Hétmérföldes csizma – Malonyai Péter jegyzete

AZ A JÓ A FRADIBAN, hogy történhet akármi a bajnokikon, nem érdemes belőle messzemenő következtetéseket levonni. A csapat legutóbb kikapott Kecskeméten, ám ez nem volt több presztízsveszteségnél, hiszen – én már most kimondom – biztosan bajnok lesz a végén.

Miközben – ez is meggyőződésem – az Európa-konferencialiga fontosabb a csapatnak. Most már. Amikor savanyú volt kicsit a szőlő, hiszen a Bajnokok Ligája-főtábla volt a csapat célja, de hát – ez van.

Nem fanyalgás ez, hiszen a sport, a futball már csak olyan, hogy mindig van következő feladat, ami normálisan nem homályosítja el a múltat (tanulságok), ám lecke. A javából.

Így például a Fradinak aktuálisan a csütörtöki, Genk elleni kupameccs, amelyen az volt a kérdés, nagy esélye lesz-e a csapatnak továbbjutnia az egyenes kieséses szakaszba. Hétmérföldes csizmát húzva, hiszen a tavalyi Európa-liga-továbbjutás után sikerülhet újra a bravúr, a nagy lépésekkel haladó lábbeli pedig azért jelképes, mert azért nem megszokott, hogy kupacsapataink tavasszal is vitézkedhetnek.

Tehát a Genk elleni meccs... Ki-ki párharc volt a javából, leszámítva az elemzők (nyilván) roppant okos megállapításait, kívülről az látszott, hogy a Fradi felvette a kesztyűt. Kishitű megállapítás? Nem annak szánom, mert az ellenfél onnan jött, ahol a produkció elegendő arra, hogy kiemelten figyeljen rá a világ, jellemzően még most is valamennyi európai kupakiírásban van versenyben belga csapat.

Nálunk pedig ugyebár a Fradi... Amelynek játékosai egészen más felfogásban láttak neki a Genk elleni meccsnek, mint, mondjuk, egy-egy bajnokinak (már bocsánat...), még ostorozni sem érdemes őket ezért, hiszen csütörtökön is kiderült, hogy jó futballisták. Ráadásul azért kaptak szerződést, hogy Európában is megtudja mindenki, hogy a Fradi az a – Fradi.

Ehhez képest jó, de leginkább valós eredmény a Genk elleni döntetlen. Kiegyensúlyozott meccs, ott is kipattan a labda a kapusról, itt is, így 1–1 a vége. Panaszra nincs ok, ám a hétmérföldes csizma még nem hozott csodát. Szerencsére van rá alkalom, hogy kitisztítsák, kifényesítsék, és akkor jöhet az ugrás.

Miközben hozzáteszem Arany Jánost: „Nem mese az, gyermek.” Ám a boldog végre nagy szükség van.

Legyünk mi a legkisebb királyfi.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!