vízzé, több okból sem, ugyanis látszott, hogy sokszor játszik jobbhátvédként, mert szívesen kalandozott el most is ebbe az irányba.