„2018. szeptember harmincadikán reggel háromezer-ötszáz méter magasan ébredtünk, ugyanis a hegyek között volt az első szálláshelyünk. Már előző nap kivittek minket a sivatagba busszal, én pedig kicsit aggódtam, vajon hogyan fogok aludni hét idegen emberrel egy sátorban. Az is zavart, hogy magaslaton kellett aludnunk, ahol jócskán fagypont alatt volt a hőmérséklet. Egy hálózsákkal, egy derékaljjal, illetve apró kéz- és lábmelegítő tappancsokkal védekeztem az éjszakai hideg ellen. Éjjel többször is felébredtem, és arra a testrészemre tettem ezeket a tappancsokat, amelyik éppen fázott. A szálláshelyünkről el kell mondanom, hogy a szervezők jelölték ki, kik aludjanak együtt. Nyolcan voltunk egy sátorban, négy nő és négy férfi. Volt ott egy dél-afrikai anyuka és a lánya, ők különösen jópofák voltak, az egész távot együtt gyalogolták le, ráadásul futás előtt minden nőt kisminkeltek, de még a dezodorjukat is kölcsönadták. Velünk aludt a sátorban egy chilei lány, aki Svájcban született, de felnőttkorában Chilébe költözött. Volt velünk egy örökös utazó, aki azt mondta magáról, hogy európai, de a világ minden részén megfordult már, továbbá egy olasz és egy angol srác, illetve egy japán fiú, akivel csak keveset beszélgettünk, mert zárkózott volt. Az esti tábortűznél szép lassan összebarátkoztunk egymással″ – emlékszik vissza Lubics Szilvia.
A teljes cikket elolvashatja a csupasport.hu weboldalon.„2018. szeptember harmincadikán reggel háromezer-ötszáz méter magasan ébredtünk, ugyanis a hegyek között volt az első szálláshelyünk. Már előző nap kivittek minket a sivatagba busszal, én pedig kicsit aggódtam, vajon hogyan fogok aludni hét idegen emberrel egy sátorban. Az is zavart, hogy magaslaton kellett aludnunk, ahol jócskán fagypont alatt volt a hőmérséklet. Egy hálózsákkal, egy derékaljjal, illetve apró kéz- és lábmelegítő tappancsokkal védekeztem az éjszakai hideg ellen. Éjjel többször is felébredtem, és arra a testrészemre tettem ezeket a tappancsokat, amelyik éppen fázott. A szálláshelyünkről el kell mondanom, hogy a szervezők jelölték ki, kik aludjanak együtt. Nyolcan voltunk egy sátorban, négy nő és négy férfi. Volt ott egy dél-afrikai anyuka és a lánya, ők különösen jópofák voltak, az egész távot együtt gyalogolták le, ráadásul futás előtt minden nőt kisminkeltek, de még a dezodorjukat is kölcsönadták. Velünk aludt a sátorban egy chilei lány, aki Svájcban született, de felnőttkorában Chilébe költözött. Volt velünk egy örökös utazó, aki azt mondta magáról, hogy európai, de a világ minden részén megfordult már, továbbá egy olasz és egy angol srác, illetve egy japán fiú, akivel csak keveset beszélgettünk, mert zárkózott volt. Az esti tábortűznél szép lassan összebarátkoztunk egymással″ – emlékszik vissza Lubics Szilvia.
A teljes cikket elolvashatja a csupasport.hu weboldalon.
