PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2021.10.18 09:00 Frissítve: 2021.10.18 09:20

Celtic: ahol vallás a futball

A Szűz Mária templom előcsarnokában 1887-ben alapított Celtic hívei már 1893-ban a mennyben érezhették magukat: az új stadionban ünnepelhették a klubtörténet első bajnoki címét. Azóta megannyi aranyéremmel bővült a gyűjtemény, legendák szolgálták a zöld-fehéreket – de vajon miért Munkabírás, Alázat, Összetartás és Ambíció alkotja a hátsó négyest?

 

A Celticet fanatikus szurkolóserege is segíti, igaz, a sorozatban kilenc megnyert bajnoki cím után a csapat a nagy rivális Rangers mögött végzett az előző évadban (Fotó: AFP)

 

November hatodikán lesz 134 éve, hogy megalapították a legnépszerűbb skót klubot, a Celtic FC-t. Úgy ám, a legnépszerűbb skót klubot, mert bár megeshet, hogy Skóciában van annyi szurkolója a Rangers FC-nek is, különböző statisztikák tanúskodnak arról, hogy világszerte többen rajonganak a zöld-fehérekért, mint a városi riválisukért.

 
Kell a pszichológus?! – Thury Gábor jegyzete

Noha nincs kizárva, hogy az előzőekkel elveszítettük a Rangersszel szimpatizáló olvasóinkat, ha még nem kattintottak el, ne is tegyék, mert a következő megállapítás minden bizonnyal elnyeri tetszésüket. A múlt ugyanis az 55-szörös skót bajnok mellett szól, hiszen 16 esztendővel idősebb, mint az 51 aranyéremmel büszkélkedő glasgow-i „kistestvér”. Más kérdés, hogy az 1872 márciusában bejegyzett Rangers a maga 149 életévével még a dobogóra sem fér fel: a Queen's Park FC (1867), a Kilmarnock (1869) és a Stanraer (1870) is évekkel megelőzi.

Na, de az „ifjú” Celticnek sincs oka pironkodni, már csak azért sem, mert nemcsak azzal a céllal „teremtődött meg”, hogy a pályán elagyabugyálja riválisait, hanem azzal is, hogy jótékony célt szolgáljon. Aki 1887. november 6-án az East Rose Streeten (ma már Forbes Street) járva betévedt a Szűz Mária-templom előcsarnokába, szem- és fültanúja lehetett annak, hogy a Marista Iskolatestvérekhez tartozó Wilfred testvér kimondja a The Celtic Footbal Club megalakulását, méghozzá azzal a szándékkal (is), hogy az egylet támogassa a Glasgow-ban élő szegény ír családok gyermekeinek étkeztetését.

 

„Csaknem boxoló
párbajra került sor...”

Az 1910-es évek első felében a Celtic többször is vendégeskedett Budapesten. Előbb 1911. május 21-én, majd 1914. május 17-én mérkőzött meg a Ferencvárossal, győztese egyik barátságos mérkőzésnek sem volt (1:1, 2:2). A második meccset követően négy nappal rendezett összecsapásnak viszont már voltak vesztesei – a nézők. Jegyezzük meg, a Fradinak ehhez csupán szervezőként volt köze, nem résztvevőként.
„A Ferencvárosi Torna Club két nagy hírű csapatot hozatott Angliából – idézzük a Budapesti Hírlapban megjelent beszámolót. – Skótország legjobb legénységét, a Celtic-et s az angol kupa ezidei győztesét, a Burnleyt. Igen helyesen úgy okoskodott a FTC, hogy ha már itt van a két kolosszus, egymásnak bocsátja őket, hadd lássa a magyar közönség is, hogy fest a hamisí­tatlan profeszszionátus küzdelem. Áldozócsütörtök tartalmas programjának a koronájaképpen zajlott le a Celtic és a Burnley mérkőzése. Az Üllői-úti sporttelepen vagy húszezer főnyi közönség gyűlt össze a ritka látnivaló megtekintésére, de sietünk kinyilatkoztatni, hogy a küzdelem nem volt az az izgató, fölemelő és feledhetetlen sport, a minek várták. A futballban rejlő finomságokat, a meglepő nüanszokat, a tökéleteset és művészit hiába kerestük a játékban, ellenben megkaptuk azt, a miben, sajnos, a mieink részéről eléggé sűrűn van részünk: durvaságokat és a brutalitást. Gázolták, tiporták egymást az angolok és a skótok s különösen a Celtic brutalitása volt visszataszí­tó. Az is megtörtént, hogy két játékos inzultálta egymást s csaknem boxoló párbajra került a sor... A befejezése is drasztikus volt a küzdelemnek. A rendes idő elteltekor 1:1 arányban döntetlen volt az eredmény. A skótok nem akarták folytatni a küzdelmet, a miért a Burnley egyik játékosa gúnyos megjegyzést tett. A Celtic Joung nevű födözete erre rá akart rohanni s csak nehezen lehetett meggátolni a nyí­lt szí­nen való verekedés kitörését. A meccs igy 1:1 arányban döntetlen maradt, s igy a kitűzött serleg és a székesfőváros érmei nem kerültek kiosztásra.”

Történt azért jó is: az FTC úgy határozott, a bevétel felét jótékony célra fordítja, mások mellett a IX. kerületi Általános Jótékonysági Egyesületnek, a Fővárosi szünidei gyerektelepnek, a munkanélkülieknek, a mentőknek és a rendőrségi nyugdíjalapnak is jutott a 2659 korona 17 fillérből.

Persze a labdának is főszerep jutott a klub életében, igaz, hónapokat kellett arra várni, hogy megvívja első hivatalos mérkőzését. No, de csak eljött 1888. május 28-a, és utólag nyilvánvaló, megérte a várakozás: a futballtörténelem első Celtic–Rangers ütközetét rendezték aznap. A krónikák a Celtic 5:2-es sikerét rögzítik, a végeredmény mellett azt is lejegyezték, hogy a találkozó barátságos légkörben zajlott. Tegyük hozzá, akkor még...

Maradva még a premiernél: a korabeli beszámolók szerint kétezer néző állta körül a pályát, de, mint írták, lehettek volna többen is, ha ugyanazon a napon a város nem ad otthont egy rangos nemzetközi kiállításnak is. Látnivaló azért akadt a régi Celtic Parkban is, még úgy is, hogy a hazai csapat zömében kölcsönjátékosokkal, míg a Rangers tartalékosan állt ki. A hármas sípszót mindenesetre egy hetvenfős vacsora követte – mindenki azt gyanította, ez egy csodálatos barátság kezdete.

A jószomszédi viszonyból iszony lett az évtizedek során, a két együttes csatáját – igyekszünk finoman fogalmazni – az ellenségeskedés jellemzi. Holott az Old Firm, ahogy a glasgow-i derbit nevezik, éppen a már említett 1888-as nyitányról kapta a nevét, legalábbis a feltételezések szerint. „They played as old firm friends”, azaz „Úgy játszottak, mint régi, jó barátok” – állt az akkori tudósításban, aki jegyezte, mit sem sejtette, hogy a későbbiekben nem csupán a futballról, vallásról és politikáról is szól majd a párharc. Sőt olykor inkább arról, mint a játékról...

Az Old Firm a katolikusok és a protestánsok, egyben az angolellenesek és angolpártiak rivalizálása is, amíg a Celtic hívei elsősorban ír, a Rangers fanatikusai brit zászlóba burkolózva járnak meccsre. Fájdalom, a felek sokszor túlléptek a verbális atrocitás szintjén, a különböző összetűzések több halálesettel párosultak. Az elmúlt években valamelyest enyhült a korábban drámai helyzet, azóta, hogy Skóciában bűncselekménynek számít a vallási előítéletből fakadó erőszak, mindkét kemény mag tagjai jobban teszik, ha előbb elszámolnak magukban tízig, és csak aztán ütnek – már ha ütnek.

A futballra visszatérve: amikor 1888. május 28-án Neil McCallum megszerezte a Celtic első gólját, még zöld galléros fehér mezben, fekete nadrágban és smaragdzöld sportszárban ünnepelt, de rá egy évre már a védjegyévé váló zöld-fehér szerelésben pompázott a gárda (csak zárójelben: akkor még a hosszanti csíkozású dressz volt a menő, 1903 óta dívik a vízszintes változat). Újabb esztendő elteltével már azzal dicsekedhetett, hogy alapító tagja lett a skót élvonalnak, az 1892–1893-as idény végén pedig már az első bajnoki trófeának is helyet lehetett keresni a székházban. A fiesztát már az addig használt sportteleptől néhány száz méterre felhúzott Celtic Parkban tartották, volt, aki földöntúli boldogságában nem átállotta megállapítani, olyan érzése van, mintha a temetőből a paradicsomba költözött volna. Egy biztos, aki bármilyen formában kötődött a klubhoz, a mennyben érezhette magát.

S ez még csak a kezdet volt! Az első bajnoki címet azóta ötven követte, miközben a Skót Kupa győztesét megillető serleget 40, a skót Ligakupa-elsőnek járó kupát 19 alkalommal hódította el a Celtic. Más lapra (mondjuk, a városi vetélytárs históriás könyvébe) tartozik, hogy a Rangersnek bajnoki címből és Ligakupa-diadalból is több jutott, a Celticnek mégis van valamije, amire módfelett irigyek „odaát”: egy BEK-trófeája 1967-ből.

A csapat legnagyobb sikere: 1967-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (Fotó: Getty Images)
Bogdán Ádám: A Celtic több mint egy klub!

Volt idő, amikor arról szóltak a hírek, hogy Bogdán Ádám a Celtic kapusa lehet, ám a 2016 novemberében elszenvedett térdszalagszakadását követően a rehabilitáció hosszabbra nyúlt a reméltnél, így a lehetőség meghiúsult. Az élet utóbb valamelyest rendezte a számlát, a 21-szeres válogatott kapus 2018-ban mégis Skóciába igazolt, a patinás Hibernian FC-hez került, ma már pályafutása egyik legszebb fejezeteként emlékszik az Edinburghban eltöltött időszakra. S ha a Celticben nem is, ellene védhetett.
„A Celticre ugyanaz igaz, ami a Barcelonára, több mint egy klub! – mondta az immár a Ferencvárost erősítő Bogdán Ádám. – Javarészt az ír felmenőkkel rendelkező, katolikus emberek csapata, elképesztő identitásalakító hatása van, a világ minden pontján ismerik, sőt elismerik. Zöld-fehér meze is különös varázzsal bír, bár azt megjegyezném, hogy az Edinburghban terjedő legenda szerint először éppen a Hibernian adta kölcsön az ő zöld-fehér szerelését a Celticnek. A stadionja Parkheadben található, ami nem a legszebb negyede Glasgow-nak, a Celtic Park ugyanakkor lenyűgöző. Minden meccs ünnep, minden meccsen fantasztikus a hangulat. Volt szerencsém megtapasztalni, hogy a vendégcsapatot különleges, a tradíciókhoz méltó fogadtatásban részesítik – ahogyan az egy nagy és tiszteletre méltó klubhoz illik. Egyszer adatott meg, hogy a Celtic Parkban védjek, a Brendan Rodgers vezette csapat roppant erős volt, ennek ellenére egy végig kiélezett meccsen kaptunk csak ki négy kettőre. Úgy hallottam, a pandémia és a tavalyi, korai Bajnokok Ligája-búcsú jelentős kiesést okozott a költségvetésben, a zárt kapus mérkőzések is nagyon érzékenyen érintették a klubot – persze, ha van olyan csapat, amely megérzi a szurkolók hiányát, az a Celtic. A BL-ből ugyebár mi ejtettük ki az előző idényben, legyőzése óriási bravúr volt, de talán nem megismételhetetlen."

S volt egy legendás szakvezetője. No, nem Will Maleyre gondolunk, aki a feljegyzések szerint a Celtic első klasszikus menedzsere volt, hanem Jock Steinre. Bár Maley nevét sem feledik a klubnál. A futballkarrierje befejezése után rögvest menedzsernek állt (1897-ben), de a módszerei egyediek voltak: a világhálós enciklopédián fellelhető életrajza arról árulkodik, hogy az edzéseket nem ő vezényelte, a mérkőzéseket a páholyból figyelte, a játékosok pedig az aznapi újságból tudták meg, melyikük tagja a kezdőcsapatnak. Mégsem mondhatjuk, hogy nem konyított a szakmához: abban a 43 évben, amíg ő állt a Celtic élén (vagy inkább: ült a páholyban...), 16 bajnoki aranyéremmel bővült a klubgyűjtemény.

Jock Stein „csak” tízet tett hozzá a kollekcióhoz, jóllehet neki mindössze 13 esztendő jutott menedzserként. Ha valakire igaz, hogy mélyről küzdötte fel magát, az ő. Szénbányászként (is) kereste a kenyérre valót, amikor még a Blatyre Victoria, majd az Albion Rovers félprofi játékosa volt. A Celtic hivatásos labdarúgójaként persze már nem szorult rá, hogy másodállásban dolgozzon. Futballistának sem volt utolsó, de menedzserként alkotott igazán maradandót. Azt követően, hogy 1965-ben rábízták az irányítást, sorozatban kilenc bajnoki címet szereztek a zöld-fehérek, akik az 1966–1967-es idényben Európát is letarolták, ugyebár. Legalább ekkora szó, hogy Stein protestánsként vált a Celtic mitikus alakjává. Élete volt a futball, de a halála is: 1985. szeptember 10-én Skócia szövetségi kapitányaként nem bírta a Wales elleni világbajnoki selejtezővel járó izgalmakat, a mérkőzés hajrájában szívrohamot kapott, és nem sokkal később a stadion orvosi szobájában elhunyt.

Ha megkérdezték volna tőle, melyik minden idők legerősebb Celticje, alighanem ő is a Csapat – Munkabírás, Alázat, Összetartás, Ambíció – Tisztelet, Felelősség, Versenyképesség – Egyéniség, Döntésképesség, Önbizalom tizenegynek szavaz bizalmat, maga mellé pedig leültette volna a kispadra Fegyelmet, Nagylelkűséget, Koncentrációt, Viselkedést, Álmot, Örömöt és Barátságot. A Glasgow-tól 13 mérföldnyire fekvő Lennoxtownban található edzőközpontjában kifüggesztett tabló ugyanis arra enged következtetni, hogy a Celticnél ezekben a tulajdonságokban hisznek igazán, másképp szólva, ha erre a 18 „játékosra” számíthat a mindenkori szakvezető, nagy baj nem érheti a csapatot.

Jock Stein menedzserként huszonöt jelentős trófeát nyert a glasgow-i együttessel (Fotó: Imago Images)

Mindamellett megkockáztatjuk, azokban az években, amikor az örök ellenlábas nem lehetett a Premiership tagja, a Celtic úgy érezte, hogy Ambíció és Versenyképesség is kidőlt a sorból. Merthogy a csődbe ment Rangerst 2012-ben kizárták, a negyedosztályba száműzték, bele is telt négy esztendőbe, mire visszakapaszkodott az élvonalba. Még Tisztelet is bánhatta, hogy az idő tájt a Celtic egyeduralkodóvá vált Skóciában, a tetemes előnnyel megnyert bajnokságok talán csak a mindig vidám Örömöt tették boldoggá…

(Fotó: Getty Images)
A Celtic-edző mentora: Puskás Ferenc

„Hatalmas dolog, hogy egy ilyen patinás klubnál kaphatok lehetőséget, ugyanakkor nagy felelősséggel is jár. Mindent megteszek azért, hogy a Celtic ismét a régi fényében tündököljön” – hangzott Ange Postecoglou székfoglalója júniusban. Az Athénban született 56 esztendős ausztrál úriember kiváló játékos volt, pályafutása legszebb éveit a South Melbourne-nél töltötte. Karrierje egyik meghatározó élményének tartja, hogy a csapatkapitányi karszalagot viselte Melbourne-ben – ott, ahol a Bp. Honvéd legendája, Puskás Ferenc volt az edzője.
A Guardian még 2014-ben publikált egy, a puskas.com oldalon is idézett cikket a South Melbourne-ről, abban az ausztrál válogatottal rá egy évre Ázsia-kupát nyerő Postecoglou így beszélt Öcsi bácsiról:
„Még nagyon fiatal játékos voltam, mégis én lehettem a csapatkapitány. Amikor Puskás Ferenc megérkezett, nem beszélt sokat angolul, viszont görögül kiválóan tudott, így rajtam keresztül meg tudta értetni magát a fiúkkal. Gyakran találkoztunk a házánál, ilyenkor mindig ő vitt el kocsival az edzésre. Rengeteget beszéltem vele a futballról. Az emberek mondták róla, hogy támadó felfogású edző, és ez így is volt. Nekem nagyon tetszett, sokkal nyitottabb volt, mint az őt megelőző trénerek. És annyira szerény, hogy gyorsan elfeledtette mindenkivel, hogy valaha ő volt a világ egyik legjobb játékosa. A legjobb iskolát azokban a napokban kaptam az élettől.”

Mindenesetre a Celtic megint produkált egy kilenc bajnoki elsőségből álló sorozatot, mígnem eljött a 2020–2021-es évad, melynek végén a Rangers visszaült a trónra. Ezzel is magyarázható, hogy 2021. október 19-én Ange Postecoglou együttese nem a Bajnokok Ligája, hanem az Európa-liga csoportkörében fogadja a Ferencvárost. Azt az együttest, amely tavaly jókora csapást mért rá: augusztus 26-án 2–1-re nyerte meg az „egyfelvonásos” BL-selejtezőt. Ez – no meg, hogy az előző két évben sem jutott fel a főtáblára – olyannyira megviselte a vesztes felet, hogy a vezetőség úgy határozott, pszichológust rendel a csapat mellé. Dermot Desmond többségi tulajdonos egyenesen kijelentette, a klubon elhatalmasodik az ijedtség, amikor a csapat kilép a nemzetközi porondra.

Hogy kissé félszeg, tudjuk be annak, hogy alig 133 éves.

 Felemás örökmérleg a glasgow-iak ellen

A legnagyobb sikert az MTK érte el a skót együttes ellen a Kupagyőztesek Európa-kupája 1963–1964-es kiírásának elődöntőjében. Akkor a Celtic volt hivatva megmenteni a skót futball becsületét, mert a Rangerst a Real Madrid Puskás négy góljával már az első körben kiebrudalta a BEK-ből... Az első meccset április 15-én Glasgow-ban rendezték a Sándor Károly és Kovács Ferenc nélkül felálló MTK 3:0-ra vesztett, a tudósító mégis így zárta írását. „A látottak alapján a hátrány behozhatónak tűnik.” A kék-fehérek edzője, Kovács Imre így fogalmazott: „Cseppet sem rózsás a helyzetünk, de nem tartjuk elképzelhetetlennek a harmadik mérkőzés kiharcolását.” A skótok viszont nem is gondoltak harmadik meccsre, ám a visszavágón a Népstadionban eszükbe juthatott, mert az MTK az egészséges Sándor Csikar révén már a 63. percben behozta hátrányát, Kuti ritkán látható bombagólja pedig a döntőbe jutást jelentette (4:0). A szaklap nem ömlengett, de rögzítette: „Ragyogó, ritkán látható második félidő volt az MTK–Celtic találkozón.” Bödör László, az MTK csatára így emlékszik az 57 évvel ezelőtti mérkőzésre: „Tartottunk a visszavágótól, mert az MTK erős volt, nemigen kapott három gólt egy meccsen. A találkozó előtt sétálgattunk a pályán és Sándor Csikar azt mondta: »Nem létezik, hogy ne tudjunk négy gólt szerezni, most én is itt vagyok, nem úgy mint Glasgow-ban.« Úgy is lett, aztán Csikar a találkozó után Bakos Blumival üzent a skótoknak – akik biztosak voltak, hogy döntőbe jutnak –, hogy nyugodtan menjenek nyaralni, mert a brüsszeli fináléra mi utazunk.” Az akkori csapatból hat Celtic-játékos ott volt az 1967-ben megnyert BEK-döntőben is! Majd négy évtizeddel később, 2003 augusztusában a Bajnokok Ligája főtáblájára jutásért az eredmény nem adott okot örömre: a Puskás Ferenc Stadionban a kék-fehérek 4–0-s vereséget szenvedtek, a legérdekesebb az volt, hogy az 57. percben bekapcsolt az öntözőberendezés, de hamar leállították... A visszavágó formalitás volt, 1–0-s Celtic-győzelmet hozott.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

 

Az Újpesti Dózsa a BEK 1971–1972-es kiírásában a negyeddöntőben futott össze a skótokkal. Az első találkozót a lila-fehérek a Megyeri úton 2–1-re elvesztették, Glasgow-ban hiába vezettek Dunai II Antal góljával, Lou Macari egyenlített (1–1). A következő kiírásban a nyolc közé jutásért már szenzációsan játszott a Dózsa: idegenben ugyan 2–1-re kikapott, de a visszavágón pazar futballal 3–0-ra nyert a McClouskeyt, Dalglisht, Johnstone-t, Lennoxot, Conollyt felvonultató csapat ellen és továbbjutott. „Az Újpesti Dózsa szétzilálta a Celtic védőfalát.” A Daily Mirror szerint: „A Celtic összerogyott a nagy Anton előtt.” A brit lap Dunai Antalt nevezte el nagy Antonnak. A találkozón szintén pályára lépő Tóth András idézte fel a továbbjutást: „Már az első párosításban is volt esélyünk, csak éppen Horváth Józsi a mi kapunkba talált be. Igaz, utána hatalmas gólt varrt be a skótoknak is, de kikaptunk 2–1-re, és kint már nem tudtunk visszavágni. S második alkalommal azért volt bennünk félsz a Parkheadben, mert 70 ezer néző őrjöngött a Celticért, csak a kapuk mögött 15-20 ezren tomboltak. Na de a visszavágón! A korszak egyik legjobb meccsét játszottuk, Bene és Dunai Anti káprázatosan futballoztak, Feri két gólt is szerzett, a harmadikat Fazekas lőtte 11-esből. A skótok nagyon tartottak tőlünk, emlékeztek, hogy az előző kiírásban ők voltak a szerencsésebbek.”

Az FTC 2020-ban a Bajnokok Ligája selejtezőjében egy mérkőzésen Sigér Dávid és Tokmac Nguen góljával 2–1-re győzte le nagy hírű ellenfelét. 

2021.11.27 23:23:06

Európa-liga DEÁK ZSIGMOND

ALAPVONAL. Komolyan mondom, még egy vaskosabb fiaskónak is jobban örülnék, ha nyílt sisakos, tűzzel teli csatában születik, mint egy újabb egy-két gólos »helytállásnak«. Tudom, részemről ez érzelmekkel teli szurkolói hozzáállás, ám azt hiszem, a hatból egyszer meg lehetne kockáztatni.

2021.11.25 18:31:11

Európa-liga K. T. I.

A Celtic taktikus futballt mutatott be, az 56. percben még vezetett is, ám a hajrát nem bírta ki az óriási német nyomással szemben.

2021.11.25 15:27:47

Európa-liga BORSOS LÁSZLÓ (összefoglaló), CSELŐTEI MÁRK (percről percre)

Tello révén már az ötödik percben előnyhöz jutott a hazai csapat, majd jött Canales bombagólja.

2021.11.24 23:28:35

Európa-liga THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Hol végezne az FTC a német, a spanyol vagy éppen a skót bajnokságban?