Harmincéves a barcelonai csoda – 1992 örökre etalonná vált

A hidegháború zárultával Barcelona az emberközpontú, szerethető, emellett színvonalas és pénzügyileg is jól egyensúlyozó olimpia szimbólumává lett, nem mellesleg a magyar sporttörténet második legeredményesebbje is. A spanyolok a regnáló NOB-elnök, Juan Antonio Samaranch minden létező támogatását is maguk mögött tudhatták az 1986. októberi szavazáson, ahol Párizst és Brisbane-t (továbbá Belgrádot, Birminghamet és Amszterdamot) megelőzve nyerték el a rendezési jogot.

A KATALÁN RENDEZŐK NAGYOT NYERTEK

A katalán nagyvárost az 1992-es olimpia emelte be a világ vezető turisztikai célpontjai közé, a festői Sagrada Família (egyáltalán: a zseniális Antoni Gaudí teljes életműve), a varázslatosan rekultivált Montjuic-hegy, az 1929-es világkiállítás óta omladozó és most pompásan helyrehozott egykor pazar épületek (köztük az Olimpiai Stadion) mind-mind vonzották a külföldi látogatókat, a város népszerűsége azóta is töretlen, és még metróvonalait is az olimpiának köszönheti.

Az éremtábla élén a Szovjetunió teljes felbomlása előtt még Független Államok Közössége néven induló fura alakulat végzett 45 arannyal (azóta 2008-at, Pekinget leszámítva mindig az Egyesült Államok volt a legeredményesebb), a balti államok már önállóan indultak, mint ahogyan Horvátország és Szlovénia is, de a maradék Jugoszlávia sportolói csak egyéniben, NOB-zászló alatt mutathatták meg tudásukat. Viszont az 1972-es játékok után húsz évvel ezt az olimpiát végre nem bojkottálta egyetlen nemzet sem.

VOLTAK CSALÓDÁSOK IS AZ ÁLOMOLIMPIÁN

Szöul bajnokai közül szinte mindenki ott volt Barcelonában is. Bár Szabó József úszó, Borkai Zsolt tornász és Gedővári Imre vívó már visszavonult, Hódosi Sándor kajakos egyszerűen eltűnt, Martinek János pedig az 1992-es olimpia előtt megbetegedett, a többiek (Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Mizsér Attila, Fábián László, Sike András, Gyulay Zsolt, a kardcsapat és a férfi kajak négyes java) megalapozott éremreményekkel vágtak neki Barcelonának is.

A magyar sport bombaerős volt, alig volt sportág, ahol ne lettek volna ott legjobbjaink az elitben, ha csak az olimpiát megelőző évet vesszük: feltűnt a semmiből a mellúszásban világcsúcstartó Rózsa Norbert, Eb- és vb-arannyal robbant be az ökölvívó Kovács István, a tokiói atlétikai vb-n pedig bravúros ezüstéremmel tette le a névjegyét a rúdugró Bagyula István. Aztán mindhárman csalódottan tértek haza Barcelonából.

Rózsa két ezüstje és Kokó bronza ma már szebb emlék, hiszen a két klasszisnak ott volt Atlanta, ahol mind a ketten arannyá fényesítették az érmüket, Bagyula azonban az 1992-es játékokon korán kiesett, utána pedig érdemben már nem tudott beleszólni a nagyok dolgába.

Ha valakik végképp csalódottak lehettek, azok a férfi vízilabdázók. A mindmáig történelmi mélypontot jelentő 6. helyezés természetesen Konrád János szövetségi kapitány állásába került, igaz, a pólósok ekkor már több mint egy évtizede nem nyertek világversenyt, aranyra csak a hagyományok miatt gondolhattak a szurkolók, egy dobogós helyezés azonban talán benne lett volna a pakliban. Aztán benne is maradt, az ifjú, 20 éves Benedek Tibor gólkirályi címe legfeljebb egyéni gyógyírt jelentett.

És az öttusázók sem voltak képesek megismételni a szöuli bravúrt, az utolsó olyan olimpián, amelyiken több napon át tartott a verseny, és még csapatban is osztottak érmeket, a nagyszerű Mizsér Attila odaért a dobogó második fokára, de Fábián László és a beteg Martinek helyére beugró Kálnoki Kis Attila lovaspályán nyújtott produkciója után minden illúziónkkal leszámolhattunk, a csapat ötödik lett.

MAGYAR ÉREMESŐ SZÖUL NYOMDOKAIN

Szerencsére sokkal többen voltak azok, akik átlépték a saját árnyékukat, avagy akkor nyújtottak a maximumnál is többet, amikor arra a legnagyobb szükség volt, és amikor a legnagyobb figyelem esett rájuk. A sort Kovács Antallal kell kezdeni, a húszéves paksi cselgáncsozóval, aki állt már Eb-dobogón, arra azonban mégsem számított senki, hogy végigszáguld a 95 kilós súlycsoport mezőnyén, és olimpiai bajnok lesz. Ráadásul mellette a döntőben igazságtalanul vesztésre ítélt Hajtós Bertalan, továbbá Csák József és Csősz Imre is érmet vehetett át, az örök olimpiai magyar dzsúdótermés (kilenc érem) majdnem fele még ma is Barcelonából származik.

Czene Attila négy évvel később már hősként tért haza Atlantából, ám barcelonai bronzérme is a csoda kategóriájába tartozott, sőt, Darnyi Tamás utolsó olimpiai döntőjében tíz méterrel a cél előtt még úgy tűnt, talán ő lesz az, aki az amerikai Greg Burgess elől el tudja happolni az aranyat. Aztán jött Darnyi félelmetes hajrája. És az uszodában a későbbi sportállamtitkár, az ezüstérmes Szabó Tünde is bizonyította, hogy ott a helye a világ tetején – egy lépcsőfokkal Egerszegi Krisztina alatt.

De a Kolczonay Ernő mellé hirtelen megfiatalított férfi párbajtőrcsapat (Kovács Ivánnal, Kulcsár Krisztiánnal vagy Totola Gáborral) második helye is megsüvegelendő produkció volt, akárcsak Szabó Dezső negyedik helyezése tízpróbában, amely egy valószínűtlen záró 1500 után született meg.

Két aranyat nyertek a birkózók, a favorit Farkas Péter első ránézésre már-már könnyed győzelme mellett Repka Attila lélekemelő, hosszabbításban kiharcolt sikere után is szólt a Himnusz.

És a tündéri tornász, Ónodi Henrietta is felért a dobogó tetejére, ráadásul az ugrásban aratott diadal mellé talajon egy ezüstöt is szerzett.

A kardvívó Szabó Bencének csapatban ezúttal be kellett érnie a második hellyel, egyéniben viszont a legjobb nyolctól módszeresen elintézte az összes olaszt, a fináléban szinte érinthetetlen volt, és a nagy elődök nyomában kivívta a magyar kard 12. egyéni olimpiai aranyérmét.

És az első helyet hosszú-hosszú évek óta hasztalan üldöző női kajak négyes is épp a legjobbkor, egy olimpiai döntőben fizetett meg mindenért a harminc év után először újra közös csapattal induló (kajakban jobbára kelet)németeknek – Kőbán Rita, Dónusz Éva, Mészáros Erika és Czigány Kinga szerezte a szöuli bajnokokat, Gyulayt, Csipest, Ábrahámot, továbbá az ifjú Kolonics Györgyöt is felvonultató méregerős magyar kajak-kenu válogatott egyetlen barcelonai győzelmét.

Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás összesen öt aranyát mindenki előre beírta, Egér 100 és 200 háton, Darnyi 400 vegyesen díszlépésben nyert, ám „Krisztina királynő” 400 vegyesen, a vegyeskirály pedig 200 vegyesen már igencsak megharcolt a győzelméért – de a lényeg, hogy ez végül minden számban sikerült nekik. Egerszegi pedig három barcelonai sikerével az egész olimpia egyik legnagyobb sztárja lett.