Blohin: Ez nem az ukrán liga, emberek, ez az Eb!

Egy szempontból mindenképpen egyedi mérkőzésnek adott otthont a donecki aréna: a hatalmas eső és villámlás miatt az 5. percben félbeszakadt, és majdnem egy teljes órán át állt a játék – ilyesmire még sohasem volt példa az Európa-bajnoki döntők 1960 óta íródó történetében.

Nyilvánvalóan a franciák emlékeznek majd vissza szívesebben a találkozóra, hiszen ők nyertek 2–0-ra, amivel nemcsak továbbjutási reményeiket erősítették meg, hanem megőrizték veretlenségi sorozatukat is. A fehéroroszok elleni 2010. őszi hazai vereség óta immár 23 mérkőzést vívtak meg veretlenül (16 győzelem, hét döntetlen).

„Végig jól összpontosítottunk, és azt tettük, amire szükség volt. Szerintem a fegyelmezettségünk révén megérdemeltük a győzelmet" – mondta Philippe Mexes, a francia védelem egyik középső játékosa.

Hasonlóan értékelt Laurent Blanc, a franciák szövetségi kapitánya is, aki szerint a győzelem fölényesebb is lehetett volna.

„Ma élvezettel néztem a csapat játékát – így a francia szakvezető. – Lőttünk két gólt, és szerezhettünk volna még néhányat. Javul a játékunk, de ha azt kérdezik, továbbjutunk-e, erre továbbra sem tudok válaszolni. De a játékosok tudják, hogy a lehetőség bennük van. Minden mérkőzés más, minden rivális nehéz, amint azt ma is láttuk, hiszen egy teljes stadion állt az ellenfelünk mögött."

Blanc elmondta: semmiképpen sem akarták, hogy az ukránok vezetéshez jussanak, mert a svédek ellen bebizonyosodott, hogy abból óriási erőt merítenek.

„Tudtuk azt is, hogy a középpályájuk közepe erős, ezért is igyekeztük a széleken járatni a labdát. Úgy érzem, sokszor zavarba is tudtuk hozni őket.″

A franciák tehát megbirkóztak a nem éppen baráti légkörrel, és úgy vannak vele, a sok tízezer ukrán ellenében kiharcolt győzelem lélektanilag sem jött rosszul.

„Fiatal csapatunk van, ránk fér az önbizalomszerzés – közelítette meg a győzelmet ebből az irányból Hugo Lloris, a „kékek" kapusa. – Jó lett volna, ha már most továbbjutunk, de mondom, a győzelem által szerzett önbizalomnak is nagyon örülünk. Egy nagy viadalon az ilyesmi kulcsfontosságú.″

Oleh Blohin, az ukránok szövetségi kapitánya amiatt füstölgött, hogy egyes játékosai szerinte túlértékelték a svédek első fordulóbeli legyőzését, és azt gondolták, azzal a három ponttal már megvan a továbbjutás.

„Komoly beszélgetésem lesz velük. Meg kell érteniük, hogy ez az Európa-bajnokság, nem pedig az ukrán liga. Az sem tetszett különösebben, hogy a második gól után feladtuk, egyszerűen nem játszottunk. Rossz érzéseimet az sem tompítja, hogy a világ egyik legerősebb csapatától, a torna egyik favoritjától kaptunk ki – értékelt Blohin. – A tizenhatosunkon belül képtelenek voltunk hatékonyan védekezni, mi teremtettünk lehetőséget a franciáknak, az ilyesmi elfogadhatatlan. Az időjárás egyformán próbára tette a két csapatot, de talán a franciák alkalmazkodtak gyorsabban a vizes pályához.″

Visszatérve a franciák 23-as veretlenségi sorozatára: pillanatnyilag ez a leghosszabb ilyen élő széria a világon. Voltak már ennél hosszabb veretlenségi szériák is a világ labdarúgásában – maguknak a franciáknak is 1994 februárja és 1996 októbere között (30 mérkőzés) –, úgyhogy ha már statisztika, akkor a „kékek" talán egy másikra figyelnek csillogóbb szemmel.

Ez pedig azt örökíti meg, hogy a legutóbbi négy Eb-n vagy vb-n, amikor veretlenül álltak az első két mérkőzés után, csupán egy alkalommal nem érték el a döntőt: a 2004-es Eb-n. Ellenben az 1998-as vb-n és a 2000-es Eb-n aranyérmesek lettek, míg a 2006-os vb-ről ezüstéremmel utazhattak haza.

Most persze ettől még nagyon-nagyon messze vannak – Blanc kapitány annak is roppantul tud örülni, hogy hat év után sikerült újra mérkőzést nyerniük nagy tornán (vb, Eb).

„Minden francia pontosan tudja, milyen sokat vártunk erre a győzelemre. Hat év borzasztóan hosszú idő, nagyon boldogok vagyunk, hogy lezárhattuk, és reméljük, a következő győzelemre nem hat évet kell várnunk″ – mondta a franciák szakvezetője, aki a svédek elleni záró csoportmeccsre az örömmámortól megtisztult fejeket ígér.