Háromból egy – Malonyai Péter jegyzete
NEKI TETSZŐ ELLENFÉLHEZ jutott a Fradi harmadikra az Európa-ligában, ami elegendő volt ahhoz, hogy lássuk a csapat erejét. A neki tetsző itt azt jelenti, hogy az első percektől látszott, hogy nincs különbség a két csapat között. Játékerő és látvány tekintetében persze ez az, ami kívülről látszik, nálam ez a lényeg.
Hasonló erényeket és persze hibákat vonultatott fel a két gárda, a szerencse ebben az volt, hogy a Nice sokáig eléggé szellősen hagyta a pálya közepét, így a Fradi játékosai aránylag tisztán lódulhattak neki, így láthattuk, mire képesek, amikor (aránylag) szabadon mutathatják meg kreativitásukat.
Nos, ami számonkérhető egy csapatnál, azzal nem volt baj, hiszen elszántan, akaratosan futballoztak a nekünk kedves játékosok, azt pedig írjuk a kereten belüli konkurenciaharc számlájára, hogy kívülről úgy tűnt, olyan megoldásokkal is próbálkoznak, amelyekből kiderülhet, hogy nem akárkik ők. Emlékezetes pillanatokkal igyekeztek szolgálni, passz helyett lövés vagy csel például, hiába ilyen a bőség zavara (a Fradi kerete a honlap szerint 33 futballistát számlál). A lehető legjobbkor jött Ibrahim Cissé fejese és Moise Bombito mandinerje, hiszen vezetve könnyebb felvenni a harcot az egyenlő ellennel. Tette is a dolgát a Fradi, ám azért egy óra után leginkább az akarat maradt meg az elszántságból, az erő fogyott. Az ilyesmit sohasem fogom megérteni, mert hiába fékezett habzású a ritmus az NB I-ben, az edzés az edzés, arra szolgál, hogy minden (értsd: valamennyi) feladata során topon legyen egy csapat. De ez nem az én gondom, az enyém az, hogy végigizguljam a meccset, és örüljek, ha nyer az együttes.
Most nyert a Fradi, és ezért megérdemli az elismerést. Az oly érzékeny Üllői úti körökben nézzék el nekem, hogy nem csupán a többet, hanem a legtöbbet várjam a magyar futball zászlóshajójától. Hiába, a drukker már csak ilyen (és ez így van jól).
A lefújás után már sokan azt kezdték számolgatni, hogy a Nice elleni győzelem mennyit viszi, viheti előre a csapatot az Európa-liga alapszakaszának 36-os tabelláján – három kanyar után. Nos, ha azt nézem, hogy a csapat a 96. percben is cserélt, hogy időt nyerjen, egyelőre örüljünk annak, ami van.
Az első mindig maradandó.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
