Szilágyi Sziszi a kézilabda után is megtalálta azt, amit szeret

A klasszis jobbszélső szülővárosában, Nyíregyházán ismerkedett meg a sportág alapjaival, majd 1981 és 1991 között a Debrecent erősítette, ezt követően kilenc évig légióskodott a holland Swift Roermond együttesében. A hazai bajnokságot egyszer, a Magyar (Népköztársasági) Kupát ötször nyerte meg a DVSC-vel, amellyel az IHF-kupában és a KEK-ben is eljutott a fináléig. Hétszeres holland bajnok, hatszoros Holland Kupa-győztes, a helyi Szuperkupát ötször emelhette a magasba. A magyar nemzeti együttesben 1984 és 1996 között 179 mérkőzésen 627-szer volt eredményes, tagja volt a harminc éve az osztrák–magyar közös rendezésű vb-n döntős csapatnak és az 1996-ban Atlantában olimpiai dobogós garnitúrának is, 1987-ben az év kézilabdázójának választották meg, abban az esztendőben a világválogatottban is pályára lépett. A majdnem három és fél évtizede Hollandiában élő Szilágyi elmondása szerint a Katalin nevet régóta nem használja, mindenki Sziszinek szólítja.

„Köszönöm szépen, megvagyok, próbálok egészségesen élni, sportolni, tartani a kondíciómat. Itt, Hollandiában nagyon sokan megünneplik a kerek születésnapokat, feldíszítik a kertet és a lakást, én viszont mondtam, köszönöm szépen, de ez ugyanolyan, mintha ötvennyolc éves lennék – mondta Szilágyi Sziszi.  – Harminchat órát dolgozom hetente egy családi vállalkozásnál, amely a geotermikus energiára specializálódott, tervező és projektvezető vagyok. Hála istennek, a kézilabda után is megtaláltam azt, amit szeretek csinálni. A kézilabda nem hiányzik, semmilyen mértékben nincs jelen az életemben, nagyon sokan csodálkoznak, hogy nem követem, de nekem az volt érdekes és izgalmas, amikor kézilabdáztam, maga a játék volt a lényeg, gyönyörű szép éveket éltem meg. Utána megpróbáltam edzősködni, de rájöttem, nem nekem találták ki.”     

Szilágyi Sziszi játékoskarrierje csúcsának az olimpiai és a vb-érmet tartja, illetve azt, hogy háromszor is a világ legjobb jobbszélsője lett.