Vívó-vb: Bebizonyítottam, hogy itt a helyem a csapatban – Márton Anna

– Tényleg úgy gondolja, hogy köszönettel tartozik a fiatalabb társainak, hogy befogadták a csapatba?
– Ez a három lány a korosztályos versenyeken halmozta csapatban az érmeket, én meg utánpótláskoromban csak az utolsó évben halásztam össze egy csapatbronzot a junior-világbajnokságon. Közöm nem volt a csapatvíváshoz, ők meg ebben nőttek fel, egy hihetetlenül erős és összetartó csoportot alkotnak. Mondtam is neki, hogy úgy érzem, belecsöppentem ebbe a közegbe, amelyikben ők a világsztárok. Vittek magukkal, nem én húztam őket, hanem ők engem! Annyira jó érzés ebben a csapatban vívni, itt kijön belőlem mindaz, ami bennem van. De hát ez a szépsége a csapatvívásnak: ha van egység, ha van szeretet, képes az ember megmutatni, amit tud.

– A döntő kapcsán vitába szállnék az állításával, hiszen ön fordított, két asszóban vívott plusz tízet, vagyis akkor ön húzta a többieket.
– Egyáltalán nem stresszeltem. Egyetlen dologra koncentráltam a pástra lépésem előtt, arra, hogy mutassam meg, mire vagyok képes, vívjak egy jót, élvezzem a döntőt – az egyéniben nem jöttek a tusok... Nehéz időszak után vagyok, az elmúlt két hónap után magamnak és másoknak is be akartam bizonyítani, hogy jó vívó vagyok. Ez kellett ahhoz is, hogy helyre álljon a lelki nyugalmam.

– Bizonyítania kellett...?
– Sokan voltak, akik nem szerették volna, ha itt vagyok Milánóban, örülök, hogy rácáfoltam minden kétkedőre – élveztem minden egyes percét a csapatversenynek, de tényleg ennek a három lánynak köszönhetem, hogy képes voltam jól vívni.

VILÁGBAJNOKSÁG, MILÁNÓ
NŐI KARD, CSAPAT
DÖNTŐ
Magyarország–Franciaország 45:38 (Márton +10, Battai +4, Szűcs –2, Pusztai –5)

Bővebben a döntőről itt.